Dátum: 2020. november 24. kedd    Mai névnap(ok): Emma


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Premierláz a Vígszínházban
2009. március 3-án Vallai Péter TI. ESZ. I. avagy egy háromnapos vízihulla csodálatos élete című önálló estje a Házi Színpadon, március 5-én Goldoni a Chioggiai csetepaté a Pesti Színházban Forgács Péter, március 7-én Tracy Letts Augusztus Oklahomában a nagyszínpadon Eszenyi Enikő rendezésében láthatóak.
 
Beindult a nagyüzem a Vígszínházban. Egy hét leforgása alatt három bemutató tart kora tavasszal az újlipótvárosi társulat. Először március 3-án Vallai Péter TI. ESZ. I. avagy egy háromnapos vízihulla csodálatos élete című önálló estjére kerül sor a Házi Színpadon. Ezt követi március 5-én a Chioggiai csetepaté című Goldoni-vígjáték a Pesti Színházban, Forgács Péter rendezésében, majd Tracy Letts Augusztus Oklahomában című fekete komédiája zárja a sort március 7-én a nagyszínpadon, melyet Eszenyi Enikő, a teátrum újonnan kinevezett igazgatója állít színre.
Interjúinkban a három bemutató főszereplőit szólaltattuk meg.

 
Egyszer fent, egyszer lent
Találkozás Vallai Péterrel (fotó:K.P.)

A Vígszínház életében olykor előfordul, hogy a színész pendlizik. Vagyis a Vígszínházban lejátssza az első felvonást, majd taxiba ül és áthajt a Pesti Színházba, ahol a második felvonás végén lép színre. Ehhez képest Vallai Péternek egyszerűbb dolga van. Miután távozik a nagyszínpadról, csak liftbe kell szállnia, hogy a Házi Színpadon bemutassa vadonatúj önálló estjét.

- Vagy mégsem?

- Taxival biztonságos. A lift sokkal veszélyesebb. Ha elakad, lőttek a fellépésnek.

- Vagyis gyalog mégy a negyedik emeletre?

- Valószínűleg. Ennyit még kibírok.

- Honnan az ötlet?

- Az Augusztus Oklahomában olvasópróbáján kérdezte Eszenyi Enikő, lenne-e kedvem hozzá?

- Mi a koreográfia?

- Fél nyolc körül kijövök az oklahomai házból. Felsétálok az öltözőbe, kicsit kifújom magam, leveszem Bewerly Weston jelmezét és felveszek valami kényelmes mai ruhát. Erre van huszonöt-harminc percem. S amikor elkészültem, 8 óra pár perckor kipenderülök a nézők elé. Még nem döntöttem el, hogy előbb beavatom-e őket, miről szól az est, vagy pedig mindenfajta bevezető nélkül belekezdek abba a monológba, amelyet egy órával korábban, a nagyszínpadon mondtam el. Odalent is TI. ESZ. I-t, azaz Thomas Stearns Eliot költőt és drámaírót dicsértem, fent is azzal kezdem. Majd következik John Updike, aki épp a közelmúltban hunyt el. Mindketten hetvenhat évet éltek. Eliot harmincévesen azt írta, az élet nagyon hosszú, Malinowski szerint viszont – aki a neve ellenére egy kiváló svéd költő - túl rövid az élet. Erről az apró problémáról szól az est.

- Legutóbb halászlével kínáltad a nézőket. Ezúttal mi a menü?

- Egy vízihulla nem készít halászlevet, legfeljebb nagyfröccsöt.

- Kicsit morbid.

- Igen. Még az is elképzelhető, hogy az a néző, aki egyszer sem neveti el magát az est során, kap 1000 forintot. A belépőjegy árát.

- Petri György verseinek ihletett tolmácsolásáért első számú „petriológusnak” tartanak a honban. Most „Eliot-ológusnak” képezed át magad?

- Is. Továbbá updikeológusnak, albeeológusnak, esterházyológusnak, krasznahorkaistának, kafkaistának, ám Petri továbbra is ott van a csapatban, hiszen nagy halál-szakértő volt.

- Interaktív lesz az előadás, közölted egy korábbi nyilatkozatodban. Mit jelent ez pontosan?

- Azt, hogy megszólítom a nézőket. De ettől nekik nem kell megijedni. Nem a színpadra szólítom ki őket.

- Te viszont kétszer hajolsz meg a végén!

- Ez egy ilyen pálya. Egyszer fent, egyszer lent.

 
Micsoda nő

Amikor Kéri Kitty (fotó:Ridzi Gábor) negyedéves színinövendék testhez tapadó, dögös fekete bőrcuccban belépett a színpadra, a férfikollégáknak elakadt a lélegzetük. Történt mindez ’94 őszén a Vígszínházban, amikor az Össztánc bemutatójára készült a társulat. Nos, tizenöt év múltán Kitty semmit nem vesztett ragyogásából. Erről bárki meggyőződhet, ha ellátogat a Karinthy Színházba, ahol egymás után játssza a főszerepeket.

- A főiskola elvégzése után hosszú éveken át a Vígszínházhoz tartoztál. Aztán egy szép napon eljöttél. Mint a mesebeli Hamupipőke, akinek picit elege lett a mostoha sorsból, és azt mondja, nem vár tovább, maga keresi meg a mesebeli herceget…

- Ez a döntés nem hirtelen jött, hosszú évek alatt érlelődött meg bennem. Semmiféle indulatot vagy sértettséget nem éreztem, egyszerűen eljött az a pillanat, amikor úgy gondoltam, föl kell állnom a kispadról. Gyakorlatilag a semmibe ugrottam fejest. Akkor még nem tudtam, hogy három hét múlva Veszprémben A windsori víg nőkben próbálok, majd felkérnek az Egy szoknya, egy nadrág című film egyik szerepére. Azóta – lekopogom - nem álltam meg.

- Erre szokták mondani, későn érő típus.

- Lehet. Az utolsó Horvai-Kapás osztályba jártam. Másodéves voltam, amikor Kapás Dezső elhunyt. Ő mondta, hogy harmincöt éves koromban fogok „kivirágozni”. Azt hiszem, most értem el korban oda, ahova a szerepeim is húznak. Végre hús-vér nőket játszhatom, ez mámorossá tesz.

- Ebben nem csekély szerepe van Karinthy Mártonnak, aki a színházában Marcel Achard, és G. B. Shaw hősnőket osztott rád.

- Köszönöm neki. Mindig is ilyen feladatokra vágytam. A Dominó Lorette-je egy zárkózott úrinő, akiről szép lassan lefoszlik a külső máz, Anna pedig – Vass Éva egykori híres szerepe – egy ragadozó, igazi vadmacska, aki hihetetlen ügyességgel fonja a szerelmi szálakat. Karinthyról még annyit, hogy ez a név mindig is szoros része volt az életemnek. A XI. kerületben nőttem föl, odajártam bölcsődébe, óvodába, Pestlőrincen a Karinthy Frigyes Gimnáziumban érettségiztem, imádtam a Karinthy-írásokat, talán nem véletlenül vezetett ez az út a Karinthy Színházhoz.

- Onnan pedig egy másik út vissza a Vígbe. Pontosabban a Pesti Színházba, ahol javában próbálsz a Chioggiai csetepatéban.

- Utoljára a Sógornőkben játszottam itt. Jó érzés volt visszajönni, érezni, hogy számítanak rám. Amikor megtudtam, hogy a Pestiben fogok próbálni, annak meg külön örültem. Mindig jobban szerettem itt játszani, a kisebb színpadi tér az én világom. Ugyanolyan, mint régen, kicsit lepukkant, de ettől még színházszaga van, s ahogy itt össze vagyunk zárva, ettől egy erős közösség, erős csapat kovácsolódik.

- Mindenki másképp éli meg a bemutató előtti heteket. Van, aki élvezi, van, aki éppen szétzuhan. Te milyen állapotban vagy?

- Ez nagyon érdekes dolog. Korábban alig vártam a premiert, hogy végre találkozzunk a közönséggel. Az utóbbi években ez teljesen megváltozott. Imádok próbálni, s azt hiszem, most már tudok is.

- Jobban rögzíted az instrukciókat? Bátrabb lettél?

- Inkább úgy fogalmaznék, hogy felszabadult vagyok. Félénken, görcsösen, megfelelni vágyásból nem lehet próbálni. Ezt a tudást csak munka közben, a színpadon lehet elsajátítani. Nem volt ez mindig így. Abszolút tévúton voltam a pályám első jó tíz évében. Most már mindez a múlté, hála istennek. Az a fajta próbafolyamat, ami most is zajlik, olyan szabadságot és kreativitást ad az embernek, amire nekem mindig is szükségem volt.

- Mit kell tudni Chioggiáról – a csetepatén kívül?

- Első sorban azt, hogy az itt élő emberek rendkívül tiszták, naivak. Távol áll tőlük mindenfajta cinizmus és taktikázás, amely napjainkban körülvesz minket. Ami a szerepemet, Pasquát illeti, ő egy nagyon egyszerű lélek. Tűzön-vízen át harcol a családjáért, illetve a sógornőjéért, majdhogynem a saját házasságát, a saját becsületét is kockára téve. Pasqua folyamatosan jót akar, segíteni akar, ám minden balul sül el a végén.

- Kitör a balhé?

- Ki bizony. Mert errefelé már az is hatalmas bűnnek számít, ha egy nő elfogad egy szelet sült tököt egy férfitől. Persze aki csak a címét olvassa a darabnak, azt hiheti, ez egy olyan jópofa mediterrán bohózat, amelyben üvöltve rohangászik mindenki, tépik egymás haját és roppant viccesek. De nem így van. Egy olyan faluban játszódik a történet, ahol a lakosság háromnegyede nő és egynegyede férfi. Errefelé komoly tétje van a jegyességnek és a házasságnak. S attól válik humorossá, hogy olyan végletesen játsszuk, mintha tragédia lenne. Mi magunk is vágyódunk egy ilyenfajta világ után, ahol súlya van az egyszerű és alapvető emberi értékeknek.

- Az asszonyábrázoláshoz hozzátartozik a csipkeverés is?

- A próbák jelenlegi szakaszában épp letettük a tűt. Annyira rákattantunk az elején, hogy elvonta a figyelmünket más fontos pillanatról. Ráadásul nem lehet abbahagyni, olyan, mint a tökmagevés. Márpedig nem szabad, hogy a csipkeverésről szóljon az előadás.

- Dani fiad 8 éves, Flóra lányod 6 és fél. Nyilván ez is közrejátszott, hogy elkészítetted a Kalandra fel! című mesealbumot, illetve gyerekelőadást.

- Hát persze. Nagy titokban már régóta írogatok az asztalfióknak. Egyszer csak felkértek a lemez elkészítésére, néhány dal szövegét én követtem el, s amikor felmerült a kérdés, ki írja meg az előadás szövegét, feltettem a kezem. Ez a Föld körüli vidám zenés utazás arra tanít, hogy merjük kitárni a szívünket a világ felé.

- A szabadúszás legnehezebb válfaját, a „vegyes úszást” űzöd. Színház, film, lemez, szinkron, gyerekműsor, emellett diákszínpadot vezetsz, s a családról még nem beszéltünk. Hogy bírod?

- Bírom és élvezem is. Sokszor elfáradok, de azt hiszem, olyan világot élünk, ahol az marad talpon, aki több lábon él. Ezt kaptuk útravalóul Horvai tanár úrtól a főiskolán. Nem véletlen foglakoztunk színészmesterségen kívül képzőművészettel épp úgy, mint dramaturgiával. E tekintetben szerencsém van, mert olyan típus, vagyok, akit egy dolog nem elégít ki. Szeretek a nullából létrehozni valamit.

 
Az Üvegcipőtől Oklahomáig

Szaltót ugrik vitriolos üveggel a kezében, a Farsangban, görkorcsolyán száguld a West Side Storyban. Sánta lányt formál meg az Ördögökben, primitívet a Vadászatban megrendítő drámai erővel, szerelmes hetykét, fiúnadrágban a Két úr szolgájában. Csupán hevenyészett felsorolás a múltból. A nagy elődök, Bulla Elma, Tábori Nóra méltó utódja Pap Vera (fotó: Vígszínház), felbecsülhetetlen értéke a Vígszínháznak. Aranyfedezete a tehetsége, megszenvedett tudása. Idén jubilál. Harminc esztendeje tagja a társulatnak. Ezt koronázhatja meg az Augusztus Oklahomában főszerepe, amelyben ismét megmutathatja különleges színészi erejét.

- Olvasom a Vígszínház honlapján, hogy hatalmas szülinapi buli zajlott a közelmúltban Börcsök Enikő lakásán. Volt ott minden, mi szem- szájnak ingere: káposzta, tyúk, tombola.

- Így igaz. Közös születésnapi bulit csaptunk Börcsinél, aki már előző nap megfőzte a töltött káposztát meg a tyúkot, aztán este a Száz év magány után a csapat felment hozzá, s ki-ki a maga étel különlegességével járult hozzá az ünnepi menühöz. Tombolán pedig az egymásnak hozott ajándéktárgyakat sorsoltuk ki. - Van egy másik jubileum, amelyre nem tudom gondoltál-e a napokban. Éppen három évtizede végezted el a főiskolát, s azóta, megszakítás nélkül a Vígszínházhoz tartozol. Ha ehhez még hozzászámítjuk, hogy a szerződést megelőzően, két esztendeig a szakmai gyakorlatot is itt töltötted, akkor az harminckét évet jelent.

- Ó, azok fantasztikus idők voltak. Olyan színészek üldögéltek itt a társalgóban, mint Ruttkai Éva, Bilicsi Tivadar, Bulla Elma, Páger Téni bácsi és még hosszan sorolhatnám a neveket. - A kritikák elismerően írtak a debütálásodról Az üvegcipőben. Te is elégedett voltál magaddal?

- Legalább százötvenszer ment a darab. Úgy emlékszem, hogy nagy sikerem volt, szerették a nézők. Harmadéves színinövendékként a fiatalság felelőtlen merészségével léptem a színpadra. Ez a fajta bátorság a korral csak romlott. Egyre jobban félek, egyre idegesebb vagyok a bemutatók előtt. Sose hittem el Tábori Nórikának, amikor erről mesélt nekem. Eszembe se jutott, mekkora felelősség egy nagy szerepet eljátszani egy ekkora színházban. - Mennyiben befolyásolta sorsod alakulását, hogy Horvai István és Kapás Dezső voltak a mesterid a főiskolán?

- Alapvetően. A Horvai-Kapás „professzorházaspár” kivételes tudású emberek voltak. Generációk sorát tanították, nevelték. Pista bácsi képviselte a klasszikus, Sztanyiszlavszkij-féle iskolát, Dezső pedig az abszurdot. Végzős osztályaikból négyévenként mindig ideszerződtek néhányan a Víghez. Akikkel - kortól függetlenül - egy nyelvet beszélünk.

- Könnyen gyökeret eresztettél a társulatban?

- Igen. Talán annak is köszönhetően, hogy az Üvegcipőben a kollégáim megszerettek, elfogadtak. Nekem Ruttkai Éva nagyon sokat segített. Beült a próbára, nagyon fontos dolgokat tanultam meg tőle azáltal, hogy néztem és kérdeztem. Neki meg volt türelme válaszolni.

- A rendezők kedvelik a maximalista, beledöglős típusú színészeket, amilyen te vagy. Nem kell őket nógatni!

- Unatkoznék, ha nem teljes erőbedobással próbálnék. Nem tartalékolom az erőmet, inkább kirakom, megmutatom, amit a szerepről gondolok. Akkor derül ki, hogy jó-e, vagy nem. Gondolatban hiába mosolyognék, vagy sírnék, nem látszik.

- Jellemző pillanat volt, amikor a Vadászat című Kroetz-darab próbáján azt mondtad Mádi Szabó Gábornak, aki az apádat játszotta, „Gabi bácsi, tessék engem rendesen megpofozni!” Erre kaptál egy akkora fülest, hogy székestül elrepültél.

- Ráadásul kiesett a fogtömésem… Ő egy nagydarab ember volt, nem mert megütni, mer félt, hogy összetöri a fejemet. De nekem szükségem volt két métert repülni ahhoz, hogy utána úgy tudjak megszólalni. Ha csak meglegyint, nem születik meg a jelenet.

- Másfajta pofon is ért a pályán?

- Nem is egy. A legfájóbb talán az volt, amikor Az ember tragédiája kapcsán a politika hullámverésébe kerültünk. Nekem Éva szerepe lényeges állomása volt az életemnek. És pusztán azért leárulózott egy újságíró, mert ő a másik oldalon állt. Azt gondolom, a nézőt nem árultam el, a pályatársaimat sem, és a hivatásomat sem. Egyetlen esküt tettem, a színészesküt. Azt pedig akkor árulom el, ha nem vállalom el a szerepet.

- Régi szálak fűznek Eszenyi Enikőhöz. Változtat-e kettőtök kapcsolatán, hogy a kolléganőből igazgató lett?

- A mi kapcsolatunkat talán nevezhetem barátságnak, hiszen sok mindent megéltünk egymás mellett onnantól kezdve, hogy a főiskola elvégzése után Attilával (értsd: Kaszás Attila – a szerk.) egy ideig nálam laktak. Enikővel nem csak színpadi partnerek voltunk, több darabban is rendezett. Szerintem ezen a viszonyon az ő kinevezése semmit nem változtathat. Abból, hogy színi direktor lett, én annyit érzékelek, hogy eddig naponta kb. tíz mondatot tudtunk váltani, most hármat. Neki egy újabb műszak szakadt a nyakába, ő vállalta, neki kell végigcsinálnia. Nekem pedig az a dolgom, hogy ebben segítsem, ahogy csak tudom.

- Az Augusztus Oklahoma próbáin minden bizonnyal többet beszélgettek tíz mondatnál, hiszen Eszenyi állítja színpadra Tracy Letts vígjátékát, amelyben a női főszerepét, Violet Westont alakítod.

- Violet és családja valaha szebb napokat látott. Van három gyönyörű lánya, akiket kitaníttatott, diplomát szereztek, a férje egyetemi tanár, irodalmár, író, de Violetnek a saját életére már nem jutott ideje. Pedig egy értelmes, szikrázóan szellemes nő, aki jobb sorsot érdemelt volna. Aztán férjét - akiről megtudjuk, hogy alkoholista – elveszti, ő maga rákos beteg, a lányai elhagyják. Violet magára marad elpocsékolt életével. Mindenki vesztes.

- Hol itt a vígjáték?

- Ez egy mulatságosan tragikus történet. Reményeink szerint nagyon sokan megnézik majd és remekül fognak szórakozni rajta. Közben talán eszükbe jut a saját családjuk és felteszik a kérdést, én hol tartok ebben a történetben? Jaj, istenem, nehogy ez legyen a vége nálunk is, mint amit a színpadon látok. Ilyen szempontból tehát azt gondolom, nem csak szórakoztató, hanem nagyon megtisztító este is lesz. Igazi színház.

[Kiss Péter]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Szakonyi Károlynak
Mindenek előtt: nem szép félrevezetni a világot! A Németh Lajos lehet, hogy nyolcvankilenc éves, de a Szakonyi Karcsiról senki nem hiszi el, hiába csináltatott magának jó pár éve ilyen szép ősz maszkot. (Kadelka Lászlótól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Szabó András - Torzulás

Hazám-díj 2020

Születésnapi levél - Szakonyi Károlynak

Kétszázharminc éves a magyar nyelvű színjátszás

Ősbemutató Székesfehérváron

A Hazám-díj Kuratóriumának nyilatkozata

Hajós Trianoni Emléktúra

Az ember tragédiája 2.0

A Békéscsabai Napsugár Bábszínház 2020/2021-es évada

„ Távoli üzenet”

Sajtószemle
Enciklopédia
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól