Dátum: 2019. június 26. szerda    Mai névnap(ok): János, Pál


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Kacagás és könny között
Tegnap az évszázados melegrekordokat döntögető napok egyikének estéjén megkezdődött a tizedik VIDOR Fesztivál! Most már minden kétséget kizáróan nekilendülhetünk a folyamatos őrületnek, amikor nappal és éjjel összefolyik, amikor zene és tánc, báb és karikatúra, fotó és szöveg, népdal és blues, játék és muzsika arról szól: íme, „kizökkent az idő”. És kilenc napig nem akarja senki „helyretolni”…
Igen! Megkezdődött!
Tegnap az évszázados melegrekordokat döntögető napok egyikének estéjén megkezdődött a tizedik VIDOR Fesztivál! Most már minden kétséget kizáróan nekilendülhetünk a folyamatos őrületnek, amikor nappal és éjjel összefolyik, amikor zene és tánc, báb és karikatúra, fotó és szöveg, népdal és blues, játék és muzsika arról szól: íme, „kizökkent az idő”. És kilenc napig nem akarja senki „helyretolni”…

Nem bizony! Hiszen attól VIDOR a VIDOR, hogy semmi sem olyan, mint az év többi napján. Hiszen ekkor nemcsak „zeng a zének”, nemcsak akrobaták és pantomimesek flangálnak a Müller impozáns kirakata előtt s táncra kérik a gyanútlan városlakókat, azok meg szó nélkül belemennek a játékba; nemcsak hegedűsök, portrérajzolók, gitárosok, utcaszínházasok, bohócok, erőművészek produkálják magukat az arra járók gyönyörűségére, hanem élőszobrok ejtik ámulatba a nagyérdeműt. (Hírlik, hogy ma délutántól, a kánikulára való tekintettel, a szobroknak nem kell egyhelyben ácsorogniuk, hanem lassított felvételben jöhetnek-mehetnek, betérhetnek egy-egy boltba, leülhetnek a padokra a pihenők mellé, sőt, ha kedvük tartja, szigorúan némán, persze, elnyalhatnak egy fagyit is. Képzelem, a megszeppent polgárt a cukrászda teraszán, amikor mellé telepedik mondjuk Wolfgang Amadeus Mozart. Esetleg Salieri.) „A szobrok megmozdulnak” – miként Krúdy Gyula kötetcíme hirdette. Tegnap még nem álltak a Móricz Zsigmond Színház előtt-mellett korabeli ruhákba öltözött fiatalok, csak néhány pantomimes üdvözölte az érkező vendégeket. Pintér Béla és társulata mutatkozott be először: a „kamara versenyprogramban” induló Tündöklő középszer című darabjuk felkerült a nagyszínpadra. Azaz: a behúzott függöny mögött, a színpadon a műszak felépített egy kisebb játszó helyet. S fölpakolták a közönség széksorait is. (Ez volt ám az igazi „színház a színházban”!)

Pintér Béla Társulata
 
Pintérék előadása most is lenyűgözte a publikumot: a nézők öt perces vastapssal jutalmazták az előadókat. A Tündöklő középszer lendületesen hozta a „pintérbélás” effekteket: a magával ragadó szöveg, a „rímhányó Romhányi”-féle szójátékokkal, sorvégi összecsendülésekkel tűzdelt pazar humorú versbeszéd és a többsíkú játékosság megtette a hatást. A szellemes, öniróniától sem mentes textus nemcsak a választott aktuális életanyaggal való találkozástól nyert erős érzelmi töltést, hanem az árnyalt színészi játék következtében is. Pintér ismét bizonyította, hogy – a műbeli kritikusokkal szemben – igenis képes darabokat írni, még akkor is, ha időnként a csillogó ötletek öncélúan hatottak. (Mint például a többször letolt gatya: nem tett hozzá sokat az ábrázolt világhoz mezítelen alsótestének ismételt láttatása.) A számtalan geggel gazdagított, a mai magyar valóságot, benne a színházi, s egyáltalán a művészi világot hol kegyetlenül, hol ironikusan ábrázoló komédia a Pintéréktől már korábban megszokott többszintű hatáskeltéssel kacagás és könny között egyensúlyozott.
Mivel az előadás fél óra késéssel kezdődött, így fél hét helyett hét előtt pár perccel fejeződött be. E csúszás következtében elkéstem a hétre hirdetett Kossuth téri megnyitóról. Akkor értem oda, amikor Tasnádi Csaba direktor mikrofon elé kérte a színházi zsűri elnökét, Makk Károlyt.

Makk Károly
 
És láss csodát: a nyolcvanhat esztendős filmrendező kiperdült a színpadra, és választékosan fogalmazott, lendületes mondatokkal üdvözölte a fesztivált. Elmondta többek között, hogy a zsűritagokkal alig egy órája ismerkedett meg, de azt biztosan állíthatja, színházszerető kollégái lesznek.(Az idén a VIDOR ítészeit sorsolás útján választották a jelentkező nézők közül, így aztán Makk Károly mellet pedagógus, könyvtáros, orvos és restaurátor ítéli oda a díjakat.)
Makk Károly szavai után nem sokkal a magasba emelkedtek a léggömbök: hivatalosan is megnyílt a VIDOR.
A Kossuth téren ekkorra már több ezren tolongtak. A Muzsikás együttes szívet-lelket gyönyörködtető játéka, Petrás Mária elragadó hangja kicsiket-nagyokat egyaránt magával ragadt.
Alkonyodott. A Városháza felett előbb bíborba hajlott égbolt, majd rohamléptekkel érkezett az este. Megálltam a Bessenyei Könyvesbolt előtt, megpillantani a képeket a Nikon kijelzőjén. Pár percen belül több tucat ismerős köszönt rám. Jelenlegi és hajdani tanítványok, most érettségizettek és kisbabájukat tologatók, régen délceg, mára megroggyant apukák (hiába, no: óh, miszter Alkohol!), egykor virágzó, mára szétlöttyedt anyukák. Sic transit gloria mundi. Mélázásomból Edina ébresztett föl: szeptemberben repül Angliába, a barátja után, ott fognak dolgozni. Később Marcsi integetett: „ – Tanár úr, holnap utazom vissza!” „ – Hány éve is vagytok kinn?” „ – Öt lesz nemsokára. Dublinban élünk: takarítok egy négycsillagos szállodában. És most már gyakran angolul álmodom. Nagyon jól érzem magam odakinn, bár igaz, írül képtelenség megtanulni. No, csókolom, Tanár úr! Karácsonykor nem biztos, hogy itthon leszek. Dolgozni fogok Szilveszterkor is. Talán jövőre!” Azzal búcsúzunk, hogy legközelebb a VIDOR idején jön haza: azaz találkozunk „jövőre veled ugyanitt!” Beesteledett. Harmincegy fok volt este kilenckor. Kibírhatatlan.

Aleszja Popova
 
Ma délelőtt a jó öreg Citroën sem bírta tovább a hőséget: nem lehetett kinyitni a hátsó ajtaját. (A csomagtartóban benn aszalódott két liter tej, négy görög joghurt meg egy Rama margarin…) Téptem, cibáltam. Mindhiába. Harc a nagyúrral. A tej halkan, de biztosan savanyodásnak indult. A városban rendőrök irányították a forgalmat. Iszonyú torlódás. Káromkodás és fütyörészés. Az elektromos nem rendelt. Aleszja Popova kiállításának megnyitójára is csak mint száguldó riporter érkeztem: a művésznő leheletfinom, máskor konstruktivista módon geometrikus képeit már tegnap megcsodáltam. Most őróla készítettem néhány tucat portrét. Délután fél ötkor a színészbüfében lesz módom interjút készíteni vele. (Vajon ő nem tud véletlenül csomagtartót szerelni? Meg kellene tőle kérdezni…)
Végül a szomszéd egy nagykalapáccsal és egy pajszerrel megoldotta a problémát. Javasolta, hogy mindig hordjak magammal az utastérben feszítővasat. Esetleg baltát. (Kész Raszkolnyikov.) Elvégre sosem lehet tudni.

[Karádi Zsolt]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél

Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

Archívum
Legfrissebb cikkeink
Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Radnóti Miklós 110 éve született

Deák Kázmér grafikai kiállítása &

26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Lord of the Dance ismét Magyarországon

455 éve született a magyarok háziszerzője Shakespeare

A cselló lelke

20 év után JAZZ+AZ!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu