Dátum: 2018. november 20. kedd    Mai névnap(ok): Jolán


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
Krétakör Színház
PREMIER
Egy varázslatos este Elvisszel Budapesten
(A „Wonder of you” kivetítős koncert a Papp László Sportarénában)
A végén már állva tapsol a közönség, Elvis tehát úgy tudja lázba hozni a közönséget, hogy élő valójában ott sincs. Bármilyen hihetetlen halála után 41 évvel ugyanolyan élő és eleven, ugyanúgy képes hatni, mint a maga idejében. Egyszerűen nem fog rajta az idő. Elvis Budapestet is rabul ejtette.
Tegnap délután már lázban égett az egész város. A Facebookon sorra jelentek meg a bejegyzések, még 5 óra, még 3 óra a kezdésig. Amikor a Stadionok metró megállóhoz értem, a közönség már úgy özönlött befelé a Papp László Sportarénába, mint az ötvenes évek közepén egy Honvéd-Fradi meccsre a Népstadionba.
Egy 86 éves újságíró kollégával futok össze, azt mondja, nem nagyon jár már el otthonról, de egy Elvis koncertre még a sírból is feljött volna. Este 7-re meg is telik a sportcsarnok, és tíz perces színházi ráadás után le is mennek a fények és Vastag Csaba lép a színpadra, aki a Cseh Nemzeti Filharmonikus Zenekar kíséretével elénekli a „Béke a völgyben” c. dalt, ami nekünk magyaroknak egészen mást jelent, mint más nemzeteknek. Hogy miért is történik ez az egyedülálló előjáték, arról sajnos nem eszik szó, a színpadra belépő Priscilla csak megköszöni Csabának a dalt és annyit tesz hozzá, hogy ez volt édesanyja kedvenc Elvis dala.

 
Priscilla, még mindig kedves és vonzó jelenség, hosszú, földig érő szoknyájában, visszafogottságával, szép angoljával, messze mást mutat, mint amit az újságokban olvashattunk róla. Elmondja, hogy a turné sorozat, amellyel bejárják Ausztráliát, Dél-Amerikát és kétszer Európát annak a nagylemeznek a sikere nyomán jött létre, ami a világhírű Royal Philharmonic Orchestra közreműködésével készült, és amely rövid időn belül háromszoros platina-lemez lett.

Még megkéri, a nézőket, hogy tegye fel az a kezét, aki beszél angolul, mire minden kéz magasba lendül, majd levonul a színpadról, amelyet a Cseh Filharmonikusok foglalnak el. A színpadról jobbra és balra kivetítő, ezen követhetik majd a nézők a zenekar játékát közelről, egy-egy hangszerest kiemelve, míg a színpad hátsó falát egy hatalmas kivetítő foglalja el, ez Elvisé. Az első két dal alatt Elvis hangja olyan, mintha egy spájzban szólna. Szerencsére a keverő pultnál is kapcsolnak, és a harmadik szám alatt, már hallható, hogy próbálják beállítani a hangot. Majd mintegy húsz másodpercen át Elvis csak tátog, majd vége megjön az igazi hangja.

Az első dalok főleg az „Aloha from Hawaii” műholdas, annak idején szinte az egész világon élőben közvetített koncertjéről valók, ahol Elvis nagyon vigyázott arra, hogy ne „rendettlenkedjen”, hanem minden dalt a lehető legprecízebben, legpontosabban adjon elő. A Cseh Filharmonikusok itt még nem nőnek fel Elvishez, valóban, a bevezető lírai részt kivéve, az eredeti dalok átiratát játsszák, az pedig a TCB Banddel és Joe Guercio zenekarával sokkal jobb. Példának okáért a cseh gitárossal nincs különösebb baj, mégis fényévekre van lemaradva James Burton mögött. Olyan érzésem van, mintha egy videót néznék kivetítőn. Elvis sehogy „nem jött le” a színpadra.
Ezt követően Priscilla három dalt konferál fel, amelyekhez nem készült videó. Itt érzem Elvist legközelebb hozzánk, csak be kellett csuknom hozzá a szememet. Különösen a „Don’t” c. szám tetszik, ez az első dal ezen az estén, amelyet szépen átdolgoztak nagy zenekarra, és ez valóban hozzáad Elvis hangjához. Ugyancsak tetszik az „It’s now or never” feldolgozása. Ezt követően visszatérünk a megszokott menetrendhez, jönnek a dalok szépen sorban, csak éppen az a spontaneitás hiányzik, ami Elvis koncertjeit jellemezte, hogy soha nem tudták a zenészei sem, hogy mire számítsanak. Jó, volt néhány részlet, amikor koncert és éneklés közben a lány rajongói felcsimpaszkodva a színpadra, csókolgatják, és a nyakába zokognak. Szóval az első felvonás elment különösebb nagyobb izgalom nélkül.

 
A félórás szünetet követően Priscilla lejött a nézők közé, pontosabban a színpad előtti első sorba, és hamar kiderült, hogy senki nem tud angolul, egyetlen szavát sem értik. Így gyorsan tolmácsért kiált, és a tolmács meg is jelenik egy szerencsétlen figura személyében, aki süket is és angolul sem tud. Így aztán igen furcsa helyzet áll elő. Egy férfi végre angolul válaszolt Priscillának és elmondja, hogy két éves korától Elvisen nevelkedett. Mire a tolmács ezt így fordította magyarra: „Két éves korától Elvisnek nevelték”. Derültség a nézőtéren. Még egy megszállott Elvis gyűjtővel is sikerül Priscillának összefutnia, aki a fotóit mutogatja, amelyek Gracelandben és Tupeloban készültek róla. Priscilla egy tíz év alatti kislánnyal is összefut, aki arra a kérdésre, hogy Elvis rajongó vagy e, kerek perec rávágja, hogy „nem”. Végre megszólalt egy normális női hang, az Elvis klubból angolul, aki legalább megköszöni Priscillának, hogy ápolja Elvis örökségét, és végül a klub elnöknője egy fehér virágokból álló szép csokrot nyújt át neki, amiért két puszit is kap a megilletődött Prsicillától.

Fent a színpadon Priscilla Elvisszel való közös életükről mesél, amiket fotókkal dokumentálnak, sajnos a tolmács, aki folyton odahajolt egészen közel Priscillához, akinek mindent háromszor kell elmondania, még Graceland épületét is összekeveri Elvisszel, és úgy fordít, mintha az épület lenne Elvis, így nem csoda, hogy teljes sületlenség jön ki belőle. Elég kínos volt, mit ne mondjak. De azután hirtelen, mintegy varázsütésre megváltozik minden! A szimfonikus zenekar életre kel, elkezd igazi koncert hangulat eluralkodni a csarnokban, dolgoznak a zenészek keményen, hogy Elvis tempóját bírják. Megjelennek a rock and roll számok, a fekete bőrű dobos (milyen legyen a Cseh Nemzeti Filharmonikusok zenekarában) igyekszik Ron Tutthoz, Elvis egykori dobosához felérni, végre lehetett hallani a vonósokat, és végre a híres cseh rézfúvósok is megmutatják, mire képesek. Az „American trilogy”-ban a fuvola helyett itt trombita szól, és igen jól illeszkedik a dalhoz. A háromtagú háttér énekegyüttes (két nő és egy férfi) ereje felett teljesít, hiszen nemcsak két gospel kórust kell helyettesíteniük, de J.D. Sumner felejthetetlen basszusát is helyettesíteni kellett (volna). Itt már nincs szükség összehasonlításra, a koncert életre kel és repíti a nézőket magával.

A videó bejátszások is érdekesebbek ebben a részben, és több, talán sokak számára fel sem tűnő trükköt is elhelyeznek néhány dalban. Példának okáért az „Are you lonesome tonight” c. dalnak nem a nevetős változatát teszik be a műsorba, ennek ellenére a híres sor hangzik el: „Bámulod a kopasz fejedet és azt kívánod, bárcsak lenne hajad.” Ezt a nevetős változatból másolták észrevételül ebbe a videóba. A végén már állva tapsol a közönség, Elvis tehát úgy tudja lázba hozni a közönséget, hogy élő valójában ott sincs.

Nekem, akinek megadatott, hogy élőben láthassam, nagyon hiányzott a jelenléte, a kisugárzása, a karizmája, amivel egy egész nézőteret, legyen az bármekkora képes volt szinte hipnózisban tartani. De valami ízelítőt sikerült kapnunk művészetéből, személyes varázsából. Bármilyen hihetetlen halála után 41 évvel ugyanolyan élő és eleven, ugyanúgy képes hatni, mint a maga idejében. Egyszerűen nem fog rajta az idő. A közönség végül boldogan, egy egészen különleges élménnyel gazdagodva indulhatott haza. Elvis Budapestet is rabul ejtette.

P.S.: a koncert után sokan igyekeztek Priscilla után rohanni egy autogrammért, de az ajtón álló őr dörögve mondta: „Pricilla has left the building” (Priscilla elhagyta az épületet.

[Barcs Endre]
2018-06-07 14:20:00

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
Cikkarchívum
Daniil Trifonov CD-je Chopin Evocations
Fekete Sándor - Lenkey tábornok
A vihar: az elmúlás tündérmeséje
Magyar Dráma Napja 2018
Országos fesztivállal indul az évad Egerben
Karosi Júlia - Gershwin-albuma
Citi
Leonyid Zorin - Varsói melódia
Színházak Éjszakája 2018.
Első százasát ünnepelte a Zenthe Ferenc Színház
„Házasság? Ahhoz én már túl kiegyensúlyozott vagyok!”
A Jókai Színház ezután is értékeket közvetít
Egy varázslatos este Elvisszel Budapesten
Sík Ferenc-díj a magyar ősbemutatókért
Egy idegösszeomlás története
A jó – néha – elnyeri méltó büntetését
Shakespeare reload
Eisemann Mihály – Zágon István – Nóti Károly: Hyppolit a lakáj
4G: Grieg, G-dúr, g-moll
Tánc Világnap - köszöntő 2018.
Cikkek listája >>>

címszó
év
hónap
TV műsor
 
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu