Dátum: 2019. július 21. vasárnap    Mai névnap(ok): Dániel, Daniella


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Nehezen megszerzett gyönyör
Zsótér Sándor rendezte a Radnóti Miklós Színházban Hans Henny Jahnn: Medea című darabját, Csomós Marival(fotó) a címszerepben. Ez volt az első olyan előadása az idei POSZT-nak, amely valóban fesztiválra érdemes. Ajánlatos firtatni, mit keresett itt ugyanettől a színháztól Az Ördög című előadás, vagy miért pont Az Ördögöt közvetítette élőben a Duna Televízió? Nem. Zsótér darabjával érdemes foglalkozni. Mert ezt nem felejtjük el holnapra.
Ülnek a színészek. Van díszlet is, de nem annyira fontos. Nem annyira fontos, minthogy ülnek a színészek és nem is igen csinálnak semmit. Illetve beszélnek, némileg gesztikulálnak, arra fordulnak, akihez beszélnek, a két óra alatt talán ötször, ha felállnak, megmozdulnak néha, de igazából csak ülnek.
Csendesülnek.
Van, amelyikük idiótán néz ki, kék a haja, vagy ordenáré parókában punnyad a székén, vagy el vagyon úgy csúfítva, hogy kedves édesanyja sem ismerne rá rögvest, és férfi nőt, nő férfit játszik. Ez sem sokkal több, mint manír, mint paci faszán a masni, nem lényegi dolog. Ahogy a hangeffektusként használt népbutító slágerfeldolgozások is csak gesztusok, ironikus felhangok, elválasztanak, oldanak, segítik a nézőt. Vagy írhatnék befogadót is. Mert ez egyfajta belső színház, belül, a néző-befogadóban zajlik minden. Vagy zajlana.

Mi akadályoz? Egyrészt saját magam. Nem vagyok szokva ahhoz, hogy ennyire bennem történjék minden, hogy képek a fejemben szülessenek meg, hogy a kicsorduló vért, beleket, felaprított ujjperceket nem lássam, hanem láttassák velem. Tehát mégis látom. Aki nem hangolódik rá a lassan áradó, klasszikus görög szöveget formázó, de mégis mai dialógusra, mit tehet. Senyved.

 
Izzad, mert meleg van. Legyezgeti magát, mert sokan vagyunk. Unatkozik, mert képtelen figyelni. Zavarják a fotósok. Mert a fotósok kattogtatnak, nézegetik a digitális masinájukon a képeket, némelyik gép az automatikus élesség-beállításához villant is, némelyik, amikor bekapcsolják, zenél! Az operatőrök kazettát, akkumulátort cserélnek, kurrog az a rohadt masina, s ha felvették, amire szükségük van, a sor közepéről is kibotorkálnak. Mit nekik tragédia, mit nekik görögök! És akkor ráadásul közben a színpadon még mindig csak ülnek a színészek. Na, mi következik ebből egy országgyűlési képviselőnő fejében? Ha sokáig nyektetik az embert, s ha politikus is ráadásul, (lehet, nincsen szokva az ilyeténképp gondolkodáshoz) feláll a lelkem, és kimegy. De nem csak a politikusnő, az agg színész is. Tojik bele. Kollégák, többi nézők, nekem ebből elég. Szíve joga. Aztán a gyávábbja is felkerekedett. Látszódott, egy sem fizetett a jegyért.

Az is zavaró, hogy egy kb. szobaszínház méretben működő előadást kamaratermi méretben láthattunk. De leginkább a saját hülyeségünk zavaró. Mert az előadás remek. Csányi Sándor Jason-ja undorítóan sprőd figura, Csomós Mari Medea-ja az elhagyott, elvakult nő örök példája, Kocsó Gábor Fiatalabb Fiúja eszméletlenül gnóm jelenség, amelyet testtartással, nézéssel két órán keresztül folyamatosan kitart. Schneider Zoltánt csak a szereposztásból tudtam beazonosítani. Vagy a Dajkát, Hámori Gabriellát, elcsúfított, fehérre mázolt képpel, gesztusok nélkül, csak érdes hangjáról véltem beazonosítani. Hámori és a többiek is képesek voltak arra, hogy teljes alakításnak tudjuk elfogadni azt, amit látunk. Mert nem elég hallgatni a színészeket. A Medea nem rádiójáték.

A viszonylagos mozdulatlanság ellenére az előadás mégis megköveteli azt, hogy lássuk, ki beszél. Nagyon szuggesztív ez a Medea. Spiró is próbálkozott hasonlóval, gondoljunk csak az Elsötétítésre. Se a színészek nem értették, mit akar, se a közönség. Némely rendező sem biztos. Igaz, hogy az a darab se volt az igazi. Mint ez a Medea.
Dicséret illeti a fordítót, Ungár Júliát. Gyönyörű, nehézveretű sorok, ritka súlyos szöveg, és megáll a színpadon. Elfáraszt, meggyötör, de nem enged el közömbösen. Sem a szöveg, sem az előadás.

Fotó: Peti Péter

[Balogh Robert]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél

Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

Archívum
Legfrissebb cikkeink
Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu