Dátum: 2019. augusztus 18. vasárnap    Mai névnap(ok): Ilona


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Gyúrás nyakra, agyra és szívre
Zsótér Ibsen darabját letisztult minimalista térbe helyezi. Ilyen szintű funkcionalitással csak ritkán találkozni, minden használható valamire, és nem is akárhogyan.
Az előadás első szünetében hallgatózva ilyen mondatokat hallani a Kamaraszínház előterében: „Kibírjuk, kibírjuk, Marikám, nem tudtuk milyen darabra jövünk, gondoltuk Ibsen, mi?” Hát igen, van, aki Ibsent jött nézni, van, aki Zsótér rendezést. Egy biztos, nem mindennapi élményben volt része, annak, aki bejutott a Krétakör és a Thália közös produkciójára. A Peer Gynt meglehetősen igénybe vette a közönség tűrőképességét, az előadás három és fél óra hosszú. Elsősorban mégsem az időtartam az, ami miatt az előadás megterhelő, hiszen a Peer Gyntöt két szünet is megszakítja. Ami a színházi élményt szokatlanná teszi, hogy itt nincsenek üresjáratok. Az előadás valósággal kiköveteli magának a nézőtől a folyamatos és elmélyült koncentrációt. Az információ több csatornából is érkezik, így nem csak koncentrálni szükséges, de a figyelem megosztásának képessége sem hátrány.

 

Az első tényező, ami teljességgel lenyűgözött, az a rendező térkezelése. Zsótér Ibsen darabját letisztult minimalista térbe helyezi. Ilyen szintű funkcionalitással csak ritkán találkozni, minden használható valamire, és nem is akárhogyan. Még a Kamaraszínház ocsmány háttere is képes szervesen illeszkedni a hozott kellékekhez. Az előadás kezdetekor minden színész a galériájáról figyeli a közönséget, az előadás alatt pedig fel-le mászkálnak a reflektorokhoz vezető létrán. Ez különös mozgalmasságot kölcsönöz az amúgy is dinamikusnak mondható, de a szó nemes értelmében meglehetősen lassú előadásnak. A színpadot neonzöld, margarétás szőnyegpadló borítja, oldalt egy ócska hárfa, középen egy fényesre csiszolt parkettából kör alakú pódium, ami alkalom adtán forog is, pontosan fölötte, színüket változtató neoncsövekből a nap.

 

Érdekes, hogy túlzsúfoltságnak, pompának nyoma sincsen, mégis leginkább egy barokk festményhez lehetne hasonlítani Zsótér rendezését. Ennek oka az előadás allegorikussága, és a telítettség. Súlyos jelentést nemcsak a dráma szövege, mondatok, szavak hordoznak. A színészi játékon, mozgáson, gesztusrendszeren kívül, a két említett tényezőn felül, illetve velük párhuzamosan indul el a kellékek szintjén egy a verbálisnál ősibb, zsigeribb kommunikáció, amely nem simul bele az előadásba, paradox módon mégis hozzájárul a szó és látvány homogén egységének létrejöttéhez. Ez lenne a másik tényező, ami az előadást kivételessé teszi. A verbális és vizuális ingerek aránya egy az egyhez. A kellékek hívószóként funkcionálnak, sőt még azt sem túlzás kijelenteni, hogy jelenlétük van. Különös feszültséget eredményez, hogy a látványvilág nem ismétli a kimondott szavakat, mint egy tradicionális előadáson. Zsótér nem didaktizál, de nem is blöfföl. Extra információval látja el Ibsen drámáját, képzettársításait aggatja a szövegre, ami elsőre akár önkényesnek is tűnhet, hiszen látunk itt bugyiból előhúzott hagymát, korcsolyát a lábon, neonzöld tüllruhát, pingvinjelmezeket, melyek igen messziről hozott asszociatív elemekként hatnak. Mégis, épp a szöveg és a látvány közti óriási szakadék teszi lehetővé, hogy az „értelmezés csatornái” megnyíljanak, méghozzá nem is egy irányba, hanem szerteszét.

 

Zsótér Peer Gynt rendezésének elsősorban két tényezője – a tér és a kellékek adta lehetőségek felismerése, és inventív használata, kihasználása - az, ami képes kihangsúlyozni Ibsen drámájának komplexitását. Középpontba a személyiség és annak fejlődése kerül, kihangsúlyozandó, hogy mindennemű romantizáltságtól, önsajnálattól, szenvelgéstől mentesen. A kérdés, melyet én, a néző Zsótér rendezésének hatására feltehetek magamban így szól: kire is gondolok, ha azt mondom: „Önmagam”. „Zsótér a drámai csúcspontok helyett következetesen az antiklimaxot keresi”-, így Márton András. Az előadás mégis gyönyörű ívű, és az élmény katartikus. Annak ellenére, hogy a főszereplővel való azonosulásra, sőt rokonszenvezésre sincs mód, az előadás végére a suttogásba átúszó altatódal és a pingvinek szárnycsapkodásának hatására mégiscsak könnyek szöknek a néző szemébe.

[Szabó Nóra]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Fekete Péternek
... hát megvan végre az új cirkusz helye!!!

Tekinthetjük a hírt születésnapi ajándéknak...

Archívum
Legfrissebb cikkeink
2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu