Dátum: 2019. december 9. hétfő    Mai névnap(ok): Natália


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Törőcsik, Három nővér
"Pécsre mindig szívesen jövök. Elvarázsol a mediterrán hangulat, régóta érzelmi szálak fűznek a városhoz; a szakmai programokba pedig könnyen belefeledkezik a posztoló." - Kovács Dezső naplójának második, befejező része.
Idén Törőcsik Mari nyitotta meg a fesztivált Réthelyi Miklós miniszter és Páva Zsolt polgármester társaságában. Másnap délután kivételes szeánszban lehetett részük azoknak, akik beültek a Pécsi Kulturális Központba, hogy meghallgassák Veiszer Alinda beszélgetését a Nemzet színészével. A rendezvény kezdetén a Színházi Kritikusok Céhe képviseletében Rádai Andrea elnökségi tag bejelentette, hogy Törőcsik Mari kapja meg elsőként a kritikuscéh frissen alapított életműdíját, melyet 2011. szeptember 25-én a Magyar Színházban adnak majd át, a Színikritikusok Díja gáláján. A céh tagsága tavasszal titkos szavazással döntött az életműdíj első kitüntetettjéről.

Törőcsik Mari, Rádai Andrea - fotó: Fehér Péter
 

Törőcsik Mari nagy rutinnal, eleganciával, sziporkázó humorral, s öniróniával beszélt több mint egy órán át. Veiszer Alinda kérdései a művész által hatszor is megkapott Kritikusdíj történeteihez kapcsolódtak. Törőcsik Mari úgy fogalmazott, hogy a szerencse kegyeltje, mert a legnagyobb mesterekkel, rendezőkkel dolgozott, és sosem érezte, hogy ne lenne rá szükség. Felidézte találkozásait Gellért Endrével, Major Tamással, Zsámbéki Gáborral, Schwajda Györggyel, Anatolij Vasziljevvel. Mint mondta, sajnálja, hogy a Kaposvárott bemutatott Naphosszat a fákon című Vasziljev-előadást nem játszhatták el a Nemzetiben, ilyen hatalmas szerepet ugyanis már nem vállal. Ám kisebb szerepekben most is játszik a Nemzetiben és Zsótér Sándor rendezésében, a Maladypében.

Veiszer Alinda, Törőcsik Mari - fotó: Tóth László
 

A sokfele kalandozó beszélgetés vége felé Törőcsik színházpolitikáról is beszélt, többek között Pozsgay Imre kultúrpolitikusi lépéseiről, a Katona József Színház megalakulásáról, saját művész színházi szerepéről. Meg a Nemzetiről, Alföldi Róbertről, Vidnyánszky Attiláról, akikkel együtt dolgozik. A kritikusoknak azt javasolta, lehetőleg a tizedik előadás után írjanak egy-egy színházi produkcióról, miután az már elkészült. Beszélt arról is, hogy méltánytalanul kevés teret kap manapság a televíziókban a színház, s például az olyan kiváló vidéki színészek, mint Király Levente. Élvezetes óra volt, Veiszer Alinda ügyesen terelgette kérdéseivel a beszélgetést, Törőcsik, a kivételes művész pedig láthatóvá tette, hogy hajszálpontosan meg is tudja fogalmazni, mit gondol a színházcsinálásról. S persze, nem megy a szomszédba egy jó poénért.

Három nővér - fotó: Tóth László
 

Úgy alakult, hogy Andrei Şerban nemzeti színházi Három nővérét Pécsett láttam először. Nemrég alkalmam volt olvasni a rendező Életrajz című könyvét, melyet a Koinónia kolozsvári kiadó adott ki. Most pontosan olyan Csehov-interpretációt nézhettem, amilyennek a román-amerikai világpolgár rendező megismerhető az önéletírásából: kreatívat, hihetetlenül merészet, radikálisat. Talán frivol a hasonlat, de Şerban úgy olvassa a Csehov-szöveget, ahogy a gyerek felfedezi a világot: nyitottan, rácsodálkozva, konvenciók nélkül.

Szertelenül játékos, színes, gazdag és végtelenül szabad előadás a Nemzetié. A legszebb az egészben, hogy Şerban minden látszólag öncélú játékmozzanatot a szövegből (Csehovból s a saját szövegvariánsából) bányászott elő. Mert: „minden benne van a szövegben”, ahogy Majortól idézni szokták.

Ne sípolj, Mása! – hangzik a figyelmeztetés a darabban, s ahol Mása sípol, ott bizony harsányan és minden eszközzel sípolva van. A második játékrész fehér ágyneműs, párnacsatás, sokruhás jelenete, ahova kormosan érkeznek az éjszakai tűzvészben megperzselődött szereplők, vad bohócéria és lételméleti töprengések színhelye. Alföldi Róbert vakítóan fehér uniformisos, snájdig Versinyinként egyszerre hozza színre a nagy érzelmek színét és fonákját, iróniát és melodrámát, a hajdani szovjet filmek szívdöglesztő vehemenciáját, s a fullosan keserű, mai érzelmeket. Szólnak a poénjai rendesen: „országomat egy teáért”. Nagy nyeresége az előadásnak Ónodi Eszter virtuóz Irinája: vad, érzelmes, játékos és fanyar. Csebutikin jegesen kemény, halálra szánt durva cinizmusát erőtől duzzadóan játssza Sinkó László. Şerban a csehovi abszurdot színjátszói evidenciaként, groteszkbe fordítva fogalmazza újra, átlépve mindenféle konvención. A nővérek haláltánca csúfondáros, bohócias haláltánc, de haláltánc. A függöny előtti fejek, az akrobatikus gimnasztikák a függönyön s a térben, a színészek testének multifunkciós, eszközszerű használata sosem látott Csehov-értelmezést mutatnak. Egy nagy színházi mester keze nyomát.

Szutyok, Dante nélkül

Szutyok - fotó: Simara László
 

Pintér Béláék előadását korábban már láttam, írtam is róla, így most elsősorban arra voltam kíváncsi, hogyan fogadja a közönség, s milyen térben zajlik majd a produkció. A magasra emelt tér s a nagy távolság a nézőktől, azt hiszem, alaposan megnehezítette az alkotók dolgát. Kicsit vértelenebbnek is éreztem a játékot, mint korábban. Ismét csak láthatókká váltak számomra az előadás problematikus pontjai, ám most is rácsodálkoztam Szamosi Zsófia fegyelmezett profizmusára, Enyedi Éva árnyaltan hiteles jellemformálására. S persze újra megnevettetett Pintér Béla remeklése: egy öntelt, felfújt hólyag zsűrielnök paródiája.

Mióta megszűnt a Dante kávéház a Poszt számára (miért is?, ki tudja?), nemigen született igazi helyszín a fesztiválklub számára. Most a színészbüfé előtti kissé huzatos tér szolgál ilyen célokat, többek között. Mert hát ez is kell a Poszthoz: alkalom és miliő a találkozásokhoz, beszélgetésekhez, bandázásokhoz, iszogatásokhoz. Sokan újságolják, hogy milyen bravúros formáját mutatta a Nemzeti Három nővére ma este. Nekem tegnap is igazán meggyőző volt.

Egyszer élünk avagy

Egyszer élünk - fotó: Gordon Eszter
 

Végtelenül gazdag, rétegzett, súlyos műként mutatkozott be s aratott hatalmas sikert Pécsett a Nemzeti Színház Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe című előadása. A Mohácsi testvérek operai hatásokkal élő, grandiózus, abszurd történelmi meséje sokféle metszetét adja a múlt s a jelen magyar történelmének. A rendező, Mohácsi János erős kézzel tartja egybe s mozgatja könnyedén a nagyszámú együttest. Kovács Márton zeneszerző sugallatos erejű muzsikát komponált az előadáshoz. Kulka János az évad kiemelkedő alakítását nyújtja a kifinomult modorú, kedélyesen szadista orosz tiszt szerepében. Elég nehéz lenne röviden összefoglalni azt az impozáns élmény- és gondolattömeget, amit a csaknem négyórányi játék a nézőre zúdít. Katartikus erejű, gyönyörű és döbbenetes előadás ez, az évad csúcsprodukciója. Sokkoló történelmi lecke, haladóknak, kezdőknek.

Amíg ilyen előadások születnek, dőreség lenne a magyar színház válságáról értekezni.

Képeslap helyett

Előttem a város.

Könyöklök a Zsolnay majolikával kövezett erkélyen a Pátria szállóban, balra a székesegyház karcsú tornyai, meg egy tömzsi templom, a Mecsek hegygerince a Tettyével, a békebeli Kikelettel. Szemben a városháza magas sziluettje.

Toronyóra kondul, hajnali madarak füttyögnek, békák kurrognak, bejön a szobába a finom hegyi levegő. Bíbor felhők úsznak a horizont peremén. Élet, pirkadat.

Pár napra jöttem posztolni, holnap elutazom. Milyen nap is van? Jó nap van.

Pécs - szállodaablakból
 
[Kovács Dezső]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Kozák Péter - Földiekkel játszók

A 37. Torinoi Filmfesztivál

Érdi Tamás - Beethoven zongoraszonátái

Nemes Anna - Előled

Szemből szembe

Sztárparádé a Krizshow After-Partyn

Radnóti Zsuzsa kapja az első Art is Business – Fidelio „Művészek a művészekért” k

Rigó Jancsi bemutató Egerben

Hofi naplója

Koncz Zsuzsa

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu