Dátum: 2019. december 5. csütörtök    Mai névnap(ok): Vilma


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Kitörölhetetlenül
Milyen is volt a negyedik Pécsi Országos Színházi Találkozó? Senki nem lehet képes arra, hogy egyszemélyben átlásson kétszázvalahány produkciót. Harmincnégy helyszín, a versenyprogramokon nyolcezer néző, az Off-programokon tizenhatezer. Nem tudok válaszolni saját kérdésemre. Miért?
A legtöbb díjjal jutalmazott produkcióra egyszerűen be sem fértem, és nem csak én. Az okok a válogatással magyarázhatók, Csengery Adrienn döntésével. A versenyprogramban a kamaraprodukciók és a nagyszínházi előadások aránya eltolódott a kamaraprodukciók irányába, ez eredményezte azt, hogy kétezerrel kevesebb jegyet bocsátottak ki, de ez híven tükrözi a mai színházi állapotokat is.
A merészebb előadások főleg a kamaratermekben születnek, így akár az önálló színházépület nélküli társulatok is nyerhetnek, jelmez nélkül, díszlet nélkül, kis pénzből.

 
A színházban mi fontosabb? A látvány? Az ötlet? A néző? Az önkifejezés? A négy pécsi fesztiválon már végigposztolt szinte a teljes magyar színházi szakma, megállapítható, a rendezők uralkodnak a magyar színházban. Egy-egy rendező színházteremtő erővel bír, vannak nagy színészegyéniségek, de ritkán építenek rájuk előadást.
Idén a Siráj a közönség zsűri és a szakma elismerését is elnyerte. Viszont a zsűrin és a szakmán kívül nem is láthatta senki, mert kicsi a terem.

 
A versenyprogramon túl a POSZT-tal egyidőben zajló Könyvhét is napi programokat kínált. A Széchenyi téren és a Színház téren lévő kipakolás között óriási különbség volt. A Széchenyi tér hőségben a legalkalmatlanabb rendezvényre, ráadásul a könyvheti listás könyveknek csak egy részét lehetett megvásárolni, igaz, a napközben szóló tucz-tucz zene után programokat bőven kínáltak, csak hát sokszor kinek?
Esőben nem működik a szabadtéri program, hőségben szintén nem, hiába a sátorponyva a fejek felett. Így fordulhatott elő az, hogy nem egy közismert, rangos írónk fellépését negyed-ötödmagammal néztem, a téren mászkált még húszan, és a sátrak mögötti eladók pilledtek. Későbbi kezdéssel, intenzívebb, hozzáértőbb műsorvezetéssel fontos programmá válhatna a nagy kipakolás.

 
Az egész POSZT, úgy tűnik beállt egy rendbe, működik, már nem növekedő fázisban van, stagnál. A nagy számú Off programból amelyen én is előfordultam többnyire csak fél házzal találkoztam. Nem volt elégséges a sajtó? Bár ez csak benyomás, de idén kisebb figyelem jutott a POSZT-ra, a Könyvhét, a választási mocskolódás elvonta a figyelmet.
Például a helyi napilap egy melléklettel oldotta meg a POSZT-tal való foglalkozást, egyébként alig foglalkozott vele. A rendezvényeken a tömeg időjárásfüggő, de eddig, az összes évben nagyobb nyüzsgés volt, a POSZT második felében bár a „teltház” mindig megvolt, mégis a szobaszínháznál nagyobb térben maradtak üres helyek. Pécsiként tudom, hogy sokan eleve esélytelennek tartják magukat, hogy jegyet szerezzenek – azt mondják, nem állnak be hajnalok hajnalán a sorba, másnap már nincsen jegy, hiába próbálkoznak–, vagy drágának tartják a 3500 forintos helyárat. Sőt, úgy járt valaki, hogy a megváltott jegyével nem tudott leülni.
A szüleim is vásároltak jegyet, de többet nem jönnek, mert nem szívesen tülekednek a helyükért. És igazuk van. Rendet kellene tenni ezen a területen.

 
Magam végigírtam majdnem mind a tíz napot, immár negyedik alkalommal, s érzésem szerint a POSZT logóval ékesített sapka és a valóban szép piros, nyakba lógató alkalmatosság helyett hasznosabb lett volna egy jegyzetfüzet és toll, de még hasznosabb, ha reklámtárgyak árát másra fordítják: például az előre igényelt jegyeket személyre szóló borítékban kiosztják. Megalázó helyzetbe kényszeríteni hatvan éves jegyszedőket, vagy hasonló korú színházi szakembereket és legfőképpen a közönséget? Nem szép dolog.
Mert tényleg érezni a pozitív változásokat, elkészült a szabadtéri színpad, elkészült a kamaraterem klímaberendezése (csak még nem állítható a hőfok, vagy működik, vagy nem, ezért a zsűriből és a közönségből többen megfáztak, egy lázas beteget személyesen ismerek).

Javult a szakmai viták színvonala, idén a versenyprogramra sem lehetett panasz, s már kitörölhetetlenül részévé vált a pécsi koranyárnak a POSZT, s ahogy Jordán Tamás elköszönőben jelezte:
2005. június 9-én újra találkozunk.

[Balogh Robert]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Kozák Péter - Földiekkel játszók

A 37. Torinoi Filmfesztivál

Érdi Tamás - Beethoven zongoraszonátái

Nemes Anna - Előled

Szemből szembe

Sztárparádé a Krizshow After-Partyn

Radnóti Zsuzsa kapja az első Art is Business – Fidelio „Művészek a művészekért” k

Rigó Jancsi bemutató Egerben

Hofi naplója

Koncz Zsuzsa

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu