Dátum: 2020. november 28. szombat    Mai névnap(ok): Stefánia


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

A Völgykapuk bezáródnak
2006. augusztus 6-án véget ért a Művészetek Völgye fesztiválprogramja, Molnár Csaba, tudósítunk csomagol, s összegez, mit látott, hallott, s mi az, amit nem. Szóval, dörögdi templom, Klastrom, Kapolcs, Öcs, Vigántpetend...
Te is tudod, hogy milyen az, amikor csomagolni kell. Az önfeledten szétdobált holmik, amik eleddig a szabadság tüntető, büszke jelei voltak, most egyszerű szennyesként gubbasztanak. Hátizsákban, zacskókban, táskákban lesz a helyük. Vesztőhelyük.
Ülsz a kupac közepén, húzod az időt, még leszaladsz a házigazdához hosszan egyeztetni a jövő évi szállást. Észreveszed, hogy egyszer sem nézted meg a kert végében a sárgabarack fát. Tudod, hogy most már nem is fogod. Pakolni kell.
Legjobb, ha nagyon gyorsan csinálod, és eltűzöl a...

eltűzöl a...
 

Hazafelé még megállunk Vigántpetenden. A nagysátor körül minden változatlan. Az árusok a helyükön, az óriás serpenyőkben párolódik a zöldség, sül a kolbász és a Töki pompos előtt (kemencében sült kenyérlángos, tejföllel, szalonnával, hagymával) a szokott kicsi sor várakozik. Téblábolunk. Éhes valaki? - kérdem. Nem, én sem, én sem - válaszolják a többiek. Igyunk egy kávét! Jó. Leülünk, ketten elmennek a pulthoz. Most három kiszolgáló jut egy vevőre. A kávéhoz érkeznek üdítők is. A felhők lába majdnem beleér a műanyagpoharakba. De nem esik, sőt javul az idő. Még ez is. Aztán valaki hoz egy saslikot sültkrumplival. Én elmegyek pomposért. Hú, ez még van? - csillan fel a szemük, amikor leülök közéjük. Hamarosan eltűnnek és két adaggal térnek vissza. Egy sört hozok még, nem többet. Ma már kiszámítható az este, nincs miért tovább tölteni be az arcba az árpalét. Csendben eszünk. Nézelődés, mintha nem is fájna. Milyen jó egy gyereknek: ő bőghet.

The show...
 

Az élet sokkal bölcsebb. Nem búsul. Teszi a dolgát. Mindent hagy elmúlni, minden megy a zúzdába. És közben tud mosolyogni egy félig üres sátorban is. Ezt úgy csinálja, hogy arra a színpadra, ahonnan nemrégen még Gaya, a Deti Picasso énekesnője kergette extázisba a hullámzó tömeget, na most arra az üres színpadra odapenderít egy kisfiút. A kisfiú talál egy árválkodó gitár tartót. Beteszi középre, beállítja mint egy mikrofonállványt és beleénekel. A kitartott hang közben úgy áll szétterpesztett lábbal, kitárt karokkal, mint egy igazi rock énekes. Néhányan észreveszik, megtapsolják. A kölyök úgy véli ez kevés. Nagyobb hévvel megismétli a produkciót. Nevetés innen-onnan, erősebb taps. Újabb és újabb ismétlés, egészen addig, míg az egész sátor tapsol, kiabál, füttyög és mulat. Előkerülnek a fényképezők, videokamerák. The show must go on!

...must go on!
 
Road show
 

Valaki azt mondta a dörögdi templomban az egyik hangjáték után, hogy ez a kezdeményezésünk afféle mai road-show, amit a rádiók szoktak csinálni, de ez valahogy kedves és értékes. Nincs ellenérzése. Ha már záródnak a kapuk, készítek egy kis zárást én is. Kedves Olvasóm, tudod mennyire izgultunk, hogy jönnek-e majd hangszínházat hallgatni a sok látnivaló közepette a völgylakók. Írnak-e email címeket nekünk, hogy megalapíthassuk a Hangjáték Klubot? Nos, íme a várakozásainkat jóval felülmúló eredmény: 130 email cím, számtalan bejegyzés a vendégkönyvbe, egyetlen beszélgetés sem maradt el, önkéntes segítők jelentkezése a jövő évi (ha sikerül megint itt lenni) rendezvényünkhöz. Összesen 540-en ültek be hozzánk. Sanyipap felajánlotta a másik három falu templomját is a jövő évi hangszínház számára.

Szemző Tibor Csoma legendáriuma rabul ejt egy kislányt
 
Sanyipap és Kardos András, a rádió szervezője
 

Szeretem a kicsi történéseket. A Völgy tele van ilyenekkel. Ama bizonyos kék kút melletti udvarban van egy pajta. A pajtában csinos kis söröző üzemel, plusz jól záródó ajtajú zuhanyzók a sátorozók számára. Gondold el, sörözöl és hallod, ahogy az imént még sorban álló lány zuhanyozik. Serotika. Az asztalokat nádzsúp-kerítéske választja el a zuhanyzóktól, úgy derék magasságban. A térelválasztóra ráakasztva egy nejlon szatyor. Mellette felirat: "A petpalackok kupakját ide dobd be. Jótékony célra gyűjtjük."
A csaposlány felvilágosít. Él a faluban egy mozgássérült gyerek. Ha sikerül neki egymillió kupakot összegyűjtenie, kap egy villanymeghajtású kerekesszéket.

Serotika előtt, után?
 

Nem írtam még az Amadindáék által ritmizált Ütős völgyről, nem írtam a világháborúk elemésztette férfiak fejfáiról, nem írtam a bábszínházakról, a zománcfestésről, nem írtam a jazzpódiumról, a PeCSa rendezte rockkoncertekről, nem írtam az Ősök házáról és nem írtam a hazánkban élő nemzetiségeket bemutató padrendszerről, ami körülöleli a Klastrom színpadot. És egyáltalán arról, hogy az egész Völgyben az egymás és más kultúrák megismerése napi szinten élhető. Nem szlogenek, hanem tettek szolgálják a békés egymásmellett létezést.

A szerbek padja
 
Hazafelé
 

Hazaérve pedig az a hír fogad, hogy megérkezett Magyarországra az első nyolcvan zsidó kisgyerek Izraelből, akiknek rakéta találat érte az otthonát. És hogy újabb libanoni menekülteket fogadtunk be, mert nekik is szétlőtték a házukat.
Török Ádám hajdanán írt egy csodálatos számot "Vissza a városba" címmel. Én visszamentem, de egyre csak a "vissza a völgybe" jár a fejemben.

Vissza a völgybe!
 

Szeretnék kupakot dobni abba a szatyorba. Akár most mindjárt.

A cikk olvasásához ajánlott zene: Santana - Shaman albumáról a Victory is One című szám volt. Maradok tisztelettel:
Molnár Csaba, Völgylakó

Kapcsolódó linkek:
   • Hol van a Völgy?
   • Völgyhangok
   • Mix_túra
   • Hang-Színház
   • Hány Shilling ...
   
   • A Művészetek Völgye honlapja
   
[Molnár Csaba]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Szakonyi Károlynak
Mindenek előtt: nem szép félrevezetni a világot! A Németh Lajos lehet, hogy nyolcvankilenc éves, de a Szakonyi Karcsiról senki nem hiszi el, hiába csináltatott magának jó pár éve ilyen szép ősz maszkot. (Kadelka Lászlótól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Marton Mária - Ki hitte volna

Szabó András - Torzulás

Hazám-díj 2020

Születésnapi levél - Szakonyi Károlynak

Kétszázharminc éves a magyar nyelvű színjátszás

Ősbemutató Székesfehérváron

A Hazám-díj Kuratóriumának nyilatkozata

Hajós Trianoni Emléktúra

Az ember tragédiája 2.0

A Békéscsabai Napsugár Bábszínház 2020/2021-es évada

Sajtószemle
Enciklopédia
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól