Dátum: 2020. december 2. szerda    Mai névnap(ok): Melinda, Vivien


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Horvai István (1923-2004)
A Vígszínház, a Színház-és Filmmûvészeti Egyetem, a Magyar Színházi Társaság és a MASZK Országos Színész Egyesület saját halottjának tekinti. Valamint számtalan tanítványa.

Drága Tanár Úr!

Ennek a pár sornak most valami emlékezés-félének kellene lenni, valaminek, ami a múltról szól, ami elmúlt, azzal, hogy a tanár Úr fogta magát és meghalt itt nekünk.
De nem tudok múlt időről írni. Még akkor sem, ha arra gondolok, amikor utoljára összefutottunk a Vígszínház előtt – van annak már vagy fél éve is, én persze azonnal mondtam, hogy itt lakom egy köpésre, majd találkozzunk, meg beszéljünk, de persze, hogy annyi dolgom volt, hogy nem bírtam egy órát szakítani az életemből, hiszen Tanár Úrral úgyis bármikor lehet beszélni, majd hívom. – Elkéstem. Vagy nem is tudom.
Szóval amikor utoljára összefutottunk, Tanár Úr olyan volt már mint egy légies angyal, annyira könnyűnek látszott, hogy folyamatos késztetés volt bennem, hogy fogjam, tartsam, mert elrepül, , olyan volt, mintha már nem itt lenne. Megijedtem, aztán beszéltünk pár mondatot és minden a helyére került.
Mert a fenébe a légiességgel, ugyanaz a tűz lobogott a szemében, ugyanolyan hévvel beszélgettünk, ugyanolyan keményen és mérhetetlen szeretettel beszélt valamilyen megnyilvánulásomról, és bennem ugyanaz a kis félelem és görcs volt, mint mindig, ha a Mesterrel, az én egyik Mesteremmel kellett valamiről beszélni. Tehát megnyugodtam, hogy semmi nem számít, csak a szellem, a szenvedély, az anyagtalan, a többi meg nem fontos, az megoldódik. De drága Tanár Úr nem így gondoltam a megoldást.

Annyi mindent kellett volna még megbeszélni, meg vitatkozni, meg ilyenek. Nagyon vigyázzon magára ott, ahova most ment, és bármennyire fáj is, azért önző módon, valami kis nyugalom itt van bennem. Mert itt maradt minden bennem, amit Pista bácsi adott, ha jól számolom, lassan már az elmúlt tizenöt évben. Maradt, marad minden, ami nem materiális, ami szenvedély, ami tisztesség, ami nyitottság, ami mindennek az alapja, amit az életről gondolok. És most nem csak a színház a fontos. Úgy az egész.

Az életem nagy ajándéka, hogy Tanár Úr volt, a Tanár úr. Köszönök mindent, megmaradt minden, és nem csak bennem, mindannyiunkban, a növendékekben, a Murányiban, meg Gállfiban, meg az Enciben, meg Jóskában, mindenkiben. És akár hiszi, akár nem azon kapom magam, hogy még a mondataim és azok, amiket én kaptam. Szóval nagyon köszönöm, figyeljen már onnan is, drága Pista Bácsi, tegye meg, mert ugyan nem tudom már megtartani, mert elrepült, de nagyon nagy szükség van azokra a mondatokra, amik mindent helyre tesznek.
Én most sok mondatot írtam, mégsem sikerült helyére tenni a halált.

Nagyon köszönöm. És sose mondtam, de nagyon szerettem. Olyan apaian.

Alföldi Róbert

Ja, és a Dezsőt is ölelem.


Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Szakonyi Károlynak
Mindenek előtt: nem szép félrevezetni a világot! A Németh Lajos lehet, hogy nyolcvankilenc éves, de a Szakonyi Karcsiról senki nem hiszi el, hiába csináltatott magának jó pár éve ilyen szép ősz maszkot. (Kadelka Lászlótól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Marton Mária - Ki hitte volna

Szabó András - Torzulás

Hazám-díj 2020

Születésnapi levél - Szakonyi Károlynak

Kétszázharminc éves a magyar nyelvű színjátszás

Ősbemutató Székesfehérváron

A Hazám-díj Kuratóriumának nyilatkozata

Hajós Trianoni Emléktúra

Az ember tragédiája 2.0

A Békéscsabai Napsugár Bábszínház 2020/2021-es évada

Sajtószemle
Enciklopédia
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól