Dátum: 2020. december 6. vasárnap    Mai névnap(ok): Miklós


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Nemeskürty István, a nemzet Tanár ura 95 éves lenne
Munkásságát az egész nép tanáraként, amely titulust rajta kívül korábban csak Kodály Zoltán érdemelte ki a magyar nemzettől, 2000-ben millenniumi kormánybiztosként koronázta meg.
Nemeskürty István nevét először odahaza hallottam, a történelmi kérdések és az ilyen tárgyú könyvek iránt érdeklődő édesapámtól. Ő több Nemeskürty kötetet is megvásárolt, amelyek a családi könyvtár féltve őrzött kincsei közé tartoztak. Ezek közül is elsősorban az 1972-ben megjelent Requiem egy hadseregért című kötetet, amelynek tartalma baráti találkozásokon gyakori beszédtéma volt.

Mi sem természetesebb, hogy a háborút és a frontot megjárt, megalázott emberek, akiket 45 után egyszerűen csak a „bűnös nemzet” kategóriával illettek, örökre lelkükbe zárták Nemeskürty István nevét, aki kézről kézre adott, mai észjárással talán fel sem fogható népszerűségű könyvében a nagy nyilvánosság előtt először szolgáltatott igazságot szüleink korosztályának.
Később a televízió képernyőjén találkoztam vele, jelentős filmtörténeti sorozatok előtt rövid bevezetőket tartott, amellyel száz és százezreket igazított el a filmek keletkezésének körülményeit, tartalmát, mondanivalóját illetően. Én, a mozi és film iránt érdeklődő középiskolás akkor még nem tudtam, hogy a 60-as évek, számomra oly fontos magyar filmjeinek létrejöttében Nemeskürtynek mekkora szerepe volt.

 
A sors úgy hozta, hogy a Tanár úr néhány könyvének elolvasása után, a közreműködésével készült filmeken felnőve, a Főiskola elvégzése után a filmes pályán ő indított el. Az általa negyed évszázadig vezetett, legendás Budapest Stúdióban készíthettem első filmemet, majd az ő bátorítására, vállalva annak minden politikai és művészi kockázatát, az István, a király rockopera-filmet, amely talán-talán ahhoz a felismeréshez is hozzájárult, hogy a szellemi diktatúra idején is lehet árnyaltan, de mégis hatásosan bemutatni máig ható történelmi eseményeket.
Nemeskürty István irodalomtörténeti munkássága felbecsülhetetlen értékű, szellemi eligazodásunkat segíti. Kiváltképp fontos kiemelni és hangsúlyozni, hogy érdeklődésénél, szellemi indíttatásánál fogva rájött, hogy a történelem ismerete, annak felmutatása nélkül az irodalom, a művészetek történetét sem lehet elmondani.

Ugyancsak megkerülhetetlenül fontosak számunkra azon történelmi munkái, amelyek tanulmányozása és folyamatos újraolvasása nélkül a XIX. és XX. század történetét, de napjaink eseményeit sem érthetjük meg. Közülük is kiemelkedik a Daliás idők, a Krónika Dózsa György tetteiről, az Ez történt Mohács után, az Elfelejtett évtized, a Lépjünk inkább előre, a Kik érted haltak Szent Világszabadság, a Parázs a hamu alatt és a Kőszívű ember unokái című kötet, amely a két éve megkezdett Nemeskürty életműsorozatban Fölforrtak az idők összefoglaló címmel jelentek meg újra.

A sokirányú érdeklődéssel megáldott fiatalember, aki annak idején felismerte a nagy tömegekre ható film, szórakoztató funkciókat meghaladó, tudatformáló, történelemszemlélet alakító erejét, természetes érdeklődéssel fordult a filmgyártás felé, ahol 1959 és 85 között másfélszáz egész estés film létrejöttét stúdióvezetőként, ma úgy mondanánk producerként segítette. Nincs most lehetőség felsorolni akárcsak a legértékesebb filmeket, de fontos hangsúlyozni, hogy a befutott, nagynevű rendezők mellett folyamatosan, minden évben lehetőséget biztosított az elsőfilmesek bemutatkozására is.

Számomra különösképpen emlékezetes, hogy 1965-ben egy azon szellemi műhelyben, a Nemeskürty Stúdióban egyidőben készülhetett két örökbecsű film, Várkonyi Zoltán A kőszívű ember fiai és Jancsó Miklós Szegénylegények című alkotása. Két külön világ, a történelmi események két külön szemléletű megközelítése, művészi víziója. S mindkettő remekmű, mindkettőt évtizedek óta vetítik a televíziókban. S mindkettő folyamatosan befolyásolja, alakítja a világra rácsodálkozó, felnövekvő generációk történelemszemléletét, segít eligazodni egy értékveszejtő világban a történelmi útvesztőkben.

Nemeskürty István a könyvek írása, a filmek produkálása mellett mindvégig megőrizte eredeti foglalkozását, hivatását, tanította az embereket, a nemzetet. Nemcsak könyveivel, hanem cikkeivel, tanulmányaival, rádiós és televíziós szerepléseivel és persze közéleti munkásságával.
Számtalan bizottságban, szervezetben fejtett ki tevékenységet, határon innen és túl tartott előadásai a magyarság jóhírét öregbítették, a történelmünk iránti rokonszenvet ébresztették. Munkásságát az egész nép tanáraként, amely titulust rajta kívül korábban csak Kodály Zoltán érdemelte ki a magyar nemzettől, 2000-ben millenniumi kormánybiztosként koronázta meg.

Jól emlékszünk erre a szerteágazó tevékenységre, amelynek minden mozzanata a nyilvánosság előtt zajlott, s amely előhívta a magyar nép millióiból azokat a szunnyadó érzéseket és gondolatokat, amellyel ezen az egészen kivételes évfordulón, államiságunk születésének ezeréves ünnepét, a kisközösségeket és ezek együtteseként a nemzet túlnyomó többségét ébresztette fel Csipkerózsika-álmából, hogy rádöbbenjen a közös cselekvés elodázhatatlan szükségességére. Jó volt magyarnak lenni 2000-ben és 2001-ben.

Mintha megelevenedett volna mindaz, amelyet évtizeddel korábban, 1991-ben a bombasztikus sikerű, parlamenti interpellációig ívelő kötetben, A bibliai örökség – A magyar küldetéstudat története című munkájában megjövendölt. Ebben a magyar szellemiség ezeréves történetét foglalta össze, emlékeztetve a magyarság megkülönböztetett szerepére és feladataira a Kárpát-medencében. Nemeskürty István ekkor hozta be a köztudatba a „küldetés” szót. Ez a fogalom azóta köz-gondolkodásunk kitörölhetetlenül fontos része lett.

A Millecentenárium esztendejében, Honfoglalás című közös filmünk bemutatójával egyidőben jelent meg a Meddig várjunk? című kötet, amely érzékletesen taglalja, hogy a széles tömegek miért nem vesznek részt a közéletben, miért fordulnak el a politikától, következésképp miért vonulnak ki a társadalomból, miért adják fel azt a lehetőséget, hogy sorsuk alakításában tevékenyen és hatásosan részt vegyenek.
Államiságunk ezredik évfordulójára készítettük a Szent László király korát és a Szent Korona kialakulásának történelmi időszakát feldolgozó, Sacra Corona című játékfilmünket. Nemeskürty István forgatókönyve, László király szavai szerint, az alábbiakkal zárul: „Ez a Korona önmaga létével bizonyság, hogyha valamely tárgy jelképpé magasztosul, úgyis viselkedik. Minden sikeres cselekvés alapja a hit. Pusztai őseink is hittek, azért gyökereztek meg e hazában. A hit erőt ad. Az erős és győzni tudó népek önérzetesen őrzik legrégibb, mondaivá párolódott emlékeiket. Erőt merítenek belőlük. Ilyen erő árad Szent István koronájából. Amint a Korona eszméje elvész és a kincstár egyik tárgyává szürkül, az ország is elveszett. Területe csonkul, lakóinak önérzete pedig szertefoszlik, mint a rosszul szőtt vászon.”

Nemeskürty Istvántól, a Nemzet Tanár Urától megtanulhattuk, hogy a történelmi ismeretek és az összefüggések rendszerezéséből levonható következtetésekből építkező történelemszemlélet, a magyarság ezeréves gyökereiből erőt merítő hit és nemzettudat nélkül, a XX. századi szellemi gyilkosságok következtében nemzedékeink képletesen, de halálra vannak ítélve. Fennáll a veszély, hogy a magyarság feloldódik egy világméretű olvasztókemencében, elveszítjük arcunkat, önállóságunkat, azt a kultúrát, amellyel oly sokszor gazdagítottuk Európa és a világ népeinek közösségét. Ahhoz, hogy ne arctalan, egyéniség és akarat nélküli kiszolgálói, végrehajtói legyünk az éppen aktuális erős népek és szövetségek akaratának, az szükséges, hogy visszataláljunk gyökereinkhez, a csak ránk jellemző, sajátos kultúránkhoz, amelyből hitet, erőt és bátorságot tudunk meríteni, s amellyel gazdagítani tudunk más népeket, ahogy mi is befogadjuk mások értékeit. Ekkor és csakis ekkor lehetünk önálló, öntudatos alakítói közösségünknek, felelősséget érezve gyermekeinkért, honfitársainkért, országhatáron innen és túl élő népünkért, nemzetünkért. Ez a sokoldalú és felbecsülhetetlen értékű életmű ennek a gondolatnak a kiteljesedéséhez jelent szellemi kapaszkodót, igazodási irányt.

[Koltay Gábor]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Szakonyi Károlynak
Mindenek előtt: nem szép félrevezetni a világot! A Németh Lajos lehet, hogy nyolcvankilenc éves, de a Szakonyi Karcsiról senki nem hiszi el, hiába csináltatott magának jó pár éve ilyen szép ősz maszkot. (Kadelka Lászlótól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Marton Mária - Ki hitte volna

Szabó András - Torzulás

Hazám-díj 2020

Születésnapi levél - Szakonyi Károlynak

Kétszázharminc éves a magyar nyelvű színjátszás

Ősbemutató Székesfehérváron

A Hazám-díj Kuratóriumának nyilatkozata

Hajós Trianoni Emléktúra

Az ember tragédiája 2.0

A Békéscsabai Napsugár Bábszínház 2020/2021-es évada

Sajtószemle
Enciklopédia
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól