Dátum: 2019. április 20. szombat    Mai névnap(ok): Tivadar, Töhötöm


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

A vigyorgó kandúr
Hétre átrohantam a színházba, ahol Lars von Trier A főfőnök című komédiája Csányi Sándor főszereplésével került a közönség elé. (Csányi amolyan „húzónév”: az elmúlt esztendőkben is, amikor ő lépett a Móricz színpadára, Nyíregyháza és vonzáskörzete nőnemű nézői önmagukból és alkalmi ruháikból kivetkőzve tolongtak a világot jelentő deszkák közelébe…)
Mindennek az a dög az oka.
Kétszer is volt képe átszaladni előttem. Előbb balról jobbra, később meg vissza. A fekete kandúrokkal, tudjuk, vigyázni kell. Nem vigyáztam.

Délután még semmi jel nem utalt arra, hogy itt valami készül. Igaz, a hidegfront szürkésebb fellegekkel bugyolálta be a tájat, s a kehes ősz már Nagykálló körül őgyelgett, de a belváros még ugyanolyan vidor volt, mint az előző napokon. A Bessenyei Könyvesbolt előtt az egyensúlyozó bűvészt szokatlanul sok gyerek vette körül. A Vikár gitárzenekara szívhez szólóan muzsikált most is, s szorgos kezek is határozott mozdulatokkal pingálták a mosolygós gyermekarcokat. A McDonald’s felől hajdani és jelenlegi tanítványok légiója közeleg: a viszontlátás elemi erejű örömkitörését némileg fékezi annak keserű felismerése, hogy szeptember elseje lévén holnap már be kell ülni az iskolapadba…
Felocsúdva a fiatalokkal való találkozás mámorából észre vettem, hogy az egyik formatervezett szemétláda mellett – a szürke felhőpamacsokra pillantva érthető módon – egy rizsporos parókás hölgy (ifjúsága gáláns ünnepeire és fehér harisnyás lovagjaira gondolva) mélán szorongatta óceánkék napernyőjét. „Különös táj a lelked: – jutott eszembe róla Verlaine – nagy csapat / álarcos vendég jár táncolva benne; / lantot vernek, de köntösük alatt / a bolond szív mintha szomorú lenne”.

egy rizsporos parókás hölgy
 
Szomorúságra persze semmi ok: a forgatagból előkerült Eszter is elmaradhatatlan biciklijével. A zeneiskola felé vettük utunkat, hiszen kezdődött a Bújjunk egymás árnyékába című zenés irodalmi műsor próbája. Pár perc múlva Hajdú Ágota már határozottan irányította a hangfelvételeket, ám az egyik versblokk hallatán rendezői szíve elérzékenyülni látszott… Hétre átrohantam a színházba, ahol Lars von Trier A főfőnök című komédiája Csányi Sándor főszereplésével került a közönség elé. (Csányi amolyan „húzónév”: az elmúlt esztendőkben is, amikor ő lépett a Móricz színpadára, Nyíregyháza és vonzáskörzete nőnemű nézői önmagukból és alkalmi ruháikból kivetkőzve tolongtak a világot jelentő deszkák közelébe…) Csányi most a sármosan őszülő Kristoffert, a színészt alakította, aki barátja, Ravn (Gazsó György) kérésére eljátssza egy cég dolgozói számára az immár tíz éve ismeretlen, s beosztottjaival csak e-mailben kommunikáló főfőnököt. Kristoffernek nyilván fogalma sincs arról, mivel foglalkozik a cég. Nem ért semmit, ám később belejön a dologba. Az alaphelyzetből számos bonyodalom származik, félreértések végtelen sora generálódik. Az első rész Anger Zsolt rendezésében (díszlet: Sebő Rózsa) érdekes, a világirodalomból jól ismert szituációt exponált. Az irodai nemi aktussal záródó első felvonást követően, a szünetben, sajnos, el kellett mennem. (A Bessenyei tér felett időközben meg-megnyílt az ég: vakító villámok cikáztak el felettünk.) A lányokkal áttéptünk a Jósa András Múzeumba, ahol fél kilenctől mutatták be a „mieink” a Déryné hadműveletet.

Radnóti Színház, Lars von Trier: A főfőnök, Gazsó György - Csányi Sándor (F.: Koncz Zsuzsa)
 
Az eseménynek az ad különös aktualitást, hogy eleddig, a mögöttünk lévő kilenc VIDOR-on a házigazda Móricz Zsigmond Színház társulata szándékosan nem szerepelt. (Igaz, tavaly a Déryné-csapat már tartott tájelőadásokat, azonban Nyíregyházán most először léptek fel nyíregyházi színészek.) Népi adomákból a társulat (Fridrik Noémi, Vaszkó Bence, Petneházy Attila, Pregitzer Fruzsina, Budai Zsófi, Rák Zoltán, Pásztor Pál és Olt Tamás, a rendező) alkotta meg a vásári komédiák stílusában színre vitt játékot. A javarészt helyzetkomikumra építő móka emberi-asszonyi gyarlóságokat vett célba a humor hol harsányabb, hol visszafogottabb nyelvén. Ezen az estén nem volt főszereplő, hiszen valamennyi színész apait-anyait beleadva kápráztatta el a vidámságra mindig éhes publikumot. (A bemutató előtt Pregitzer Fruzsina elmondta: céljuk az, hogy olyan helyekre is eljussanak, ahol az emberek aligha láttak-láthattak élő színházat. Ez a misszióvállalás a „Déryné-hadművelet”-cím magyarázata.) A nyíregyházi teátristák mozgalmas, mondhatnám divatos szóval, „pörgős” komédiázása közben odakinn, a múzeum falain túl hatalmas vihar kerekedett. Mire a játék befejeződött, s a tenyerét pirosra tapsoló közönség szedelőzködött, már csak az utakon hömpölygő patakok látványából következtethettünk az elemek iménti tombolására.

Déryné hadművelet
 
A késő estét a Szomszédnéni Produkciós Iroda két ifjú humoristájának szenteltük. A lányok mindenáron meg akarták nézni őket, ezért aztán a múzeumból a Kodály Zoltán Általános Iskolába siettünk.
És ekkor szólt közbe először a fekete macska. A sötétben elegánsan nekitolattam egy villanyoszlopnak. Puff neki. Enyhe horpadás és festékpattogzás a közelmúltban színre fújt hátsó lökhárítón. A Dumaszínház megér ennyit! (A műfajt alanyi jogon nem bírom elviselni. Így aztán nyilván elfogult vagyok.) Mindenesetre Szomszédnéniék a laposabb kezdés után belemelegedtek. Gyors hadarású poénjaikat meg sem próbáltam követni, csak a fel-felcsattanó kacagásokból következtettem arra, hogy most megint lemaradtam valami viccesről. A vége felé a fiúk megvillantották irodalmi vénájukat is: komplex módon elemezték József Attila: Tiszta szívvel című versét. Kisvártatva valamit hablatyoltak Betlehemről. (Megkérdezték a közönséget, ki az a jelenlévők közül, aki tudja: mi az a betlehemezés. Az interaktivitást serkentő kérdésre húsz-huszonöt kéz emelkedett a magasba.) Nem sokkal ezután jöttek a szaftosabb poénok: szó esett az állva-ülve, sőt fekve pisilés nehézségeiről, betekinthettünk egy pornóiskolába, illetve bevezetődtünk az ízesített óvszerek világába. A siker nem maradt el. A nézők nemcsak nevetettek, vihogtak, hahotáztak, hanem röhögtek, sikítoztak, nyerítettek, sőt egyesek bömböltek is. Csak én (és még néhány fancsali képű) ült letargikusan, eltöprengve azon, mi is a humor lényege manapság.
Mielőtt túl elméletiesre vettem volna a figurát, lányom és barátnői közölték velem, hogy most következik a VIDOR-kád programja, menjünk Sóstóra. Mit tehettem? Kivittem őket a Barbizonba, majd éjjel háromnegyed kettőre mehettem értük. Negyed háromra már itthon is voltunk. A korai lefekvés elkerülése érdekében még végignéztük a Déryné hadműveletről készített fotókat, jókat derülvén színészeink elképesztő mimikáján.
A fekete kandúr, persze, nem nyugodott.

Déryné hadművelet
 
Reggel a főiskolai beléptető kártyát egyetlen lágy mozdulattal sikerült beleejtenem a roskatag Citroën sebességváltó karja körül tátongó fekete lyukba. Azóta is ott van. Délben, miközben csak pár percre függesztettem föl eme naplórészlet írását, kolléganőm izgatottan érdeklődött az iránt, nem lenne-e kedvem bikázni egyet. – Most? Nekem dolgoznom kell!
Megszántam. A bikakábel ugyan nem volt nálam, de előkerült a kötél. Ott húztuk-vontuk a főiskola parkolójában a szegény Opelt. Bár tudjuk, öreg autó szivatóval indul – ez az Opelre nem vonatkozik.
„Megadom magam. Neki megadom magam.”
A manőver nem sikerült. A Citroën kis híján elfolyatta a zöldolaját az erőlködéstől.
A kandúr meg csak vigyorgott.

[Karádi Zsolt]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Novák Ferenc Tata előadása Forrószegiek

Meg kell élni a szélcsendet is

Fotóriporteri Életműdíj 2019: Szebeni András

Kovács Edit Jászai Mari-díjas

Minden gyerek jusson el színházba – de hova és mire?

Ézsiás Erzsébet - Vadsóska

Bolgár György - Amikor 64 leszek

The Masters Collection: Ferencsik János

Rengeteg

Színházi Világnapi üzenet 2019

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu