Dátum: 2019. július 21. vasárnap    Mai névnap(ok): Dániel, Daniella


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Jóska, sültkrumpli, vaskorlát
A Bohócdoktorokkal ugyan elmellőztük egymást, Pulcinellával azonban sikerült találkoznom. Este a nagy sötétlő Erdőbe jutottam. Szörnyű elbeszélni, mi volt ottan, úgyhogy a VIDOR Kertbe már csak kívülről kukucskáltam be.
Tavaly felkavaró élmény volt számomra a Bohócdoktorokkal a Jósa András Kórház Gyermekosztályán tett látogatás. Azokat a kislány- és kisfiúarcokat nem lehet elfelejteni. Úgy gondoltam, most is velük tartok, hátha kevésbé lesz nyomasztó a dolog. Három órára kellett volna mennem: szerényen besomfordáltam háromnegyed három körül. A Móricz Zsigmond Színház művészei, doktor Katyvasz (Tóth Zoltán László) és hozzá hasonlóan kreatív társa (Gerle Andrea) éppen a Nyíregyházi Televízió munkatársának nyilatkoztak. A riport végén elindultak a kis betegek kórtermei felé: csőre töltöttem a Nikont, utánuk!
Mire Alexszel, a mozgáskorlátozott, s amolyan kicsi járókeretet taszigáló kisfiúval együtt végigaraszoltunk a folyosón, elmélázhattam élet és élet közötti különbségről. Ekkor derült ki, hogy a foglalkozás igazából kettőkor kezdődött, s én már csak a végjátékot láttam. Kifelé kullogva be-bepillantottam az üveges ajtókon. A látvány sokkoló volt. Minden tisztelet azoknak az orvosoknak-ápolóknak, akik ezt a munkát végzik. És a színészeknek is, akik rendszeresen (s nem csak a VIDOR-on), eljönnek a kicsikhez, hogy mosolyt csaljanak kíntól olykor elfehérült arcocskákra.

doktor Katyvasz (Tóth Zoltán László) - társa (Gerle Andrea)
 
Kifelé menet a sebészeti tömb előtti padok egyikén ismerősre bukkantam: a délutáni napsütésben édesdeden hortyogott, feje alatt egy fekete esernyővel (!) az a férfiú, aki pár napja olyan lelkesen biztatta a Szárnyas Sárkányokat. Kétségtelen, már akkor sem tudtam biztonsággal megállapítani, hogy a lelkes színházbarát részeg vagy debil. Ez a kérdés most is eldöntetlen maradt. Tipródtam rajta, vajon nem kellene-e felkölteni, s tudtára adni, hogy a városban ma is folytatódik a VIDOR. De aztán letettem a nagyszerű tervről, s inkább a belváros felé vettem az utat.
A Kossuth téren a Ziránó Színház vásári kesztyűs bábjátékkal szórakoztatta az érdeklődőket. Közöttük több gyermekkorú, tolókocsis néző tapsolt Pulcinellának.
(Őket később a közeli cukrászda teraszán láttam, amint révült tekintettel fagylaltoztak.) Az egyik tölgyfa árnyékában észrevettem Jóskát és Pistát, régi barátaimat. Éppen arról vitáztak (utalva Az öldöklés istenének ominózus jeleneteire), hogy mennyiben lehet esztétikai kategória a hányás. Meg arról, hogy a Tündöklő középszerben fel-feltűnő férfi nemiszerv és a bő lére eresztett, látványos okádás után mi jöhet még? Vagy ez már a vég? Esetleg a közönség bizonyos, nem is jelentéktelen hányada igényli a durvább (hány)ingereket? Az akadémikusnak tetsző vita nem jutott nyugvópontra, mert megjelentek az artisták, akik pillanatokon belül elfújták a honi vígjátékjátszás minősége fölötti borongás felhőit tar homlokunkról.
A szökőkútban most éppen nem pancsolt senki (hála az enyhe hidegfrontnak, amely Nyíregyházára tegnap beszökött), így a járókelők minden igeszálukkal az ördögien ügyes zsonglőrökre összpontosíthattak.

rokokó dáma
 
A McDonalds-nál citerazenekar koncertezett: a frissen felújított sétálóutca pilledt délutáni légterében a népdalok hangjai harmonikusan elegyedtek a sült krumpli átható olajszagával. Emitt egy napraforgót imitáló élőszobor hajlongott, amott század eleji ruhás hölgyek korzóztak. A Nyírség Utazás Iroda előtt egy rokokó dáma merengett a régi szép időkről. A karikaturisták rajztáblája körül most is hatalmas sorok kígyóztak. Az ide-oda csapódó sokadalomban egy ifjú pár rendületlenül csókolózott. (Amikor szétváltak, s láthatóvá vált a leány arca, elborzadva eszembe jutott ama mondás a vak tyúkról, aki talál szemet…) A Bessenyei téren is dúlt a love: Váci Mihály álló alakja mögött, a szoborkompozíció részeként egy kis pad található: itt most két ifjú mélyedt egymásba, nem törődve az arra acsargó kutyákkal és hasonló gazdáikkal.

Új Színház, Osztrovszkij: Erdő (f.:Karádi Nóra)
 
Este héttől az Új Színház lépett színpadra. Osztrovszkij Erdő című, 1870-ben keletkezett darabját Egon Savin átdolgozásában és rendezésében vitték színre. Savin a történetet a pénzről, hatalomról, megkésett szerelemről áttette a szovjet időkbe, ahol a figurák „elvtársozták” egymást. Ebből aztán sokféle anakronizmus fakadt. A legnagyobb gond azonban az volt, hogy összes erényeinek elismerése mellett a csehovias alaptörténetet aligha lehetett mozgásba hozni. A vontatottan csordogáló históriába csak az lehelt életet, amikor Gáspár Sándor és Vass György, az állástalan színészek megjelentek a színen. (A port.hu „fergeteges komédiának” nevezi a produkciót. Ez a fergeteg tegnap este nem volt tapasztalható…) A kapitalista viszonyok „áthallásai”, a művészet ügyének ellehetetlenülése, a pénz mindenhatósága lehetett az a néhány kapcsolódási pont, amiért egyáltalán Osztrovszkij ma bemutatható. A Balla Ildikó egyszerűségében is szép díszletei, illetve a kiváló színészek (Takács Katalin, Hirtling István, Almási Sándor, Tordai Teri, Nemes Wanda, Száraz Dénes) erőfeszítései ellenére az Erdő próbára tette a publikum türelmét. (A mű végén a nézők mégis vastapssal jutalmazták kedvenc színészeiket.)
Az emberélet útjának felén túl, kibotorkálva az Erdő előadásáról, a VIDOR Kert felé vettem az irányt. Nem mentem be. Egy ideig bámultam a szemközti tűzfalra vetített, esendő némafilm egykor bizonyára kacagtató, mára inkább szomorkás jeleneit.
Arany János jutott eszembe: „Az ifjuság szép kertébe / Vas korláton néztem át”…

[Karádi Zsolt]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél

Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

Archívum
Legfrissebb cikkeink
Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu