Dátum: 2020. szeptember 20. vasárnap    Mai névnap(ok): Friderika


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Elhunyt Kerekes Gábor…
Életének 69. évében, hosszú betegség után tegnap elhunyt Kerekes Gábor (1945. Oberhart augusztus 2. - 2014. Budapest április 16.) fotográfus, Balázs Béla díjas, Érdemes művész. Generációjának, máig aktívan dolgozó, meghatározó fotóművésze volt és későbbi nemzedékek számára is példamutató megújulással rendelkező különleges tehetségű alkotóművésze.
Kerekes Gábor fotóművész (Eifert János felvétele)
 
A gyászhír mindnyájunkat megdöbbentett, pedig régóta tudtuk, hogy Kerekes Gábor súlyos betegséggel küzd, rákos, menthetetlen… Mégis, reménykedtünk. Reménykedtünk és bizakodtunk, hogy az utolsó pillanatig aktívan dolgozó, generációjának meghatározó fotóművésze tovább marad közöttünk. Bölcsebbek lehetnénk persze, hiszen halála csupán fizikai létének befejezését jelenti, szelleme, életmű tovább él. Ezért, ha róla beszélünk – nem a múlt időt, hanem a jelen és jövő időt kell használnunk.
Így tehát ha Kerekes Gábor alakját nézem, annak a reneszánsz művésznek az alakja tűnik elém, aki mesterien bánik az anyaggal, kővel, olajjal, vászonnal, szénnel és bronzzal akár, de közben védelmi rendszereket, palotákat, síremlékeket, ágyúkat tervez, bútorokat farag, zöldséget és gyümölcsöt termeszt kertjében. Uralkodók, hercegek, a pápa vagy a szomszédasszony megrendelésére dolgozik, eközben készülnek csodálatos művei, amelyeket az utókor, a művészettörténész szájtátva csodál majd akkor is, amikor már porhüvelyéből távozik. Nem tudom, illik-e, szabad-e, lehet-e egyáltalán egy magyar fotográfust egy itáliai reneszánsz művészhez hasonlítani, de Kerekes Gábor olyan fotográfus-tudós-művész, akinél ez az összevetés nem tűnik túlzónak. Mindenesetre – és ezt sokan kimondták már - a mai magyar fotográfiának emblematikus alakja, hite, hitele is meghatározó, mértékadó.

Kerekes Gábor: Angel
 
Kerekes Gábor: Heni
 
Ő ugyan nem a XIV-XVI. században, hanem1945-ben született, és persze nem Itáliában, hanem Oberhart-ban (ami már nem annyira persze, de a háborús évek, édesapja elhurcolása sok mindent megmagyaráz, „perszévé tesz”). Művészi pályája is nehezen alakult. A Kölcsey Gimnáziumban szerzett érettségijét sikertelen felvételi követte a Képzőművészeti Főiskolán, talán ez is motiválta, hogy még életében „elment az életbe, az életet tanulni”. 1964 és 1973 között pincér, közben elvégzi a fényképész szakmunkásképző iskolát, majd a Budapesti Fényképész Szövetkezet segédriportere. 1974 és 1979 között a Vasipari Kutató Intézet fényképésze. 1979 és1984 között újra pincér, majd 1985-től a Képes 7, ezt követően a Képes Európa fotóriportere. Elege lehetett a munkahelyi kötöttségekből, szabadúszó fotóművészként dolgozik tovább, de megszakítja ez irányú tevékenységét is. 1983–1992 között egyáltalán nem fényképez. 1992-től a camera obscura különféle módozataitól kezdve a történeti fotóeljárásokon (sópapír, kimásolópapír, kalotypia, cianotypia, stb.) át a Polaroidig terjed technikai repertoárja. Épített magának egy 30x40 cm-es kamerát, amellyel nem a régi korok stílusait mímeli, hanem ízig-vérig mai fotográfiákat készít. Az egyedi technika, utánozhatatlan megjelenítés akár tiltakozás is lehetne a nagy példányszámban megjelenő, dömping-árúvá sekélyesített tucatárú/értékű művészet ellen. Képei készítésénél sokat töprengett, gondolkodott, mérlegelt, ám képei mégsem görcsösek. A könnyedség, a múzsa csókja érződik rajtuk.

Kerekes Gábor: Asymeter
 
Kerekes Gábor: Spiral
 
Bécs, Pozsony, Párizs, New York, Amszterdam, Madrid, Arles - MŰ-Terem Galéria, Debrecen; Galeria Spectrum Sotos, Spanyolország; Robert Koch Gallery, San Frncisco, USA, Paris Salon, Piramid, Franciaország, Pozsonyi Fotóhónap, Szlovákia; Budapest Galéria, Museum voor Fotografie, Antwerpen, Hollandia, Pécsi Galéria; Zinc Gallery, Stockholm, Svédország; Galerie Conontretype, Bruxelles, Belgium, BOLT Galéria, Budapest; Ernst Múzeum, Budapest; Le Parvis, Tarbes, Franciaország; Museo Ken Damy, Brescia, Milano, Olaszország; Liget Galéria, Budapest; Mala Gallery, Warsawa, Lengyelország; Ferencvárosi Pincetárlat, Budapest; Paris Photo 2004 – sikeres kiállításai belföldön és külföldön is.

Kerekes Gábor: Pillangók kékben
 
Kerekes Gábor: Békák
 
Az Y…Arte, Artes Y Letras, Spanyolország; New Yorker Times, Graphis 339, Formations, USA; Polaroid Magazin, UK; Photographers International, Taiwan; Frankfurter Rundschau, Alsace, Németország; Imago, Szlovákia; Dumont Foto,The Magic of Photography, Auer Index des Photographers de 1839 á nos jours, Encyclopedie Internationale des Photographers de 1839 á nos jours, Camera Obsura Edition, Franciaország, Svájc; Mauer Dóra: Fényelvtan a fotogrammról - oldalakat szentel munkásságának, katalógusok, CD-ROM-ok közlik képeit, nem lebecsülendő megjelenítésben.
Művészettörténészek, kritikusok, esztéták szívesen írtak róla. Fábián László, Beke László, Földényi F. László, Szűcs Károly, Pilaszanovich Irén, Pfisztner Gábor, Lugosi Lugó László, Judith Mara Gutmann, Leo Divendal, Lyle Rexer és Michel Auer más-más szavakkal és összefüggésben, de lényegében ugyanúgy fogalmazzák meg munkásságának lényegét: tudós-művész, aki hittel, megalkuvás nélkül járja a maga útját. Nem alkuszik, nem megvásárolható, nem téríthető el… Nemcsak másoknak, magának is szigorú kritikusa.

Kerekes Gábor: önarckép
 
Kerekes Gábor otthonában (Eifert János felvétele)
 
Kincses Károly írja róla a Kortárs Magyar Művészeti Lexikonban:
(…)„Benne valósul meg a mai magyar fotográfusok közül egyetlenként talán az a – nem is oly régen még minden mesterfotográfustól elvárt – technikai minimum, hogy eszköztárából több eljárás ismeretével, mindig azt válassza, ami mondanivalójának, a megoldandó feladatnak legjobban megfelel. Képei – most nem a riportfotóira gondolok - a születés, létezés, halál, elmúlás kérdéskörét kutatják. Megjelennek bennük a mikro- és a makrokozmosz elemei sajátos, „kerekes”-féle, művészi–tudományos felfogásban. Természetismerete, érdeklődése megmaradt a 19. századi ember szintjén, sőt időnként innen is visszahátrál néhány századot, s az alkimisták köpenyét ölti magára. Az idők során igazi profi vált belőle. Fotóiból élt, minél szélesebb körben ismertté és elismertté akart lenni világszerte, s ezért minden szükségeset megtett. Tanult, kísérletezett, kreatív módon használta a régi korok technikáit, állandóan kritikus módon figyelte önmagát, munkáját, kapcsolatokat épített, odafigyelt a legkisebb részletekre is. Mára már – itthon és külföldön – a legmeghatározóbb fotóművészként ismeri a világ. Az életmű, amit ránk hagyott felbecsülhetetlen értékű. ”(…)

Eifert János

2014.04.18.


Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Taub Jánosnak
Taub sosem fontoskodik, de kemény és játékos. Szolnokon olyan García Marquezt (a Száz év magányt) alkot a színpadon (Törőcsik, Garas, Mertz), hogy meghívják az előadást Bogotába, a szerző kolumbiai fesztiváljára. (Bodor Páltól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
A Hazám-díj Kuratóriumának nyilatkozata

Hajós Trianoni Emléktúra

Az ember tragédiája 2.0

A Békéscsabai Napsugár Bábszínház 2020/2021-es évada

„ Távoli üzenet”

Déri Miklós fotóművész kiállítása

Átadták az első Heller Ágnes-díjat

Hajós Trianoni Emléktúra - START

Darvay Nagy Adrienne - Szín játék

MGP - Coming out

Sajtószemle
Enciklopédia
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól