Dátum: 2020. január 20. hétfő    Mai névnap(ok): Fábián, Sebestyén


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Szilágyi Szilárd „Szeletek” című kiállítása
Szilágyi Szilárd „Szeletek” című kiállítását, Dechandt Antal szobrászművész 2011. március 4-én megnyitotta a Melange Galériában, (Budapest V. ker. Markó u. 3.). A kiállítás 2011 március 31-ig látható.
 
Engedjék meg, hogy rögtön az elején eláruljam Önöknek – bár ezt a jelenlévők közt jó néhányan tudják, - hogy a mellettem álló művész, Szilágyi Szilárd nem csak kollégám, hanem barátom is. Ezért, ha valakiben felmerülne az elfogultság gyanúja, sietve leszögezem, hogy azt is bátran felvállalom. Tehetem ezt annak okán is, hogy szakmai életünk gyerekkora szinte egy időre esik és azóta is rendszeresen figyelemmel kísérjük egymás tevékenységét, folyamatosan véleményt formálunk egymás munkáiról, művészeti elképzeléseiről, vagy csak úgy, életről, egyebekről. Az elkövetkezendő gondolatfoszlányok az előbbiekből következően természetesen szubjektívek lesznek, és tisztában vagyok vele, hogy létezhet számtalan más megközelítési mód is. Ebből fakadóan, amit róla gondolok és leírtam, az engem is jellemezni fog, és arról szól, hogy mit tartok ma fontosnak megjegyezni, kihangsúlyozni az ő művészetéből.

 
De hogy rákanyarodjak végre az egyenesre: fel kell tennem a kérdést: hogy ki is ő? És ha őt akarom megközelíteni, nem tudom megkerülni azt a kérdést sem, hogy mit is csinál, és azt hogyan teszi. Különösen nála nem, mert esetében ez természetes és kerek egységet képez, azaz mű és létrehozója egy és ugyanaz – ami ma nem is olyan magától értetődő minden alkotónál. Ez az egység feltételez egy őszinte és mélyen befelé tekintő hozzáállást, ami folyamatosan biztosítja művei hitelességét. Ebből a hozzáállásból fakad egy másik fontos dolog is - az egyediségre gondolok, - hiszen a befelé tekintő ember a saját megoldásait fogja megtalálni és preferálni; ettől lesz más, a többiektől megkülönböztethető, ez teszi összetéveszthetetlenné. Állítom, hogy ma már, ha bárhol a világon találkoznék munkájával és letakarnák nevét, akkor is azonnal azonosítani tudnám vele, felismerném, mivel képei annyira jellemzőek rá. Persze nem azt akarom mondani ezzel, hogy előzmények nélküli az ő művészete.

 
Voltak a művészettörténetben hasonló törekvések már, hogy mást ne említsek például: ott volt a COBRA csoport, tagjai között oly nagy nevek, mint Carel Appel vagy Asger Jorn, vagy az ART BRUT kiváló képviselője Jean Dubufett. Sok közös vonást lehetne kimutatni az említett művészelődök és Szilárd munkái között, de amit én hangsúlyozandónak tartok az elsősorban az erőteljes ösztönösség, a nyersesség, szinte a brutalitásig fokozott kifejezőerő és a zsigeriség. (Zárójelesen még hozzátehetném, hogy mentesek mindenféle spekulációtól és elméletieskedéstől is.) Mindezek természetesen meghatározzák az anyaghoz való viszonyát is. Szilárd úgy keni a vászonra a festéket, mint egy önfeledt gyermek, aki a rácsodálkozás és felfedezés örömében mindent megengedhetőnek tart, mert annyira elvarázsolja őt maga a fizikai folyamat is. Ebben az állapotban teljesen érthetővé válik, ha sutba dob esztétikai tradíciókat és az öntörvényűség szabadságát választja helyette, ami persze óriási teher és felelősség is egyben. Nem kis bátorság kell ehhez, de benne megvan; ha kell, el meri rontani, átmázolja, újrakezdi, főleg akkor, ha az önismétlés csapdáját érzékeli. Mert nem elégszik meg a már kiérlelt eredményeivel, szükségét érzi a folyamatos megújulásnak.

 
Önmaga miatt fest, mert meg akarja érteni énjét, a világot – de ebből nem a felszín érdekli, hanem ami mögötte van. Olyan, mint ősidőkben a barlangfestő lehetett, aki számára a kép inkább küzdelem mintsem esztétikai élvezkedés, inkább saját helyének keresése, egyfajta létértelmezési kísérlet; vállalja, hogy ő így tud, így szeret festeni, hogy nem szeret mellébeszélni, az egyenes és őszinte beszéd híve. Ami a szívemen az a számon, azaz a képemen – lehetne akár a mottója. Szinte kizárólag belső képeket fest, melyek mindig gondolatokhoz, gondolatkörökhöz kapcsolódnak. Sokszor előbb van meg fejében a cím, és utána érlelődik benne a kép, és mikor már szétveti a vágy, kifesti magából azt. Szublimál ezzel természetesen, de közölni is akar. Az a fajta művész, akinek még van mondanivalója. Témáit kizárólag az életből, saját élményeiből meríti. Sokszor jelentenek témát számára a társadalomban létező visszásságok, anomáliák, torzulások. Ezek piszkálják igazságérzetét, velük kapcsolatos véleményét erőteljes kritikával, iróniával fogalmazza meg, szókimondóan.

 
Torzult világunk kaotikusságát, a hétköznapok maszatos újságpapír szürkeségét gyakran ütközteti a gyermeki tisztaság és ártatlanság lassan feledett, ám mégis vágyott emlékképeivel. Mintha jelezné, hogy ilyen is lehetne világunk – szeretett macikkal teli. És ha már a macikat említettem, illő felsorolnom képeinek többi szereplőjét is: ott vannak még a halak, madarak, sellők, és az ezek vegyítéséből születő kreatúrák, melyek olyanok, mintha az evolúció gonosz játékba fogott volna. Testrészek cserélődnek így fel magától értetődő módon, különös metamorfózison mennek keresztül – jelezve ezzel, hogy semmi sem állandó, minden folyamatos változásban van. Sőt mintha tágulna is – folytatódik minden a kereteken is elmosódva. És ki ne hagyjam az ősanyákat, akik szinte bálványokká alakulnak képein, sugárzik belőlük az ósiség, igazi energiaközpontok – mintha ők lennének, akik a torzulásokat semlegesítik, egyszerre halandók és halhatatlanok. Ott állnak, hevernek mozdíthatatlanul a zűrzavar közepén, mert érzik, hogy ők főszereplők. Szilárd ezt a buja vegetációt érzéki és erőteljes színekkel viszi vászonra, mert imádja azokat. A színszólamok vezetik a szemet a képen keresztül-kasul, mígnem ráirányítják figyelmünket egy – egy főmotívumra, amit a festő néha erőteljes kontúrral is kihangsúlyoz. Gyakran él még a sötét-világos ellentétpár kompozíciót szervező erejével is – a színek intenzitását pedig komplementer párok használatával fokozza egészen az izzásig. A formák, színek át meg, át hatják egymást, szinte szövetet alkotva idézik meg hol a szürke valóságot, hol a színes látomásokat; ezzel késztet a művész bennünket is arra, hogy elgondolkodjunk, hogy kizökkenjünk fásult közönyünkből végre. Én hiszem, hogy ez sikerült neki, és remélem mások is hasonlóan éreznek majd, ha megtekintik a kiállítást.

 
És hogy szebb legyen a zárókép, szeretném megosztani önökkel Szilárdnak egy gyermekkori élményét, amit elmesélt nekem. A kép a következő: ül gyermekként egy kastély partjában – a helyszín Bakóca – bal kezében kréta, a másikban zsíroskenyér, és az előtte heverő vázlatfüzetbe rajzol önfeledten. Lelke egy röpke pillanatra összecsendül a mindenséggel,. Arra gondol, hogy a világ így teljes és talán mégiscsak minden rendben van.

[Dechandt Antal szobrászművész ]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Elment a „La subretta Aniko”

Vég Kata - Mögöttes Én

Boldog Új Évet!

Boldog Ünnepeket!

Ivánka Csaba-díj 2019

AJÁNDÉK EZ A NAP

Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János a MAGYAROCK története 2

Esti Kornél bárki lehet

Kocsis Zoltán -

Kozák Péter - Földiekkel játszók

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu