Dátum: 2019. április 20. szombat    Mai névnap(ok): Tivadar, Töhötöm


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Gézanéző
Háy János költőként és prózaíróként vált ismerté, mégis darabjaival aratta eddigi legnagyobb sikereit. A Debreceni Csokonai Színház 2000-ben mutatta be a Gézagyereket Pinczés István rendezésében, amely a színikritikusok szavazatai alapján az évad legjobb új magyar drámája díját nyerte el a 2001-ben a POSzT-on, s eljött 2006: Háy darabja újra a versenyprogram része, ezúttal a Pécsi Harmadik Színház előadásában.
"Különös, hogy négy éve a debreceniek játszották már a POSZT-on a darabot. Érdemes megnézni, mi minden változott meg a világában. A társadalomkritikát nagyon jól hozza a rendező. Nem andalodunk el a mosolytalan autistától, sőt, senki sorsától, hanem egy vidéki közösséget látunk megfeszülni, ahol mindenki jót akar ennek az örök kisfiúnak, senki nem akar neki rosszat, mégis minden, mindig rosszba fordul. Ezt még ennyire tisztán, ennyire szomorúan soha nem láttam, mégis kell nevetni. Olyan arcokat látunk, amilyeneket nem szoktunk magyar színházakban."

Márton András


Háy művének, A Gézagyerek középpontjában egy szellemi fogyatékkal élő fiatalember áll. A darabot istendrámaként határozza meg a szerző, triviális mikrovilágok paralel létezéséből, mozaikszerűen rakódik össze az előadás világa, amely néhány elemből meghatározható: anya, szomszédok, kollegák a kőfejtőből, busz, kocsma, kisbolt. E világ összes eleme az elképzelhető legnagyobb módon terhelt a köznapisággal, s eme köznapiság a monotóniával még inkább megvert léthelyzetben lévő egzisztenciái a folytonos ismétlődésében, mintegy megnyilvánulni látják az „isteni lényeg”-et, ezekből a csökevényes, megnyomorított életekből a leszűrhető „intellektuális” tapasztalat tételmondatként, aforizmaszerűen végtelenszer ki is mondatik (a szájbarágásig) a darab folyamán.

Háy János Vincze János
 

Vincze előszeretettel alkalmazza a szimultán jelenetezést, a Herner Ferika faterja esetében is így történt, melyet nagyban elősegít az előadás színpadképe: Kovács Yvette, Steiner Zsolt és Vincze János munkája. A rendező minden jelenet helyszínét egyszerre tárja a közönség elé, s ki is aknázza a szimultanitás adta lehetőségeket a jelenetek átkötésére, ezáltal dinamikusan – díszletváltozás nélkül tudta megoldani a szétaprózott mikrovilágok összekapcsolását. A díszlet funkcionális, de használhatnánk a szegény színházi kifejezést is rá, bár ennél sokkal többet talán nem is bírna el a darabban megjelenített világ. A díszlet legnehezebben megvalósítható eleme a kőfejtő futószalagja, melyet egy a nézők felé ereszkedő rámpa képez. A rámpa egyben útként is szolgál, s a színpad előterében, a lejtő legalján található a konyha (mely otthonként szolgál). Az emelkedő rámpától a buszmegálló felé, rendezői balról a szomszédok drótkerítése, jobbról a kisbolt található, melyet egy pénztárgép jelöl ki, s a rámpa tetején a buszmegállóhoz érnek a szereplők. Szellemes díszletelem a busz megoldása, egy kétfelé nyíló tolóajtó jelöli ki a busz érkezését, távozását, a buszsofőr széke egyben Géza kőnéző, „isteni trónja” is. A rámpától távolabb bal oldalt Vizike szobáját egy ócska heverő, jobbra a kocsmát egy pult jelzi.

 

A színpadot a szürke és a fekete „színek” váltakozása határozza meg, Géza otthoni kőnézéséhez a színpadon nem szükséges a szövegben emlegetett konyhakő, a kőfejtőben a kőtömböket csak futófény jelzi, s az illúziót hangeffektus támogatja meg. Géza végülis csak néz. Néz otthon, néz a kőfejtőben, s ennek a nézésnek a miértje Géza létértelmezési konfliktusának fő forrása. Géza szellemi fogyatékkal él, ehhez képest a kvázi épeszű szereplők hülyesége mérhetetlen. A majdhogynem egynemű alkoholista közegben egyedül Géza képes a szeretetre. Az előadásban rengeteget nevethet a néző, de nem egy szerencsétlen embert nevet ki, hanem azt a közeget, ahol egy fogyatékos lehet a legnormálisabb és a néző nevetése az előadás előrehaladtával egyre kevésbé lesz könnyed, egyre jobban keveredik együttérzéssel, szégyennel...

 

A címszerepet Széll Horváth Lajos alakítja, s mivel kétszer tekintettem meg az előadást, megtapasztalhattam, még hónapokkal a bemutató után is intenzíven dolgozik alakításán. A Gézagyerek autizmusát mozgásában, mimikájában, gesztusrendszerében is hordozza, s igyekezete arra irányul, hogy teljes testnyelvében jelenítse meg az átlagtól eltérő figurát. Nem szánalmas bolondot, vagy bazári majmot formál, hanem egy nehezen, de gondolkozni tudó, érző lényt, az egyetlent ebben a közegben, aki képes rákérdezni saját helyzetére, önmagára: miért is vagyok a világon. És nem a bolond gyerek a nevetséges, hanem a megannyi, maga öntetszelgő kisszerűségében dagonyázó kocsmatöltelék. Amíg a bemutatón Széll Horváth Lajos képtelen volt megmutatni Géza lelkületét, csupán a görcsösségre és a külsődleges eszközökkel élő szerepformálásra futotta erejéből, addig két hónappal a bemutató után már sokkal gazdagabb eszköztárral oldotta meg a szerepét, s ezáltal mintegy tétje lett a produkciónak. Ahogy az egész előadásnak is. Azáltal, hogy a központi szereplő elfoglalta az előadásban a neki megírt pozíciót, hirtelenjében átrendeződött az előadás hierarchiája. A bemutató kellemes meglepetése volt Nagy Bandó András alakítása, aki képes volt kivetkezni humorista voltából (az első percekben fel sem ismertem), s színészi alakítást nyújtott Krumm Ádám oldalán. A Gézagyerek legtöbb jelenetében Háy duettekben versenyezteti a szereplő-párokat, mindegyikben a másikra licitálás a tét, hogy ki a nagyobb hülye, ki a domináns. Ugyanez történik a kőfejtői melósoknál, a szomszéd házaspár esetében (Bacskó Tünde – Bánky Gábor), és a két idült kocsmatölteléknél (Krasznó Klára – Németh János).

 

A párosok nyújtotta alakítás „dinamizálja” a monotóniát, s a darab sikere elsősorban nem a dramaturgiából, hanem a Háy írta hálás szerepekből ered. A két melós végigkomédiázza az előadást, pedig gyakorta halálról, betegségről, s önnön butaságukról fecsegnek. A kocsmai jelenetekben egymás mellett sorjáznak a részegségi panelek és a remek egyéni villanások. A szomszéd házaspár a családon belüli erőszak „hálás” problematikáját kínálja, a zsörtölődő feleséget, és a tehetetlenségét asszonytángálásban kiélő férjet, nagyon pontos mindkét alakítás, a kocsmai heje-hujához képest eszköztelen megoldásokkal élnek a színészek. A kocsmai jelenetek két idült alkoholistája tág határok közt mozoghat. Németh János néma jelenlétéből, ahogy a pultba kapaszkodva percekig alig-alig megmozdulva áll, iszonytató erővel sugárzik a kiskocsmák időn kívüli alkoholistáinak magánya, illetve Krasznói Klára Vizike alakítása (életében talán legszebb szerepformálása) is elementáris erővel mutatja meg azt a köznapi emberi tragédiát, nyomorúságot, amely bár komikus, mégis fájdalmas.

 

Az előadás semleges, tompa, egylényegű szerepei szólóban mutatkoznak meg. Laci bácsi, a főnök (László Csaba), a buszsofőr (Ujláb Tamás), a boltos Marikáé (Tamás Éva). Szerepük annyi, hogy ráerősítsenek a mérhetetlen ürességre, személyük semleges, mindegyik színész megoldotta a szerepét.

Vincze rendezésének legizgalmasabb, legköltőibb része a monotónia megmutatása, de az egész darab szinte csak erre épül, a nem történésre (nem véletlenül Samuel Beckett: A játszma végé-je után rendezte). A legérzékletesebb percek a kőfejtőben zajlanak. Ebédidőben. Ahogy újra és újra megismétlődik az ebéd szertartásos „ugyanazevése”, koreografált mozdulatokkal baktatnak lefelé a melósok a rámpán, majd felfelé, ez az időn kívüli, évtizedekre nyújtható pillanat ismétlődése az előadás tetőpontja. Az előadás végére eljutunk ugyanoda, ahonnan kiindultunk, realizálódik a nem történés.

 

Az egyetlen személy, aki képes még ebben a világban Géza szeretetét nemcsak érzékelni, hanem viszonozni is, az az Anya. Koszta Gabriella szerepe igazi ívet kap az előadásban. A falusi asszony egykedvűsége örömbe, büszkeségbe hajlik át, mikor is Gézának munkát ajánlanak, majd Géza számára ő lesz az egyetlen, aki talán enyhítheti a melósok marháskodásának traumáját. Az Anya az egyetlen, aki mindenkivel kommunikálni tud, aki megosztja örömét, bánatát ebben a mikroközösségben, ő az egyetlen, akit (egyszerűsége és tisztasága miatt) nem lehet kinevetni, legfeljebb mosolyogni értetlenségén. De ebben a darabbéli világon, az ilyen fokú lelki nyomorúságban sínylődő páriákon nem is könnyű folyamatosan nevetni, a néző egyre inkább elszégyelli magát a második részre, más idült nyomorán majdhogynem a sajátján , egyre kevésbé képes harsányan nevetni. Mert ebben az előadásban minden nevetésünk élesztgeti azt a kérdést: a miénk mennyiben különbözik a színpadi szánalmas sorsoktól?!

forrás: Kritika 2006./június

Kapcsolódó linkek:
   • A Pécsi Harmadik Színház honlapja
[Balogh Robert]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Novák Ferenc Tata előadása Forrószegiek

Meg kell élni a szélcsendet is

Fotóriporteri Életműdíj 2019: Szebeni András

Kovács Edit Jászai Mari-díjas

Minden gyerek jusson el színházba – de hova és mire?

Ézsiás Erzsébet - Vadsóska

Bolgár György - Amikor 64 leszek

The Masters Collection: Ferencsik János

Rengeteg

Színházi Világnapi üzenet 2019

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu