Dátum: 2019. július 21. vasárnap    Mai névnap(ok): Dániel, Daniella


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Gazsinapló VI.
A június eleje-közepe általában nekem egyet jelent a könyvhéttel, a pestivel. Ilyenkor négy-öt napon keresztül végzem a stand körüli munkát – édesapám foglalkozásából adódóan majdhogynem családi körben - a Vörösmarty- illetve a Szent István téren. Idén a POSzT mellett döntöttem. A fesztivál első napján utaztam le Pécsre a Terasz.hu stábjával.
Ez volt az első délelőttöm, hogy nem mentem be a szakmai beszélgetésre, ugyanis nem láttam a megtárgyalandó előadásokat. Az ötórai közös ebédig naplót írtam. Rámfért, egy kicsit el vagyok vele maradva. Négy után valamivel Gyula rámtelefonált, hogy elfelejtettek szólni, egy órával előrébbhoztuk az étkezést. Félbe kellett hagyjam munkámat, és lesétáltam a Fregattba. Robi a Harmadik Színház mellett egy kiállításmegnyitón beszélgetett, ezért volt a korai ebéd. Gyula és én is mentünk vele, mert 7-kor a színházban kezdődött a Poppea megkoronázása, a változatosság kedvéért a budapesti végzős prózaosztály előadásában. Gyula a kiállításon is fotózott, hol egy-két munka kivételével a többség nem nyerte el tetszésem. A rendezvényt egy kis művésztársaság szervezte, érzésem szerint túl nagy ceremóniát kerítetve az alkotások leleplezése köré.

T. Surányi Anna keramikusművész alkotása viszont tetszett
 

A negyedikesek Monteverdi operáját adták elő. Először egy kicsit meglepődtem, merész vállalkozásnak véltem, hogy egy prózaosztállyal operát rendez Lukáts Andor (Fischer Ivánnal együttműködve), de csak addig, amíg el nem kezdődött az előadás. A színpad előterébe süllyeszteve három színinövendék ült kényelmesen egy-egy széken (Martinovics Dorina, Kovács Lehel, Miklós Marcell), akik az előadás elején a történet három fő mozgatórugójaként – Szerelem, Szerencse és Erény – mondták el a prózai prológot aranyszínű, barokk ruhákban. Engem – opera műfajában sajnos kevéssé járatos, és nem is túlságosan vájtfülű - nézőt egyáltalán nem zavart, hogy a színészek néha nem tisztán, nem tökéletes hangképzéssel énekeltek. Sőt, úgy éreztem, énektudásban várakozásomat magasan fölülmúlták. Az olasz librettót a három – végig jelenlévő – besüllyesztett színész tolmácsolta, eközben kiegészítve a többiek játékát. A félig kosztümös rendezés nagyon ötletes volt. A meglepően kevés díszletből - mely egyáltalán nem enged arra következtetni, hogy operát nézünk, főleg nem barokk operát (talán tényleg nem) - Lukáts ügyesen oldotta meg a jelenet- és felvonásváltásokat különböző megvilágításokkal, egy-egy tárgy áthelyezésével, átértelmezésével. Az egész közönség felkacagott, mikor a lila kádban fekvő halott Seneca (Mózes Balázs) fölé néhány színész falapot helyez, egy mozdulattal esküvői asztalt varázsolva a halott filozófus fekhelyéből. Nem kevésbé szellemes megoldást talált a rendezés Poppea (Egres Katinka) és Néró (Mészáros Tibor) telefonbeszélgetésére. A színház nézőterén mindössze úgy negyvenen figyeltük a majdnem teljes happyenddel végződő előadást.

 
 

A város egy részén teljes áramszünet volt, Gyulával valamelyik erdélyi város éjszakájában éreztük magunkat. Tanúi lehettünk, ahogy a Széchenyi tér felé haladva egy-egy pillanatra teljesen kialszik a világítás, majd újra felizzanak az égők. Mint azt később megtudhattuk, a Veszett fejsze nézőinek is hasonló élményben volt részük. A térre érve még épp belepillanthattam a Színház-, és Filmművészeti Egyetem első-, és második évfolyam Mozgásbemtatójába. Onnan - két ismerősömmel egyetemben – a Dante Café felé vettem az irányt, ahol a TÁP színház Minden Rossz Varieté című performance-jának végébe kóstolhattunk bele. A Csontváry-gyűjtemény udvarának színpadán úgy húsz színész ült félkörívben, néha ki-be járkálva, olykor új tagokkal egészülve ki. Vajdai Vilmos egymás után szólította ki a színészeket, színészcsoportokat, hogy adják elő számaikat, melyek többnyire arra irányulnak, hogy a nagyra becsült színművészek valami nagyon rosszat mutassanak, nevetség tárgyává tegyék magukat, pimaszul vállalva mindent, ami egy színész számára kínos lehet. Előbb Kocsis Gergő tesz rekordkísérletet arra, hogy minél többször - mindig másképpen - elmondja ezt a háromszavas mondatot: Jó napot kívánok. Aztán látjuk Nagy Ervin és Keresztes Tamás erőművész-artista-számát, hallunk egy népdalt öt katonás színész szájdob-előadásában, és effajta dolgokat. A műsort egy tízperces össznépi röhögés zárja Vécsi Tibi vezetésével. Az előadók itt a tapstól rettegnek, legnagyobb jutalom számukra, ha a közönség egységben fújjol.

Talán ennyit sem látni áramszünetkor a színházban!
 
[Papp Gáspár]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél

Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

Archívum
Legfrissebb cikkeink
Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu