Dátum: 2019. december 9. hétfő    Mai névnap(ok): Natália


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Kánikula, szökőkút, zongoraszó
Péntek délelőtt tíz óra. Élménygyűjtő körútra indulok Nyíregyháza belvárosában. Ott, ahol minden arról szól, hogy ma este… Igen, ma este, immár tizedszer, a magasba emelkednek a VIDOR szót formázó léggömbök. És addig? Addig folyvást küszködni kell.
Küszködni a porral, homokkal, hőséggel.
Huszonkilenc fok árnyékban. Lesz ez több is. A színház oldalában ruhapróbára vár egy csicsergő diáksereg: ők alakítják majd az élőszobrokat. Nem irigylem őket: a XVII-XIX. századi fidres-fodros, zsabós göncökben, fejükön parókával mereven állni egy-egy órát, bizony, emberpróbáló feladat ebben a kánikulában. (Mindez, persze, jó buli is, tavaly gyakran majd megfagytunk, meséli az egyik lányka, most meg nyilván elolvadunk, teszi hozzá a másik.)
A Bessenyi téren Jenei Judit, a Kelet színésze sétáltatja Hellát. (Vagy Hella Juditot?) Amíg váltunk néhány szót az új ősbemutatóról, a Tirpákia Tündérkertről, addig a játékos basset hound elmélyülten küzd egy fadarabbal, majd tovanyargal. Távolabb Varga Imre szobra villog az augusztus végi napfényben: a hazatérő Krúdy elmélázva ücsörög a tüzes trónná hevült, krómba álmodott csézáján. A színház bejárata fölötti, emeleti terasz mellvédjére ügyes kezek éppen most próbálják felerősíteni a VIDOR Fesztivált hirdető lepedőt. A Jósa András Múzeum előtt Boros Gyuriba botlok. Sóstó szerelmes fotográfusa azzal fogad, hogy feltétlen meg kell néznem az Antal-Lusztig Gyűjtemény anyagából most létrehozott kiállítást, a képek között van ugyanis néhány zseniális Bálint Endre-mű. Megígérem neki, hogy semmiképpen nem hagyom ki a tárlatot, s miközben elcsevegünk a készülő Szökő című fotóalbumról, amelybe szerinte én írok majd Nagy Tamás képeiről, számos ismerős integet. Mintha valamennyien izgatottabbak lennének az átlagnál. A kánikula teszi? Vagy a VIDOR-láz?

Az öldöklés istene-helyekért (főszerepben Börcsök Enikő, Kern András, Eszenyi Enikő, Mészáros Máté) valóban öldöklés folyt a leendő nézők között…
A Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár emeleti kiállítótermében Biriné Elek Éva dekoratőr és gimnazista segítőtársa szorgoskodik. Most készítik elő Aleszja Popova fotóit. A falakon katonás rendben sorakoznak a Kossuth-díjas balettművésznő finom eleganciájú felvételei, már csak ötöt kell elhelyezni. Éva joggal méltatlankodik: a teremben nem működik a klíma, emiatt valóban meg lehet fulladni a könyvtár legtetején található, egyébként tágas helyiségben. Szabó Tamás, a VIDOR programigazgatója érkezik, s arról intézkedik, a megnyitón hol álljon majd a mikrofon, hol legyen a kis asztal, hol foglaljanak helyet a vendégek. És máris rohan tovább.
Magam is így teszek.

Tizenegy óra, harminckét fok.
A templom előtti, sokszor szidott szökőkút vizében két kisfiú pancsol: anyukájuk is szívesen utánuk vetné magát, ha tehetné. De nem: csak biztatja csemetéit, hová lépjenek és hová ne.
A Kossuth téren már áll a nagy színpad, a reflektorokat is fölhelyezték. Néhány szakember a hangosítással van elfoglalva, egy csurom vizes férfi kábeleket vontat el a szobor előtt, a verejtékben úszó díszletező fiúk most helyeznek ki a padokat a színpaddal szemközti üres területre. Ott már elcsigázott takarító nénik állnak lesben, kezükben nedves ronggyal, s amint hozzáférnek, azonnal törölgetni kezdik az ülő alkalmatosságokat. Az egyik fa árnyékában észreveszem a régi kollégámat: ő is Citroën-mániás. Eldiskurálunk a C5-ös és a Picasso erényeiről, nem feledve a 27 éves CX-emet sem. S amíg a döglesztő hőségben megosztjuk élményeinket a hidropneumatikus felfüggesztésről, valamint a Citroën-dízelek legendásan alacsony fogyasztásáról, felcsendül a zene.
És akkor megáll az élet.
Nem érezzük immár a harminchárom fokot sem: a Kossuth tér fölött könnyű zongorafutamok szállnak át. Egy pillanatra mintha a nénik kezében is megremegne a rongy, te jó ég, mi ez? zene? ilyenkor?
Visszaindulok a Bessenyei térre. A közeli ivó előtt összefutok Pistával. Váltunk néhány szót fél éve elhunyt barátunkról, aki ifjú szívekben él. Most is. Amott János közeleg: legalább három esztendeje nem találkoztunk.
A színház épülete ragyog a déli verőfényben, homlokzatán ott a hirdetmény:

 
Dél van.
Hét óra múlva megnyitó.
Kinyitom a CX ajtaját. Idekinn harmincnégy fok. Odabenn ötvenöt.
Potomság.

[Karádi Zsolt]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Kozák Péter - Földiekkel játszók

A 37. Torinoi Filmfesztivál

Érdi Tamás - Beethoven zongoraszonátái

Nemes Anna - Előled

Szemből szembe

Sztárparádé a Krizshow After-Partyn

Radnóti Zsuzsa kapja az első Art is Business – Fidelio „Művészek a művészekért” k

Rigó Jancsi bemutató Egerben

Hofi naplója

Koncz Zsuzsa

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu