Dátum: 2020. november 23. hétfő    Mai névnap(ok): Kelemen


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

In memoriam” Kovalik Tours”
Két évvel ezelőtt a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, 2005. március 19-én Kovalik Balázs rendezésében volt látható az Örkény István Színházban egy „asszociatív chatelésnek” nevezett „akármi” /jobb szó nem jut eszembe ennek a valamikori semminek a minősítésére/.
Sajnos ismét egy megalomán vállalkozás tanúi lehettünk, ismét egy, a Nézővel mit se törődő „önmegvalósítás” részesei kellett, hogy legyünk. Mindez persze a Művészet szent égisze alatt, egy olyan színházban történt, amelyik megalakulásával és névválasztásával is elhatárolni igyekezett magát a Madách Színház-és minden bulvár-semmitmondó kommerszségétől. Szomorúan kell megállapítanom, hogy ezért és az ehhez hasonló előadásokért kár volt akkora csinnadrattával leválni az” anyaszínháztól”, elkülönülni a nagyszínházi törekvésektől, sőt ennyi erővel lehetett volna itt helyet adni akár még a Mikroszkóp előadásainak is… Annak idején Hofi Géza nagyszerű politikai kabaréi igazi revelációkként hatottak ugyanitt, és semmivel sem voltak értéktelenebbek, mint Kovalik rendezései. Sőt! Hofi Géza legalább tudta, hogy mit akart, és azt magas művészi színvonalon képes is volt megvalósítani.

 

Javasolnám megfontolásra - ha mindenképp az üres semmit mondás a cél (kiemelt szponzori támogatások megszerzésével)-, hogy nyugodtan lépjenek koprodukcióba akár valamelyik kereskedelmi TV-csatorna ügyeletes semmittevőivel is, mert amit Kovalik Balázs már előző itt elkövetett „agyament” rendezésében /Borisz Godunov/ és ez utóbbi” tákolmányában” is művelt, annak mindenhol van helye, csak nem egy olyan színházban, amelyik művészszínházi ambíciókkal kezdte meg működését Mácsai Pál vezetésével. A legszomorúbb azonban az, hogy mindezt a Budapesti Tavaszi Fesztivál támogatásában is részesítette.
Persze szíve joga volt Kovalik Balázsnak is azt csinálni, amit akart, hiszen ha volt, aki engedte, hogy időt, pénzt, energiát és tehetséget eltékozoljon, és mindezért még rendezői honoráriumban is részesítette, akkor miért ne tette volna; úgy látszik, mi egyre inkább egy olyan országban élünk, ahol mindent meg lehet csinálni szemrebbenés nélkül, és sokan még asszisztálnak is ahhoz, ha ilyen és ehhez hasonló érdektelenségekkel „köpik szembe” a Nézőt. Mert igenis szembeköpés egy olyan produkció/?/ ránk kényszerítése most a már említett Borisz Godunovval nem szeretnék foglalkozni… , amelyiknek annyi köze van a színházhoz, mint nekem a kohászathoz. Ólmot persze én is tudok önteni, de ettől még nem gondolom, hogy ez lenne a kohászat lényege.

 

Gálffi László és Béres Ilona a szereposztás sorrendjében se Odüsszeusz, se Penelopé nem volt. Erről viszont legkevésbé ők tehettek. Annyira unalmasan deklamáltak, és olyannyira nárcisztikusak voltak, hogy mindketten szinte már csak néhány őszinte mondatukkal emlékeztettek valamikori igazi önmagukra. Arról már csak igazán röviden szólnék, hogy legalább jó lett volna néha hallani is mindazt, amit mondtak, mert már az első sorokból se lehetett mindig érteni, hogy mit is akartak...

Dömötör András Hermésze semmilyen volt, Kerekes Viktória Athéné szerepében elviselhetetlen. Mácsai Pál szinte már olyan ripacs, hogy Kirkéjéről inkább már nem is írnék, maradjon a jótékony feledés homályában. Sajnáltam Békés Italát /Heléna/, Gál Gabit /Szirén/, Futó Balázst /Küklopsz/ és Ölveti Mátyást /Kentaur/ is, hogy ebben a „semmiben” kellett részt venniük.

 

Antal Csaba díszlete és Benedek Mari jelmezei hűen szolgálták azt, amit a rendező „akart”: A Semmit! Nem tudom, hogy Térey János konzultánsként miben „segítette” Kovalik Balázst, de azt is csak sajnálni tudom, hogy Futó Balázs zenei vezetőként is „megerőszakoltatott”. Jó ízlésű ember Liszt, Monteverdi, Mozart, Schubert, Schumann, Strauss művei mellett csak akkor hagyta volna elhangozni az ABBA-számot, ha annak szervesülése segítette volna az előadást. Itt azonban nem volt mihez szervesülni.

 

A legnagyobb elismerés az idegenvezetőt illette volna! Volna… volna… volna…Csak ott ne lettem volna! /sic.!/ Nikolaidu Szófia portréfilmszerű vallomásai és a stáb görögországi utazásáról készült felvételek legalább közelebb hoztak hozzánk egy másik világot… A produkcióhoz készült műsorfüzetből biztosra vehettük, hogy a szakmai kirándulás költségeit a Vista és a Malév támogatta. A videofelvételek és a fotóanyagok alapján csak abban reménykedtem, hogy legalább jól érezték magukat a Stáb tagjai, és akkor már megérte. Viszont nem lehetett volna - ismét egy volna - megkímélni bennünket attól, hogy még megalázó módon - hülyének nézve a nagyérdeműt - ennek apropóján valami előadás félével, ezzel a semmivel is előhozakodjanak - nem is akármilyen jegyárakon? Máskor legalább ezen gondolkozzanak el, kérem! Remélem, az idén ennél színvonalasabb produkciókat láthatunk majd.

A műsorfüzetben olvashattunk egy beszélgetést a rendezővel - ismét csak sajnálatomat tudom kifejezni -, amelyben Kovalik Balázs a következőket osztotta meg velünk:”(…) nem a klasszikus értelemben vett színházról van szó, és meglehetősen távol áll az Odüsszeusz figurája által sugallt epikától is. Nincs történet, cselekmény, vagy dramatikus színdarab.”
Ez sajnos mind igaz volt, de erre aztán egyáltalán nem lettem” volna”/sic.!/ büszke, sőt…
Én mindenesetre optimista vagyok, két év hosszú idő…a többi meg majd kiderül!
Kíváncsian várom az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál eseményeit!

 
[Antistressz]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Szakonyi Károlynak
Mindenek előtt: nem szép félrevezetni a világot! A Németh Lajos lehet, hogy nyolcvankilenc éves, de a Szakonyi Karcsiról senki nem hiszi el, hiába csináltatott magának jó pár éve ilyen szép ősz maszkot. (Kadelka Lászlótól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Szabó András - Torzulás

Hazám-díj 2020

Születésnapi levél - Szakonyi Károlynak

Kétszázharminc éves a magyar nyelvű színjátszás

Ősbemutató Székesfehérváron

A Hazám-díj Kuratóriumának nyilatkozata

Hajós Trianoni Emléktúra

Az ember tragédiája 2.0

A Békéscsabai Napsugár Bábszínház 2020/2021-es évada

„ Távoli üzenet”

Sajtószemle
Enciklopédia
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól