Dátum: 2019. december 9. hétfő    Mai névnap(ok): Natália


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Plazmatévé + Die Hard = Röhögés
Egy gimnázium előadóterme normál esetben alkalmatlan színdarabok lebonyolítására. A KoMa Társulatnak egy ilyen helyen sikerült egy kissé szokatlan, ám annál jobb előadást produkálnia, a Plazmát. És hogyan lehet színpadra állítani a nyolcvanas évek egyik legjobb akciófilmjét? Mi történik, ha nem színpadi darabot visznek filmre, hanem fordítva?
A levegőtlen terembe belépve rendezetlenül elhelyezett székekkel, és az azon ülő nézőkkel lehetett találkozni. Díszletek nincsenek, csupán az előadóterem nélkülözhetetlen „kellékei”, mint a zongora, a bekeretezett képek, vagy a helyszínen egykor beszédet mondó hírességeknek (Németh László, Kodály Zoltán) emléket állító márványtáblák. Akiknek nem jutott hely, azok állva követhették figyelemmel a közönségben gyakran elvegyülő, mindössze öt tagot számláló szereplőgárda fergeteges alakításait és elképesztő szövegeléseit. Ötvös András, Jaskó Bálint, Zrínyi Gál Vince, Jelinek Erzsébet és Lass Bea fellépései, paródiái, improvizációi külön-külön említést érdemelnének, mégsem lehet őket egyenként kiemelni. Nincsen központi figurája a darabnak, a szereplők együttesen képezik az előadást, együtt formálják és alakítják azt. Többek között ettől lesz élvezetes és lendületes a darab, no meg attól, hogy a fiatalok milyen roppant ügyesen váltanak egyik karakterből és témából át a másikba. Van nekünk rádiósunk, akiből egyszer csak a miniszterelnök lesz, majd öngyilkos jelölt, azután megint rádiós, akinek a különféle betelefonálókkal akadnak érdekes konfliktusai. A humor állandó kísérője a darabnak, mondhatni a hatodik szereplője, még az olyan komolyabb témáknál is felbukkan, mint az elcserélt gyermek vagy a szakítás. Mindezeket betetőzik az általuk koreografált, könnyű zenei slágerekre is (például Green Day: Basket Case) reflektáló táncjelenetek. A szereplők szövegei (szerző: Garaczi László) hihetetlen jól működnek: folyton megnevettetnek, szarkasztikusak, élesen kritikusak a mai magyar társadalommal szemben, és egy percig nem hagyják lankadni a néző figyelmét.

 

Apropó a néző! Nincsen bevonva, de közben mégis. Nem szólítják meg (kivéve a darab elején és a végén), mégis aktív résztvevő. A szerencsésebbek közvetlen közelről láthatták az alakításokat, mégis az igazán érdekes és vicces az volt, ahogy a többi jelenlévő próbálta követni az eseményeket. Valahányszor egy szereplő megszólalt a terem egy bizonyos pontján, a közönség hátukat, nyakukat kitekerve, széküket elmozdítva fordultak abba az irányba. A legemlékezetesebb momentum mégis az volt, mikor egy drámai párbeszédnél az egyik szereplő székestül megragadta a másikat és közelebb húzta magához, mire a mellettük ülő néző a székével együtt hirtelen hátrébb helyezkedett. Ez az apró, váratlan mozdulat nemcsak nagy nevetést váltott ki, de tökéletesen magába foglalta az ilyen előadások pillanatnyi, és megismételhetetlen varázsát. A végén hosszú percekig néma csönd uralta a termet. Mindenki várta, hogy ki fogja legelőször összecsapni a két tenyerét. Majd elcsattant az első taps, a többi lavinaszerűen jött magától. Megérdemelte a társulat.

Hogyan lehet színpadra állítani a nyolcvanas évek egyik legjobb és legsikeresebb akciófilmjét? Mi történik akkor, ha nem színpadi darabot visznek filmre, hanem fordítva?

Bruce Willis a Die Hardban
 

A Halálkemény színészgárdájának és munkatársainak sikerült véghez vinniük azt a merész ötletet, hogy a felhőkarcolóban játszódó, golyózáporral, robbanásokkal, terroristákkal, és véres atlétapólóban rohangáló főhőssel tarkított történetet egy helyszínen mutassák be, pontosabban parodizálják ki. A feladat sikeresnek bizonyult, hiszen a darab elképesztően kreatív ötletekkel, remek alakításokkal, és nem mellesleg gyakran a filmből vett szó szerinti idézetekkel (vagy azoknak kiforgatásával) óriási népszerűséget váltott ki a közönség körében. Talán még azokban is, akik netán nem látták a filmet. Valamennyi karakter erősen eltúlzott képmása filmbéli megfelelőjének, mégis pont ez adja a darab humorának központi forrását. Fegyverek, adóvevők, bombák nincsenek, csupán elmutogatják őket, a hangokat utánozzák, ám amit a legjobban sikerült kivitelezni, azok a díszletek és a fények. Egy épületben játszódik a film, azonban főhősünk, John McLain (jelen esetben Kemény János) így is sok helyen fordul meg a szellőzőjáratoktól kezdve egészen a tetőig. Bujkálásait, meneküléseit jól illusztrálták a szereplők mozgásai a javarészt nejlonból álló díszletek között, valamint a különböző színű, figyelemirányító fények. Ezen kívül kacagtató, ügyesen megírt táncos-zenés betétek fokozták az amúgy rendkívül vidám hangulatot. Közülük a legfigyelemreméltóbb az a kis epizód volt, melyben a kommandósok támadást intéznek az épület ellen. Ezt a szereplők úgy „rekonstruálták”, hogy csak egy helyben trappoltak és énekeltek, miközben a színpad közepén elhelyezett nagy nejlonra különböző indulatszavak és felszólítások voltak kivetítve.

És a paródiában
 

A magyar viszonylatokba (például a los angelesi rendőrség helyett a BRFK lép fel) is áthelyezett Halálkemény szabad ég alatt zajlódott le, ezért sajnos a környező házakból átszűrődő hangok (diszkózene, kutyaugatás) gyakran megzavarták az élményt és elnémították a szereplők hangját. Ennek ellenére bátran ki lehet jelenteni, hogy ugyan számos Drágán add az életed paródia látott már napvilágot, mégis ehhez foghatót, ennyire szórakoztatót (pláne színházban) még nem láthatott a nagyérdemű.

[Zalán Márk]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Kozák Péter - Földiekkel játszók

A 37. Torinoi Filmfesztivál

Érdi Tamás - Beethoven zongoraszonátái

Nemes Anna - Előled

Szemből szembe

Sztárparádé a Krizshow After-Partyn

Radnóti Zsuzsa kapja az első Art is Business – Fidelio „Művészek a művészekért” k

Rigó Jancsi bemutató Egerben

Hofi naplója

Koncz Zsuzsa

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu