Dátum: 2020. augusztus 11. kedd    Mai névnap(ok): Zsuzsanna, Tiborc


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Na bumm!
Alapvető kérdések jutottak eszembe az Újvidéki Színház Via Italia című előadása közben. Jó, jó, de ki, mit, miért, meddig, hogyan, és még egyszer: miért? Domonkos István műveiből Mezei Kinga és Gyarmati Kata állított össze valamit. A műsorfüzet szerint elveszett gyermeki létünkről, némiképp a Tavasz ébredésére emlékeztet. Hát némiképp, de inkább nem jellemző módon.
Gyanús volt nekem, hogy az előadás kezdetekor elmaradt az igazi tumultus. Már lassan, mint jólképzett bozótharcos indultam neki a helyekért folytatott küzdelemnek, de nem volt kivel harcolni. Üresen maradtak, legalább 40-50 szék. Aztán jöttek a hírek, a korábbi előadásról kimenekült majdnem a közönség fele. Jó, ez gondolom túlzás, de akkor is rossz ómen.
Pedig milyen jól indult. Költészet, tiszta költészet, remekül funkcionáló díszlet, fiatalok játszanak, ráadásul jól is teszik mindezt, majd egy óráig ébren maradt bennem a remény, hogy valahogy összerakhatom, valahogy felfejthetem a sok miértet. Aztán feladtam, jött az unalom, este tizenegy felé járt már, egy beszélgetést vezettem koradélután, ráadásul a második előadást nézvést az álom környékezett. Meg-megrázkódtam, pillanatokra el is alhattam, csak féltem, hogy lezúgok a székről.

Nehezen értem, milyen minősége tetszett a POSZT válogatójának a Via Italia-ban. Talán a költőisége. A díszletet funkcionalitása, a mozgások, a zene? Viszont, ha az elemek nem kapcsolódnak, hiába előremutató az előadás némely formai eleme, az összkép siralmas: előadás közepén a nézőtérről látványosan távozó színésznők, ásítozó, elalvó kritikusok, dühükben körmüket rágó kritikusok...
Talán egy alternatív fesztiválon elment volna a Via Italia, de akkor is csak azt írnám, hogy kár volt Domonkos Istvánt belekeverni.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Fotó: Bálint F Gyula

További képek: ppphoto.terasz.hu

[Balogh Robert]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Taub Jánosnak
Taub sosem fontoskodik, de kemény és játékos. Szolnokon olyan García Marquezt (a Száz év magányt) alkot a színpadon (Törőcsik, Garas, Mertz), hogy meghívják az előadást Bogotába, a szerző kolumbiai fesztiváljára. (Bodor Páltól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Átadták az első Heller Ágnes-díjat

Hajós Trianoni Emléktúra - START

Darvay Nagy Adrienne - Szín játék

MGP - Coming out

Élő online könyvbemutató

Marót Péter 1945 – 2020

Születésnapi levél - Taub Jánosnak

Nemeskürty István, a nemzet Tanár ura 95 éves lenne

Vetró-Rózner-Bereményi: Magyar Copperfield

Volt egyszer egy Nép (Nemzeti) Színház

Sajtószemle
Enciklopédia
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól