Dátum: 2020. január 25. szombat    Mai névnap(ok): Pál


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

JURAJ MELIS - plasztikák, rajzok, kollázsok 1970-2004
JURAJ MELIS (fotó) első budapesti önálló kiállításán a Kassák Múzeumban külön teremben láthatók a Kassák tiszteletére készített, a magyar pályatárs életművét és sorsát nagy művészi erővel aktualizáló grafikák és plasztikák. A kiállítást rendezte Csaplár Ferenc. A tárlat megtekinthető 2005. március 6-ig.
Melis Kassákról Thomas Strauss révén tudhatott meg legtöbbet; a Pozsonyban élő művészettörténész az 1960-as évek közepétől-végétől a kelet-európai avantgárd képzőművészettel foglalkozott s e témakörben Kassák munkásságával is. Ő vitte el Kassák özvegyét, Klára asszonyt 1972-ben Melis pozsonyi műtermébe. Kassákné évek óta olyan képzőművészeti kollekció létrehozásán és állandó gyarapításán fáradozott, amely magyar- országi és külföldi képzőművészek közreműködése révén férjének állít emléket. Pozsonyba látogatva Melist is fölkérte a nemzetközi akcióban történő részvételre.

Juraj Melis a látszat alapján szegről-végre Kassák rokonának vallhatná magát. Kassák szlovák származású apai nagyanyját ugyanis Melis Ilonának hívták. A másik véletlen egybeesés: Juraj Melis is Érsekújváron született, ugyanabban az utcában és nem messze attól a háztól, ahol annak idején Kassák. Melis gyermekkorának helyszíne, a szomszédos Rózsa utca is abban a városrészben található, ahol Kassák gyermek, diák és lakatosinas-korában nap mint nap megfordult.
A fenti véletlenek Melis életében jelképes értékűvé váltak. Kezdődött azzal, hogy az érsekújvári születés az ismerősök, barátok tudatában összekapcsolódott Kassák nevével. Melistől már pozsonyi képzőművészeti főiskolás korában gyakorta megkérdezték, mit tud Érsekújvár neves szülöttéről. Egyre szívesebben vállalt kötelessége volt, hogy e kérdésre tudjon is válaszolni.

Melis azért is szívesen vállalkozott erre, mert Kassák élete és munkássága ekkor már aktualizálható hagyomány volt a kortárs szlovákiai képzőművészek legjobbjai számára. Az 1968 utáni nehéz időszakban az uralkodó ízlésnormákkal és a hivatalos elvárásokkal szembeforduló fiatalokként a művészet szabadságáért, a konzervativizmus egyeduralmának megszüntetéséért folytatott küzdelem legendás alakját látták magyar pályatársukban.
Ezt a különleges viszonyt fejezte ki merész eredetiséggel és szuggesztív erővel az az objet, melyet Melis Hommage á Kassák címmel készített. Ehhez a fehérre festett, a fedőlapon rózsával ékesített ládához, melynek oldalfalain bedrótozott geometrikus nyílások engednek bepillantást egy zárt, szűk és sötét térbe, Melis az alábbi kommentárt fűzte:

 
„Az ember iránti tisztelet jelképét formáltam meg a rejtett összefüggések e térbeli börtönével. A külső köpönyeg fehér arcán tükröződnek az emberi élet elillanó örömeinek színei. A fehér felületre bevésett szövegek bevezetik a nézőt az alkotó szándékainak közvetlen szférájába. A drótháló révén a bezártság, az elnyomottság érzetét keltő nyílások, melyek lélegzőnyílásokként értelmezendők, az élet sötét hátsó udvarán található megannyi rendellenesség és morbiditás bűzét vannak hivatva kiszellőztetni. Sok emberi élet van elvarázsolva ilyen ládákban. Másoké másfélékben ... zöldben, kékben, rózsaszínben. De a világban uralkodó haszontalanság mindenkinek egyformán osztja szét a maga nyomorúságos garasát, megvetését. Ilyen ládákba zárva nem érezzük a távolságot, szót kérünk, levegőért kapkodunk. Az ehhez hasonló szűk terekben nem gondolkodunk többé, mert ezekben a bezártságokban soha nem lehetséges bármit is tenni. Csak a meglepően világos reggeli pillanatokban tudjuk képzelőerőnk révén e sötétség partját kis időre elhagyni, hogy a bokánk körül csörgedező áramlatokban megérezhessünk egy kimondhatatlan boldogságot. Úgy érzem, mindez épp ebben a pillanatban történik. És éppen e sejtett szorongattatások odaszögelésénél helyeztem el az eltaszított, gyűlölt, átkozott és mégis vonzó, sőt végzetes élet ládájára legalább ezt az egyszerű kékpiros rózsát - a Poézist."

Ceruzarajz Kassák születésének centenáriumára, 1987
 
A költői szárnyalású kommentár megírásának és igényes grafikai kivitelezéssel önálló vizuális alkotássá emelésének praktikus oka volt. Bizonyos értelemben az aggodalom szülte. Melis attól tartott, hogy a szokatlan anyagból szokatlan módon megformált objet sokak számára nehezebben lesz megközelíthető, mint az Hommage á Kassák kollekció hagyományos anyagokkal és technikai eljárásokkal készült többi darabja.
Aggodalma nem igazolódott. A mű már a nagymarosi Kassák-házban rendezett kiállításon figyelmet, érdeklődést keltett, sikert aratott. 1976-ban a Kassák Múzeumba kerülve újabb érdeklődők ezreinek szerzett esztétikai élményt.

Az objet elkészítésével Melis életművében különleges vállalkozás kezdődött: a Kassák személyére és életművére irányuló interpretációsorozat. Ennek újabb darabja az 1983-ban készült Kassák-portré. Ez a némi didaktikusságtól sem mentes ceruzarajz, melynek kompozíciójába a „Ma" szón, továbbá néhány geometrikus elemen kívül beépült az Hommage á Kassák cím is, közvetlenebb módon próbálja érzékeltetni, mit jelent Kassák személye és műve Melis számára.

Hintalovas kompozíció 1975
 
Az 1987 évi születésnapi centenárium alkalmából a Kassák-örökség aktualizálásának újabb lehetősége nyílt meg. Melis még az előző évben körlevelet intézett az avantgárd szellemében dolgozó csehszlovákiai pályatársaihoz. Arra kérte őket, hogy 60 x 60 cm-es festmény vagy grafika megalkotásával tisztelegjenek a magyar avantgárd Szlovákia földjén született mesterének emléke előtt.
A mintegy 120 levélre több mint 60 válasz érkezett. Végül 48 művész tett eleget a fölkérésnek. Egy-egy alkotásuk, melyet valamennyien Hommage á Kassák címmel láttak el, hamarosan Melis pozsonyi műtermébe került. Melis, aki az előkészületek időszakában műtermi beszélgetéseket is folytatott pályatársaival a vállalkozásról s egy-egy elkészült műről, az anyag számára vászonborítású dobozt készített.

A 48 művet 1987 tavaszán a pozsonyi magyar konzulátuson átadták a magyar külképviselet vezetőjének azzal a meghagyással, hogy valamennyit ajándékul szánják a budapesti Kassák Múzeum számára. Csaknem egy esztendeig tartott, amíg a mappa eljutott a címzetthez. Azonnal megkezdődtek az anyag bemutatásával kapcsolatos előkészületek. Melis vállalta a plakát megtervezését és kivitelezését. Az előkészületek idején még senki sem sejtette, hogy a megnyitó napján, július 27-én Budapest a romániai események miatt nagyszabású politikai tüntetés színhelye lesz. Melis már 25-én Budapestre érkezett, és hozta magával a Pozsonyban készült plakátokat. A meg-nyitóra megérkeztek a többiek is. Hazájuk nagykövetsége nem képviseltette magát. Melis és barátai, akik ekkor szülőföldjükön tiltott vagy legalábbis tűrt művészeknek számítottak, nem csodálkoztak a távolmaradáson.

Hommáge á Kassák 1997
 
Ezt a létrejötte és művészi kvalitásai révén különleges műtárgyegyüttest az idők változásának köszönhetően 1992-ben Pozsonyban is bemutatták, mégpedig a Szlovák Nemzeti Galériában rendezett Kassák-kiállítás részeként. A szlovákiai közvélemény ekkor szerzett tudomást Melisék öt évvel korábbi vállalkozásról. Nyilvánvalóvá lett, hogy a Kassák iránti tiszteletadás egyúttal tiltakozás is volt a „bársonyos forradalom" előtti művelődéspolitika konzervativizmusa, diktatórikus módszerei ellen. Melis a centenáriumi mappában egy részben groteszk, részben drámai hatású, a szellemi rokonság vállalását érzékletesen kifejező kettősportréval szerepelt.

Az 1996 novemberében rendezett újabb budapesti Hommage á Kassák tárlat adta az ötletet Melisnek és társainak újabb vállalkozás szervezésére. A szlovákiai viszonyok terén és az alkotók személyes helyzetében végbement változással magyarázható, hogy az 1997 őszére összegyűlt műtárgy együttes, benne Melis monumentális hatást keltő faplasztikája másról üzent, mint a tíz évvel korábbi akció grafikai és festményanyaga. A határok nélküli Európa eszméjének hirdetése lett a Kassákra való újabb emlékezés alapgondolata. Ennek jegyében jött létre Melis és társai kezdeményezésére a kiállítás is. Helyszíne a pozsonyi Zichy-palotában található Z Galéria lett, az október 23-án lezajlott megnyitót a Magyar Köztársaság Nagykövetsége, a Magyar Kulturális Intézet és a pozsonyi városi Kulturális Központ szervezte. Annak az együttműködésnek a szellemében, melynek az 1910-es évek közepétől Kassák, az 1970-es évek közepétől Melis rendíthetetlen híve és egyik kezdeményezője volt.

(Csaplár Ferenc)

[K.L.]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Rojkó Annamária - Prém Margit missziója

Elment a „La subretta Aniko”

Vég Kata - Mögöttes Én

Boldog Új Évet!

Boldog Ünnepeket!

Ivánka Csaba-díj 2019

AJÁNDÉK EZ A NAP

Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János a MAGYAROCK története 2

Esti Kornél bárki lehet

Kocsis Zoltán -

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu