Dátum: 2019. július 18. csütörtök    Mai névnap(ok): Frigyes, Kámea


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Tarrmari
A POSzT szervezői a tízévnyi, mintegy kétezer programból kiválasztottak tizet, amelyre sikerként emlékeznek, vagy „csak” nagyon szerették. Ez lett a Best OFF 10. A kiválasztottak közé került Tarr Mária, a Madách Színház – immár ötven éve – legendás súgója, aki két éve óriási sikert aratott, a Mesék a súgólyukból, című estjével Dunai Tamás közreműködésével a Művészetek Házában.
„Az emlékezés gyertyáit szeretném meggyújtani a XX. század nagy művészei előtt, akikkel jó sorsom összehozott.”

Tarrmari , mindenki csak így szólítja oly annyira, hogy hivatalos helyről kapott levelet úgy címezték neki: Tarrmari Mária. A színivilágban a becézés a szeretet és megbecsülés jele, de Tarrmari esetében annál jóval több, Ő – megérdemelten – legenda! A színházban súgónak lenni… hát legalább is mazzohizmus. A munkájának legfontosabb szakasza a próbák idejére esik, amikor a színész még nem sajátította el a szöveget, ilyenkor ő „elő mondja”.
Ezt a mesterséget nem lehet tanítani, erre születni kell. A súgó legfontosabb tulajdonsága a türelem és az emberismeret kell, hogy legyen. Milyen sokszor hallani színházi próbán: „mondtam, hogy ne súgj, mert tudom!” mondja a színész, hogy ezzel jelezze a rendezőnek, hogy ő készült. Természetesen egy szót sem tud, ilyenkor aztán mindig a súgó a hibás. Ilyenkor a színész egészen „más állapotban” van, a higgadt nyugodt súgó száraz-dajkaként kell, hogy bánjon vele.

Az élményekben gazdag ötven évből felelevenít – „meggyújtja az emlékezés gyertyáit” – néhányat. Felsorolhatatlan azon kitűnőségek sora, akikkel dolgozott, mégis a Madách Színháziak vannak többségben.
Tarrmari, a színház mellett a televízió stúdiókban is otthonosan mozog, illetve - amíg készültek televíziós játékok -, mozgott. Ott a mikrofonok miatt rendkívül sajátos technikát kellett kialakítania.

A szabadtéri színpadok, pl. a szegedi Dóm tér, ahol volt szerencsém Tarrmarival többször együtt dolgozni, az alábbi sztori részesei voltunk. 1965-ben, a mind kettőnk által szertett és tisztelt Vámos László rendezte Az ember tragédiáját. Egymás között „szélesvásznú” előadásnak hívtuk, mert optikailag széthúzta a látványt. Olyan díszletet kért Bakó József díszlettervezőtől, amely az Apáthi kollégium, és a vele szemben lévő Vegyipari Egyetem épületét vizuálisa összekötötte és a színpad részévé tette. Ilyenkor a színészek próbáját követően éjszaka – hiszen nappal nem lehet világítani -, technikai és világítási próbák vannak. Ahogy közeledik a bemutató, egyre nő a – hogy finoman fogalmazzak – feszültség. (Vámos egy kifogástalan úr volt civilben, az ő legendás mondása: „ a színházban, a bemutató hetében, senkinek nincs édesanyja és annak nemiszerve!”)
Az egyik ilyen próbán Vámos emelt hangon azt mondja a világosítóknak: „vegyétek ki jobb oldalon azt a sárgát!” majd pár perc múlva – kicsit keményebb hangon – megismételte. Miután nem történ semmi „elkanyarította” mondandóját. Senki nem mert szólni neki, végül az ügyelő odament hozzá és halkan tájékoztatta, a felkelő Nap az, amit lát.

 
Magyarországon a színházak több darabot tartanak műsoron, így a foglalkoztatott színészeknek – ez főként Budapestre vonatkozik – van úgy, hogy egyszerre 7-8 előadás szövegét kell tudniuk. Ilyenkor, bizony néha bekövetkezhet „rövidzárlat”, ekkor a jó súgó segít. A változatos helyszíneknek köszönhetően szinte alig van olyan színész az országban, akivel Tarrmari ne dolgozott volna.
Megható látni az a szeretetet és alázatot, ahogyan a kitűnő színész, Dunai Tamás közreműködik versmondással és klarinét játékával az esten, ahol most a Tarrmari a főszereplő. De Tarrmari, nem lenne Tarrmari, ha ezt nem változtatná át - kedves közvetlenségével azonnal -, a felidézettek lesznek a főszereplők, ő „csak” emlékezik.

Tarrmari kitűnő szerkesztő, az emlékezés-folyam során az említettek megszólalnak hanglemez bejátszásokon. Hallhatjuk; Márkus Lászlót, Mensáros Lászlót, Latinovits Zoltánt és Ruttkai Évát, Huszti Pétert és Piros Ildikót.

Megtudhatjuk tőle, hogy a fia, Tarr Béla, világhírű filmrendező miként választott pályát. A történet: Béla tíz éves lehetett, amikor Tarrmarinak egy filmben dolgozva azt mondta a rendező, hogy hozd be a fiadat is, kell egy olyan korú szereplő. Közben valamilyen egyeztetési probléma miatt Mari máshol dolgozott, de a gyerek maradt. A jelenetben, amelyben szerepelt síni kellett volna. Nem lévén színész, ez többszöri kísérletre sem sikerült. A rendező kezdett időzavarba kerülni, és a türelme is elfogyott, lekevert egy termetes pofont a gyereknek, aki azonnal sírva fakadt – a gép elindult megvolt a felvétel.
Este otthon kérdezi az anyja: no színész leszel?
Nem. Rendező. Jobb adni, mint kapni!

[kadelka]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél

Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

Archívum
Legfrissebb cikkeink
Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu