Dátum: 2018. február 20. kedd    Mai névnap(ok): Aladár, Álmos


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
Krétakör Színház
PREMIER
Feketének született, Budapesten kifehéredett, de leginkább szürke
Az egyik legnagyobb amerikai opera a szenvedésekről szóló Porgy és Bess, Ami a szenvedéseket illeti, az Erkel Színházban bemutatott verzió nem kivétel. Sőt.
 
A szövegíró Ira Gershwin végakaratában kikötötte, hogy minden későbbi előadásban is az énekeseknek szigorúan fekete bőrűeknek kell lenniük. Ezzel a feltétellel a történet hitelességének megóvása végett fivére George és a libretto szerzője, DuBose Heyward is egyetértett, akár azon az áron is, hogy ez korlátozhatja a bemutatók számát.
A jogokat kezelő amerikai ügynökség nem számított arra, hogy Budapesten valaki mégis csak másként gondolja. Márpedig művészi meggondolásból az Erkel Színház felrúgta ezt a hagyományt. A Porgy és Bess ezúttal teljesen fehér, feketének még csak nem is maszkírozott művészekkel került színpadra. Azaz, hogy csak majdnem. Mindössze két színesbőrű szereplője van az előadásnak: a két rendőr.

 
A döntést alátámasztandó, a bemutatót megelőző sajtótájékoztatón az Operaház főigazgatója, Ókovács Szilveszter szétosztott egy 2002-es keltezésű, a New York Timesban megjelent cikket Anthony Tommasini neves kritikus tollából, aki összegyűjtött néhány példát arra, hogy más művek esetében is a fizikai megjelenést nem mindig tartották tiszteletben az alkotók. Említette Pavarottit, aki a Bohémélet éhező Rodolfóját adta a maga terjedelmes 120 kilójával, a fehérbőrű James Mc Craken Otellóját és a néger Shirley Verret Desdemónáját. Természetesen valemennyien sminkkel próbálták hitelessé tenni külsőjüket.

Az újságíró végül diszkriminatívnak ítéli a fehérekkel szembeni faji koherenciát a szereposztásban, igaz, elismeri, hogy ez a megszorítás esetleg fiatal fekete művészek bemutatkozásának ad esélyt.
Mi marad a tiszteletteljes igazmondást szorgalmazó szerzői ajánlásból és az előadás szimbolikus tartalmából ebben a felállásban, ha nem pont a gyengeség, egyfajta pedantéria és a képességeket meghaladó elhanyagolható szándék?

 
Vegyük az eredeti bemutatót, amelyet nem operaházban, hanem a Broadway-i Alvin Theatre-ban tartottak 1935 október 10-én. Már akkor a Porgy and Bess kényelmetlen műnek számított. A történet kulturális háttere miatt a szerző folkoperának nevezte, amelyben elengedhetetlenül szükséges a teljes társulat színesbőrű volta.

Csakhogy a hivatalos korabeli vélemény más volt.

Az, hogy egy nyomornegyed kulturális elismerést kapjon, hogy hősei és hősnői négerek legyenek, hogy az amerikai álom elhalványodjék 1929 baljós nyomdokvizén, ez megengedhetetlen volt. Eretnek zenei bálványrombolásnak tűnt a bevett európai melódikus szabványok szennyezése, amelyet még nem voltak képesek kezelni, mint a jazz vagy a “távozz-tőlem-blues”, így aztán a mű nem tudta átlépni az Idő küszöbét. A korabeli amerikai színházi élet mereven elzárkózott attól, hogy az opera világában néger énekeseket toborozzon.

 
A korábbi és későbbi fejlemények ismeretében feltételezhető, hogy a mai kifehéredésben tagadhatatlanul van ráció de legalább annyira tarthatatlan. Az eredeti szándékot nem könnyű eltéríteni, még kevésbé ezt hihetővé tenni. A megvalósítás mindenképpen hiányérzetet kelt, rosszabb, mint egy csonkítás.

A történet egyébként Heyward Porgy című regényén alapul, amelynek színházi változatát maga a szerző és felesége, Dorothy készítették és a Dél-karolinai Charleston képzeletbeli perifériáján, a Catfish Row-n élő afroamerikai bevándorlók mindennapjait mutatja be a múlt század harmincas éveiben.
Porgy, a színesbőrű mozgáskorlátozott férfi megpróbálja megmenteni Besst, a nőt, akibe szerelmes, Crown-tól, de az hatalmában tartja, és Sporting Lifetól, a negyed kábítószer dílerétől.

 
A teltházas Erkel Színház tükrözi a darab iránt megnyilvánuló hatalmas érdeklődést. Lustán hömpölyög az első két rész. A koreográfia is meglehetősen egyszerű és unalmas (koreográfus: Barta Dóra). A zenekar különösebb temperamentum nélkül követi azt a tüzes elemekkel teli partitúrát, amelynek megszólalása lázba szokta hozni a közönséget. A nem várt díszítő elemek meglepetése itt elmarad, megkövült kivonattá válik (karmester: Dénes István).

Nyilván nem az amerikai Big Band Jazz lúdbőrőztető játékát várjuk, de azt igen, hogy egy operaházi zenekar, amelyben magas kvalitású zenészek ülnek, képes legyen méltón megszólaltatni a művet.
A harmadik felvonásban felcsillan a remény, hogy mégis megtörténik az áttörés, de aztán csak visszahull az előadásmód a nézőt megérinteni nem képes zenei elbeszélésbe.

 
Ami a szöveget illeti, ugyancsak zavarbaejtő, hogy a fehér arcú énekes koldus a fehérektől összegyűjtött pénzről énekel, miként az a jelenet is, amikor a színesbőrű rendőr akarja a fehérek kórházába küldeni a fehébőrű szereplőt. Talányos a rendezői szándék: miért épp a hatalmat képviselő, két ellenszenves figurát osztotta színesbőrű művészekre.

Az énekesek, bár gyönyörű, tiszta hangon szólalnak meg, mégis köti őket az ellaposító rendezés. (Porgy: Bakonyi Marcell, Bess: Sáfár Orsolya, Serena: Fodor Gabriella, Sporting Life: László Boldizsár, Crown: Szegedi Csaba). Hangminőség tekintetében egyenértékű teljesítményt kapunk mind a főszereplőktől, mind a mellékalakokat megformáló énekesektől. A közönség azonban nem hagyja magát, örül minden, a színpadon felhangzó, jól ismert dallamnak.
A befejező jelenet oldalterében egy óriási angyalszobor áll kiterjesztett szárnyakkal, mellén a kivilágított felirat: Promise. Patetikus, sötét figyelmeztetés, provokáció, mely arra késztet, hogy megpróbáljuk megfejteni az értelmét.

Vincenzo Basile Polgár
(Fordította: Máté Judit)

2018-02-04 19:45:00

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
Cikkarchívum
Átadták a Magyar Teátrum Díjakat
Háy János - Házasságon innen, házasságon túl
„ Napszentület „
Olasz nő Algírban először magyar színpadon
A Magyar Színház a Nők Elleni Erőszak Ellen
Benkő Géza 1969 - 2017
Anna Netrebko -Verismo CD
Háth-Bizony János
II. Nemzeti VERSeny élő döntője
30 éves Szegedi Kortárs Balett
Élet és halál táncai
Papp Lilla és Vozár M. Krisztián dalszerzői estje
50 éve volt a Mózes bemutatója
Sütő András: Advent a Hargitán
Pozsgai Zsolt - A Szellemúrnő (Ábránfy Katalin)
Balog József Gershwin CD-je
Vámpírok bálja
Hamlet –megújult a Vígszínház
Kállai Ferenc 92 éve született
Tim Firth - Naptárlányok
Cikkek listája >>>

címszó
év
hónap
TV műsor
 
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu