Dátum: 2019. április 20. szombat    Mai névnap(ok): Tivadar, Töhötöm


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

„Ajándék mindenkinek…”
Igen: a „szárnyas Idő” hirtelen elröpült. A kilenc nap egyetlen pillanat volt. Egyetlen vissza nem térő izzás, derű, láz és fiatalság, lendület, zene és álom. Ritka találkozások, boldogság, szerelem, hit, szépség, öröm és fájdalom: a fájdalom szépsége és a szépség fájdalma olvadt össze szívünkben a kora őszi éjszakák reszkető csillagboltozata alatt… (a képen Csákányi Eszter)
Az utolsó nap reggelén döbbentem rá, hogy mi mindent nem láttam a fesztiválból. Mert képtelenség lett volna ott lenni mindenütt akkor, amikor a programok részben párhuzamosan futottak, részben egymásba csúsztak. Lapozgatván a műsorfüzetet szomorúan konstatáltam, hogy nem jutottam el – többek között a kántorkoncertre, és bábszínházból is mindössze egyet ismerhettem meg. A Kossuth téren fellépő zenekarok közül csak néhány muzsikáját élvezhettem, hiszen ugyanabban az idősávban szerepeltek a budapesti és a vidéki társulatok a Móricz Zsigmond Színház nagyszínpadán. Ugyanezért maradtam ki az utóbbi esztendő filmvígjátékainak vetítéséből is. Ha arról kellene viszont leltárt készítenem, mit láttam, kikkel találkoztam, beszélgettem, kiket fotóztam, hosszú lenne a névsor. Felejthetetlen maradt számomra az Aleszja Popovával készített interjú éppúgy, mint Csákányi Eszter, Tóth Ildikó, Szervét Tibor, Kern András, Györgyi Anna vagy Gáspár Tibor játéka, Szalóki Ági és a Gryllus-testvérek fellépése, a Csík Zenekar meg a Ska Cubano zenéje, a Bújjunk egymás árnyékába című műsor s a Déryné hadművelet a Jósa András Múzeum előterében.

Csákányi Eszter
 
S ha már múzeum: szombaton még, az utolsó pillanatban elcsíptem a Bálint Endre-Korniss Dezső-kiállítást. Az Antal-Lusztig-gyűjtemény jóvoltából megrendezett tárlat az Európai Iskola két meghatározó tagja életművének néhány darabját tárta a látogatók elé. A képzőművészet rajongói betekintést nyerhettek a művészpályák sajátos alakulásába. Korniss Dezső (1908-1984) gazdag és sokrétű alkotó korszakainak szinte mindegyikét reprezentálta néhány mű: a szentendrei s a párizsi esztendőkből éppúgy láthattunk műveket, mint a bábtervezés, illetve az animációs film felé forduló alkotások közül. Többször vissza-visszatértem a Szentendrei utca (1939), a Mérleges (1949-1950), a Kalligráfia (zöld mocsár) (1959), az Inferno (1963), az Illuminációk, s a Bábtervek világához. Sokáig elidőztem Bálint Endre (1914-1986) munkái, az Aranyborjú (1947), a Szent Flórián derűje, a Párizsi mappa (1947), az Utazás (1968), s az Átívelés (1977) és az öreg deszkalapokra festett képek (Triptichon, Hommage à Bartók) című alkotások előtt is.)
Kifelé araszolván a múzeumból, az aranyló, kora őszi napsugárban sütkérező Benczúr téri fák alatt eltöprengtem azon, hogy mennyit adott a VIDOR az érdeklődőnek, hiszen e napokon sűrítetten kaptuk a színház, a zene, az irodalom, a festészet, a fotó- és bábművészet, a tánc, karikatúra, a bűvészet, a népzene, a film, és még ki tudná, felsorolni, hány művészeti ág játékos és komoly teljesítményeit. Kétségtelen, akadtak katartikus és haloványabb produkciók, nagyszerű és lapos megoldások is. Akik azonban látták a Fotófogyatkozás vagy Csutkai Csaba képeit, hallgatták az Acquaragia Drom, a Muzsikás Együttes zenészeit, a Trio Rosenberget, Balogh Kálmánt és a Gipsy Cimbalom Band előadóit, a zeneiskola gitárosait, akikről arcképet rajzoltak a Kossuth téren, akik sétálhattak a pantomímesekkel, akik tapsoltak az akrobatáknak, akik hajnalig táncoltak a VIDOR Kertben, énekeltek a Bessenyei téren, akik megmártóztak a VIDOR Kádban – azok felejthetetlen élményekkel gazdagodtak.

Dolcsaja Vita, Katona László - Csákányi Eszter
 
Miként azok is, akik az esti díjkiosztó gálaestre váltottak jegyet. Az est első felében a Szentendrei Teátrum és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében Peter Pavlac: Dolcsaja Vita című darabja került színre Parti Nagy Lajos átírásában. A Galina Brezsnyeva alakját középpontba állító szatírjátékban (rendező: Ardai Petra, producer:Orlai Tibor) Csákányi Eszter fantasztikus pillanatokkal ajándékozta meg a közönséget. A remekül mondható, olykor útszéli, olykor líraian emelkedett, olykor groteszk humorral átitatott Parti Nagy-szöveg, illetve Csákányi hihetetlenül természetes, a figura frusztrációit is érzékeltetni képes, megkapó alakítása (partnere: Katona László) az idei VIDOR egyik legelementárisabb élménye volt.

A díjak kiosztása előtt Makk Károly, a színházi zsűri elnöke kifejtette: a VIDOR számára színes, színvonalas, izgalmas utazás. Hozzátette: ha egy fesztivál így képes megdobogtatni az emberek szívét, az ajándék mindenkinek. Elismerte, hogy nehéz összemérni egy amerikai vígjátékot és egy kamaraszínpadi előadást, azonban a lényeg tehetség és az érdekesség.
A közönség az idén nagy örömmel és egyetértéssel fogadta a zsűri értékelését. Különösen akkor zúgott fel a taps, amikor Tasnádi Csaba színpadra szólította Csákányi Esztert, Gáspár Sándort, Szervét Tibort, s Életmű-díjasként Kern Andrást.
Kern – hangjában némi meghatottsággal – elmondta: efféle díjat lezárulni készülő pályák esetében adományoznak. Ő ellenben még mindig úgy érzi, tizennégy éves, s azon töpreng, induljon-e a KI MIT TUD-on… Hozzáfűzte, hogy több VIDOR-on járt már, az itteniek rendkívül lelkes, színházszerető emberek. Ezért kicsit mindig úgy véli, nyíregyházi előadásaik jobban sikerülnek, mint a pestiek…

Kern András
 
A gála után a lányokkal még fölmentünk a színészbüfébe. Pár perc múlva Linda érkezett sietve, s tolmácsolva Eszenyi Enikő kérését: ha van jól sikerült fotó az Életmű-díjat átvevő Kern Andrásról, akkor küldjem át a titkárságra, majd ő továbbítja a Vígszínházba.
A büfében hatalmas nyüzsgés fogadott: gratulációk, örömteli összeborulások, boldog koccintások. Emitt a Nyíregyházi Televízió riportere állította kamera elé Mucsi Zoltánt és Scherer Pétert, amott az Ovibrader rendezője, Bagó Bertalan mobilon újságolta, hogy rendezése elnyerte a legjobb kamaraszínházi rendezésnek kijáró Capitano-díjat.
Ettünk egy vegaburgert, ittunk egy üdítőt, s elindultunk hazafelé.
A városban csend honolt.

A VIDOR Kert felől még zeneszót hozott a sötétség köntösébe időnként bele-belemarkoló szeptemberi szél, s Krúdy Gyula ismét magányosan ücsörgött a szelíd holdfényben némán veszteglő csézája ülésében. A „szárnyas időre” gondolt, a mögöttünk lévő kilenc napra, amikor szépség és öröm, fájdalom és szépség szívünkben eggyé olvadt a kora őszi éjszakák reszkető csillagboltozata alatt…

[Karádi Zsolt]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Novák Ferenc Tata előadása Forrószegiek

Meg kell élni a szélcsendet is

Fotóriporteri Életműdíj 2019: Szebeni András

Kovács Edit Jászai Mari-díjas

Minden gyerek jusson el színházba – de hova és mire?

Ézsiás Erzsébet - Vadsóska

Bolgár György - Amikor 64 leszek

The Masters Collection: Ferencsik János

Rengeteg

Színházi Világnapi üzenet 2019

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu