Dátum: 2020. november 24. kedd    Mai névnap(ok): Emma


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

„…de az is lehet, hogy csak túl sokat járok moziba.”
Furcsa vegyes film lett Danis Tanović (fotó) Pokla, pillanatokra elbűvöl, de a 95 perc alatt többet elvesz, mint amennyit adni képes.
Az idegen szavak és kifejezések szótára szerint a kaleidoszkóp színesen kavargó változások gyors egymásutánja. Danis Tanovic Pokol című filmje pont így villantja fel három, illetve négy szerencsétlen nő történetét: Sophie, házas két gyerekkel, de csalja a férje; Céline, azt hiszi szerelmes belé egy férfi, akiről kiderül, hogy homoszexuális, ráadásul Céline apjába volt szerelmes; Anne, barátnője apjától terhes, a férfi autóbalesetben meghal. A negyedik nő a három lány anyja, pedofília gyanújával börtönbe juttatja a férjét, egy családi perpatvar következtében se járni, se beszélni nem tud. A szereplők rokoni kapcsolatai csak a film végére tisztázódnak. És akkor mi van? Semmi. Épp ezért Tanovic filmje számomra a csalódás maga. Úgy tűnik, hogy a Pokol egy újabb, azon filmek hosszú sorában, melyekben kiderül, hogy a végzet és a véletlen nem egymás szinonimái, és, hogy minden mindennel összefügg. Számomra ez a felállás már édeskevés ahhoz, hogy ne tudjam, hogyan értem el a mozitól hazáig. A csalódottság és a düh érzését csak súlyosbítja, hogy egy olyan rendező filmjéről van szó, akinek az első filmje a Senkiföldje, bizonyíték arra, hogy lehet még szívszorítóan szépet, mélységeset alkotni teljesen giccs- és közhelymentesen is. Szép, hogy madárfészek izzik a Pokol elején, kaleidoszkópon át vörösesen, vagyis nagy kár, hogy nem „csak” szép, úgy önmagában, hanem banális metaforája a család pokollá vált életének.

 

Szóval, amint beigazolódik, hogy ez a film is rejtélyek kibogozásáról szól, egyáltalán nem érdekel a szereplők sorsa, a Médeia párhuzam, és az sem, hogy „a dráma megélése, az életben az egyedüli lehetőség”. Nem okoz különösebb fejtörést a történet rekonstruálása, sőt a film történései egyenesen bejósolhatóak. A lelkesedés, amit a film első pár perce okozott - egy csupasz, most született kis kakukk sorra kilökdösi a még ki nem kelt fiókákat- csak pillanatokra tér vissza a film során, egy-egy meglehetősen hiteles féltékenységi jelenet láttán, vagy a gyerekek félelmének ábrázolásának hatására. De amúgy a rendező által felhasznált eszközök ahelyett, hogy erősítenék, sorra indoktalanul kioltják egymást: ha a jelenet amúgy is feszült, semmi szükség elcsépelt vonósokra. Furcsa vegyes film lett a Pokol, pillanatokra elbűvöl, de a 95 perc alatt többet elvesz, mint amennyit adni képes.

 
Kapcsolódó linkek:
   • Zalán Márk írása A Pokolról
[Szabó Nóra]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Szakonyi Károlynak
Mindenek előtt: nem szép félrevezetni a világot! A Németh Lajos lehet, hogy nyolcvankilenc éves, de a Szakonyi Karcsiról senki nem hiszi el, hiába csináltatott magának jó pár éve ilyen szép ősz maszkot. (Kadelka Lászlótól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Szabó András - Torzulás

Hazám-díj 2020

Születésnapi levél - Szakonyi Károlynak

Kétszázharminc éves a magyar nyelvű színjátszás

Ősbemutató Székesfehérváron

A Hazám-díj Kuratóriumának nyilatkozata

Hajós Trianoni Emléktúra

Az ember tragédiája 2.0

A Békéscsabai Napsugár Bábszínház 2020/2021-es évada

„ Távoli üzenet”

Sajtószemle
Enciklopédia
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól