Dátum: 2019. december 15. vasárnap    Mai névnap(ok): Valér


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

A múltbéli nő
Roland Schimmelpfennig (fotó) darabja mindent tud, amit egy jó filmnek tudnia kell, aztán mégis színházat csináltak belőle. Romy (Kerekes Éva) ellenállhatatlan, ott áll piros kabátjában az ajtóban, hiába múlt el 24 év, jön, s követeli az örök szerelmet...
Roland Schimmelpfennig: Nő a múltból
Örkény Színház, Budapest
Rendezte: Ascher Tamás

„Nagyon érdekes darab. Különlegesen közhelyszerű morális felvetésen alapul, van-e súlya, jelentősége egy húsz évesen tett szerelmi ígéretnek, amelyet negyven éves korunkra oly nagyvonalúan el is szoktunk felejteni… Ebből sorstragédia kerekedik a színen. Ascher nem terheli agyon ezt a komplikált darabot, hanem megérteti velünk az időben szétrobbantott történetet, amely katartikus képpé áll össze.”

Márton András

Akkora várakozás alakult ki bennem a versenyprogrammal szemben a Közeleg az idő és a Woyzeck láttán, amelynek nem lehet megfelelni. (Erre a Nő a múltból megtekintése közben jöttem rá, hogy nem az én személyes érdeklődésem teljes kielégítésére történt a válogatás. Úgy két-három perc alatt felmértem, hogy hiába ünnep a POSzT, azért mégsem lehet mindig Karácsony. Kleine Fische, gute Fische!)

 

Ascher Tamás rendezésében szembeötlő hibát nem lehet felfedezni, bár a megismételt jelenetek hangütését néha kicsit tompábbnak éreztem a szükségesnél (de nagyon pontatlan műszer ez az „úgy éreztem”, de ennél pontosabbat még nem találtak fel erre a célra), a darab, ha nem is kitűnő, de érdekes. Arra építette Roland Schimmelpfennig a Nő a múltbólt (1967-ben született, ahogy a neten kicsit utána kerestem, érdekes fickónak tűnik. Abszolút német feje van, dolgozott Isztambulban újságíróként, fordító volt az USA-ban, dramaturgkodott és szerzője is volt a berlini Schaubühne-nek, kapott már néhány jól csengő díjat), hogy egy eseménysort (hétköznapi mód nevezhetjük tragédiának) nem lineárisan, időrendben mond el, kvázi hagyományosan, és mégcsak nem is párhuzamosan, hanem az időben előre-hátra ugrándozva, ugyanazt mégegyszer megtekinthetjük, s így más értelmet nyer az előadás néhány korábbi, meghökkentő mondata.

 

Hosszasan lehetne elemezgetni a szereplők ruháját, az utalásképp megjelenő színeket, az egyszerű, de tökéletesen funkcionális díszletet, vagy a színpad két oldalán elhelyezett televíziókészülék feliratainak didaktikus színházhoz való viszonyát (de ez - bevallom - engemet egyáltalán nem érdekel jelenleg). Sokkal izgalmasabb az előadásban a színház és a film viszonyulása. Mert az előadás dramaturgi megoldásai inkább tűntek filmesnek, mintsem színházinak. Több film építkezett az elmúlt években a nem lineáris időkezelésre, s az ebből fakadó játékosságra. A Nő kétszer például a mi lenne ha a főszereplő elérné a metrót, s mi lenne, ha nem érné el – kérdéskört taglalja, és a Mementót is emlegethetnénk, vagy a Lé meg a Lolát, ha német kultúrkörön belül maradunk. A meglehetősen egyedi időkezelés miatt az amúgy banálisan abszurd történet – a 24 évvel ezelőtti „nagyszerelem” eljő behajtani az örök szerelmet – többnyire érdekes marad végig. S ahogy az abszurditás átcsúszik kicsit véres-misztikus krimibe, majd horrorba, szerencsére véget is ér a történet, gondosan ügyelt a rendező a HONENEHÁ-ra (Hollywood Nevelte Néptömegek Egyhelybenülési-hajlandósági állandójával – mert: Éljenek a másfél órás előadások! Illetve ennél hosszabbat Magyarországon csak Vidnyánszky Attilának, Mohácsi Jánosnak, Balázs Zoltánnak és Szőke Szabolcsnak engedélyeznék!)

 

A színészi munka ebben az előadásban a pontosságról szólt. A megismételt jelenetekben- mintegy koreográfiában – ugyanazt mégegyszer el kellett játszani. A szakmai tudásról sokat elárult az előadás ezen szelete: Hegedűs D. Géza, Für Anikó és Kerekes Éva jelesre vizsgázott e tárgyból. Hegedűs D. (Frank) gesztusrendszerével, arcaival, a félig kimondott, csak gondolt elszólásaival eleven figurát teremtett, Für Anikó, a lestrapált feleség (Claudia) hangulatváltozásait, erőszakosságát, ellágyulásait és hisztériákáját adta az előadásba, de a legtágabb teret Kerekes Éva kapta, aki Romy Vogtlander figurájával (most kicsit bulváros leszek, de tényleg ez volt) számtalan férfit késztetett felszisszenésre, (ki tudja miért?). Igaz, hogy ezért nagyobb részt a darab szerzőjének jár dicséret, az ideáért, de a színésznőnek is a megvalósításért. Kerekes Éva szívfájdítóan erotikus és hasonlóképp naiv örült tud lenni. De ez abszurd színház (én meg majdnem realistamód írok róla), csak kihallgattam az előadás utáni beszélgetéseket. Hogy milyen kár, hogy ilyen szomorú vége lett, vagy múltkor láttam egy régi nőmet, baromi ronda volt, te istenem… Szóval Romy figurája tud valamit, és ahogy előjön a múltból és behajtja az egykor tett ígéretet, az félelmetes (férfiszemmel).

 

Ascher Tamás következetes játékszabályai mentén halad az előadás, közben a szöveg sem tettek erőszakot. Azonban ez „csak” színház. (Ez a „csak” nem feltétlenül becsmérlő szó.) „Csak” mentesült a szakralitástól, a szertartásosságtól, ez a „csak” színház. A darab nem akar semmit, hanem egy írói vizsgálódás, kutatómunka eredménye, amely nagyon profi módon tár elénk egy banális történetet. Nyolc-tíz éve Bécsben láttam egy Brecht előadást, egy Kurázsi mamát. Egy mondata volt működő, éles és didaktikus kiszólás, a többi „csak” esztétikai, intellektuális, teátrális gyönyörűség. Éppen úgy, ahogy a Nő a múltból című előadás.

A fényképek a budapesti előadáson készültek

[Balogh Robert]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
AJÁNDÉK EZ A NAP

Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János a MAGYAROCK története 2

Esti Kornél bárki lehet

Kocsis Zoltán -

Kozák Péter - Földiekkel játszók

A 37. Torinoi Filmfesztivál

Érdi Tamás - Beethoven zongoraszonátái

Nemes Anna - Előled

Szemből szembe

Sztárparádé a Krizshow After-Partyn

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu