Dátum: 2019. április 26. péntek    Mai névnap(ok): Ervin, Ervina


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Zalán Tibor - Elbeszélni egy fesztivál mellett
A színházi előadások első darabja sokat ígér. Mrożek, Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy. Vagy már, amikor mindennapi keserű kenyerünkké vált az abszurd és a groteszk, nem is ígér olyan sokat a hajdan műfajteremtő színházi pápa? Háromszereplős előadás, lesz fönt egy nő és két férfi, ebből adódóan lesz egy szerelmi háromszög is. Lett.
3. nap (amikor, épp a dolgok közepén, de felmerül egy miért)

Micsoda intellektuális helyzet, még szerencse, hogy vasárnap van! – jut eszembe Babéj százados elképesztően abszurd mondata egy őrségi eligazításról, melynek nemzője nem annyira a százados irodalmi intellektusa, sokkal inkább primitívsége volt. (A mondat annyira megtetszett a hajdani Mozgó Világ szerkesztőinek, hogy vérükbe fojtásukig kint volt a Bertalan Lajos utcai szerkesztőség falán.) No, lám csak, abszurd és primitív hol és hogy nem találkozhat össze… Ráadásul, tényleg vasárnap van, ami egy fesztivál, jelesen kollokvium, életében nem különösebb esemény, de talán nem véletlen, hogy többen is felteszik a kérdést egymásnak az esti elpunnyadásig, hogy milyen nap is van. És mindenki kutakodni kezd az emlékezetében.

 
Sebestyén Rita A tizennegyedik című prózakötetének bemutatójával indul a délutáni eseménysorozat. A moderátor Láng Zsolt Marosvásárhelyről, meg a magyar irodalomból. Jeles szerző, tapasztalt beszélgető, hangsúlyozza is, szándékosan lassan beszél, hogy mindenki megértse – talán, hogy ő is megértse saját magát. Első kötet, de tapasztalt íróember keze alól került ki, tűnik nekem így, az első és utolsó rövid fejezet felolvasása után. Faggatnám őket, írót és szerkesztőt, miről is szólhat ez a könyv, de kitérő választ adnak, amiből arra következtetek, hogy különféle epizódok sora a munka, nem követhető történetet, hanem emberi viszonyokat állít, és mutat fel. Ez is éppen elég, vagy, manapság, ez az elég a modern prózában, már ha modern Sebestyén prózája, a Nyugat világa felé hajazásról beszél, de az könyv indítása ezzel szemben szinte abszurd… Nincs mese, el kell olvasni!

 
A színházi előadások első darabja sokat ígér. Mrożek, Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy. Vagy már, amikor mindennapi keserű kenyerünkké vált az abszurd és a groteszk, nem is ígér olyan sokat a hajdan műfajteremtő színházi pápa? Az előadáshoz a nézőket felviszik a színpadra, barokk színházi keretek a deszkákra állítva, melyek mögött, a jellegzetes vörös függöny fel- vagy inkább szétgördülés után, majd műanyag bárszékek fogják, zenei betétekkel fölerősödve, megteremteni és képviselni a fölvállalt eklektikát. Háromszereplős előadás, aligha okoz nehézséget kitalálni, hogy ha különböző neműek a szereplők, akkor lesz fönt egy nő és két férfi, ebből adódóan lesz egy szerelmi háromszög is. Lett. Az eszköztár – kötél hurokkal, pad, bárszékek, napozóágyak – az elcsigázottságig túlhasznált. Csakúgy a szöveg, mely igazi közhelyszótár, mondhatnám, hogy mrożeki, ha lenne értelme az effajta kimondásoknak. Az előadás nem tud mélyülni, nincs neki hova, talán nem is akar. Megmarad a felszínes fecsegések szintjén, kicsit még operettessé is könnyül. Annak persze jó, aki szereti ezt a műfajt (az operett egyébként nagyon fontos tud lenni, ha jól csinálják és/vagy pontosan művelik), a mellettem ülő szép hölgy például harsányan, időnként visongva kacag, olyankor is, amikor körülötte hallgat a nézőtér.
(Külön tanulmányt érdemelne a színházi kacagók lélektana. Akik annyira erősen és hangosan tudnak nevetni, hogy az egész színház rájuk kénytelen – az előadás helyett – figyelni.) Némi szégyenkezéssel üldögélek mellette, szégyellem, hogy nincs annyiszor nevethetnékem, amennyiszer neki van, tehát, nem is érthetem vagy értelmezhetem abban a mélységben az elhangzottakat, látottakat, mint ő, ráadásul időnként még halkan unatkozom is. Amolyan bamba fasznak érzem magam élettelisége mellett, némiképp frusztrál a közelsége ennek a nagyon más világnak. A színpadon nincs igazi abszurd, nincs igazi groteszk, de igazi színjátszás sincs; a színészek, akik egyébként külön-külön jók és tehetségesek a maguk fiatalságában, koncepciózusan kifelé játszanak, a rendezés is korrekt ehhez a darabhoz, játékhoz.

 
Majd a holnapi szakmai megbeszélésen Kovács Levente elmondja, hogy nem minden a szemkontaktus, úgy is lehet kontaktust teremteni, hogy nem nézünk egymásra. Amellett, hogy ez elképzelhető, én olyan vagyok, aki akkor nem néz a másikra, ha tüntetően negligálni akarja annak a jelenlétét. Egy ilyen kifelé-színházban tehát, a logikából következően, a másik negligálása akkor következik be, amikor ránézünk, szemkontaktálunk vele? Ugyan e beszélgetés során Szűcs Kati intellektuális ping-pongról beszél. Meg arról, hogy a szöveg annyira közhelyes, hogy attól jó. Hogy önmaga ellentétébe fordul a közhelyek megállás nélküli szervája és fogadása. Jól van. Ezt is el tudom hinni. De a lélektani megközelítés ilyetén ellehetetlenítése nem azzal jár-e, hogy minden modell, panel, rajtunk kívüli a színpadon? Hetvenes évek ez, amikor az ilyesmit még nagyon tudtuk szeretni, és revelatív volt a nagy öblögetések helyén! Vagy ez a Mrożek nem az a Mrożek, vagy az idő csúszott ki az efféle dramaturgia alól! Gondolom én, de eléggé egyedül lehetek parázna gondolataimmal. Azt azért majd elmondom a szakmain, amit pontatlanul idéznek a fesztiválújságban – a vonatúton visszafelé fogom majd böngészni, ott fedezem fel ezeket, éjszaka, a nagy erdélyi sötétben –, hogy a két főszereplő talpig zöldsége, mint az emberben meglévő határozott és határozatlan színpadi jelzése, nekem még ebben a modellezett világban is leegyszerűsítése az emberinek. Mint ábrázolásnak, ha használhatunk ilyen idejétmúlt kifejezéseket egy modern szöveg- és színpadkezelés kapcsán.
Előadás után a színház előtt – átrohannék a szállodába, hogy végre megírjam az első nap történéseit, a harmadik napon, hm, szégyen – Gágyor Péter állít meg. Ki tudja, honnan keveredett ide a felvidéki – néha német – színházcsinálás jeles szakembere, megörülök a látásának, akkor is, ha megint tolódik a terasz-beszámoló-megírás a hajnal felé. Teccett, mondja, jelentős hangsúlyt téve a c-re, lehet, amolyan palócosan. Direkt ezért jöttem el ide, teszi hozzá, hogy ezt megnézzem. Nem csalódtam. Hát, ilyen a színház. Kinek-kinek, ami jár neki, azt megadja.

 
Az Egy lakodalom története a stúdióban megy. Ennél az előadásnál ez fontos, mert lehetőséget ad közönség és játszók közelségéhez, és ami itt megtörténik, az igazi testszínház, a színházi testek színháza, gyönyörű fiatal nők elképesztően erotikus fehérneműben, dinamikus férfiak robbanásra készen, néha szinte szét is robbanva az energiától… Majd csak a táncest második részében fedezem föl magamban, hogy az itt tátott szájjal most bámult nagy nők és pörgő-forgó energia-férfiak nem teljesen ismeretlenek a számomra. Tegnap éjjel találkoztam velük a klubban, vagy inkább hajnal tájékán, András Lóránt tanárukat, mostani produkciójuk rendező-koreográfusát vették körül, és egyéként meg amúgy ugyanolyanok voltak, mint más gimnazista és egyetemista lányok és fiúk, körülöttük. Most meg démonok és démonák! Hát, ez a színház, ez az átalakulás, ez a fölemelkedés a hétköznapi létezésből a színház.
Aztán kezd hosszú lenni a darab, mivel nincs összefűzhető cselekménye, kibogozható – vagy összebogozható – története, „mindössze” etűdök sorát táncolják a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem első éves koreográfia szakos hallgatói. Meg, megszokjuk a hús közvetlen és forró látványát…
Figyelemre méltó színészi képességek. Ikerlakodalom fekete-fehér menyasszonnyal, jó kitaláció, de messze nem az a kifutása a táncösszeállításnak, amit a műsorfüzet sugall, ráadásul, az olyan mondatok, mint a „szereplők reális arcukat mutatják”, amúgy se nagyon rendelkeznek értelmezhetőséggel. Elsőéveseknek becsületére váló előadás, András Lóránt ugyan változó mértékben, de mindenkinek ad arra lehetőséget, hogy tehetségét és megszerzett tudását csillogtassa. E miatt nem kérhetjük számon rajtuk a minimum húsz perces túlnyúlást az optimálisnak tetsző játékidőn.

 
És még egy mozgás-tánc színház, de legyünk pontosak, fizikai-színházi bemutató, A behajtó. A mű szerzőjeként Dorota Marłowska van megjelölve, a történet ismét egy emberi háromszög, bár szabálytalan, bár kegyetlen, bár minden ideget igénybe vevő.
A Sepsiszentgyörgyi M Stúdió előadását Uray Péter rendezte, ugyanő írta az alapanyagból a forgatókönyvet is. Nagyon nehéz lenne kivonnia magát a nézőnek az előadás látvány-atmoszférája alól, nehéz, súlyos, elviselhetetlen, kérlelhetetlen, kegyetlen, embertelen, kínos! – ilyenek jutnak eszembe, miközben nézem a rendkívül pontosan és kifejezően (együtt)mozgó előadókat. Egy férfi és egy nő nyomora, kiszolgáltatottsága, egy megértő, életükbe beépülő, az erőszak nyilvános formáit mindvégig kerülő behajtó, valami ilyesmi a történet. Inkább érzi az ember, mint magyarázni tudja. Kevés eszköz, rendkívül gazdag mozgás-eszköztár. De az előadás itt is hosszúnak tűnik fel, bár az is lehet, csak a miatt van, mert egymásra következett a két mozgás-tánc-produkció. Kontakt tánc, mondják az ilyesmit másképpen. „A tantrikus gyakorlat elemeivel ötvözött kontakt improvizációban az egyik fő szempont pontosan a szexuális energiára való odafigyelés, ennek tudatosítása, fokozása, a partnerrel való kommunikáció eszközévé történő átalakítása, valamint a kreatív folyamat üzemanyagaként való felhasználása. Tánc, kapcsolat, műhely” – puskázok az internetről. Meg még: A kontakt improvizáció egy elég új műfaj, a ’70-es évek elején egy amerikai táncos, koreográfus, Steve Paxton egy score-nak nevezett, improvizációkból álló, performensz-szerű előadást állított össze tanítványaival. Kontakt- és aikidó-elemekből álló táncra építette fel ezt az előadást. Ez számít a kontakt improvizáció kezdetének, ami azóta kinőtte magát. Elég furcsa műfaj, mivel színpadra direkt módon nem igazán alkalmazzák, inkább edzés jellegű – olvasom Sinkó Ferenc koreográfus egyik interjújában. Ebben az előadásban benne volt minden. Még az edzés-jelleg is. Hogy mennyi volt az improvizáció, mennyi a rögzített improvizáció, és mennyi az eleve elrendelt, nem tudhatom. De nem is érdekes. Amit a szakmai megbeszélésen holnap mondani fognak, ahhoz nem sokat tudok hozzátenni. Valaki már látta ezt, ami itt, most, a színpadon történik, máshogy és máshol, ugyancsak náluk, meglehet. Az ismétlések önkioldó jellege és visszhatása valóban gyengíti a produkciót. Az eszköztár szűkös, de épp ez a gúzsba-táncolás teszi lehetővé a drámaiság fenntartását az egész előadáson keresztül – gondolom. A társulat megrekedt, valami magas szinten, hegyezi valaki a kritikáját. Lehet. Ezen a szinten akár megrekedni is érdemes.

 
Tánctól, mozgástól bódultan botorkálok le a klubba, hogy magamba öntsek egy hideg sört. Béres igazgató csatlakozik hozzám, és fél háromig hányjuk-vetjük a színház dolgát. Holnap majd egy váratlan kérdést olvashatnék a kollokvium újságjában, ha naprakészen olvasnám. „Miért van itt Zalán Tibor?!” Szerencsére nem tudom, ki kérdezte ezt, és kitől. Ugyanis, nem tudnék válaszolni rá mit…

[Zalán Tibor]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
Archívum
Legfrissebb cikkeink
26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Lord of the Dance ismét Magyarországon

455 éve született a magyarok háziszerzője Shakespeare

A cselló lelke

20 év után JAZZ+AZ!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Novák Ferenc Tata előadása Forrószegiek

Meg kell élni a szélcsendet is

Fotóriporteri Életműdíj 2019: Szebeni András

Kovács Edit Jászai Mari-díjas

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu