Babucsikné Zeikfalvy Anna grafikusművész kiállítása
Babucsikné Zeikfalvy Anna grafikusművész kiállítását az Újpesti Galériában (IV.ker. Árpád út 66.) 2006. március 16.-án Angyal Mária művészettörténész nyitotta meg, közremúködött Kútvölgyi Erzsébet színművész. A kiállítás április 2-ig hétfő kivételével 11-18 óráig látogatható.
Gondolat és lélek nélkül nincs igazi művészet. A vizuális művészetben mindössze a harmadik helyre kerül a technika és a kortárs művészetben pedig egyre hátrább az öncélú szépség. Pedig annak, amit most itt látunk még a neve is az volt, hogy „szépmívesség“ – ami más volt mint a mesterség és más, mint a „művészet“. Azt jelentette, hogy valamit technikailag birtokolni úgy, hogy azzal mívesen meg tudja jeleníteni a művész szellemiségének lényegét, eszmeiségét: azt amit közölni akar.

 
Babucsykné Zeikfalvy Anna sajátosan realista ábrázolásának célja az absztrakt gondolkodás kifejezése. Az élet nagy kérdéseivel foglalkozik mély belső azonosulással, végiggondolt, kipróbált és ellenőrzött vonalakkal. Ehhez találja meg a tárgyakat : a kötelet, a rácsot, a töviskoszorút, az organikus és szervetlen anyagok kapcsolatát, az indát… a karót.
Szigorú önellenőrzés, kérlelhetetlen önkontroll és szakmai igényesség jellemzi munkáit amelyek láthatóan intellektuális alkotó műhelyéből kerülnek ki. Az ábrázolt dolgok mindig elvonatkoztathatóak közvetlen jelentésüktől, mert sokkal többek ennél. Mert a látvány nem takarja el a látomást. A grafika alapelemei: a pont,vonal, folt olyan felfogásáról van szó esetében, amelyben a sokszorosított grafikának – többnyire rézkarcnak – különös szerepe van. A műtárgy magába zártságát kell megfogalmaznia tárgyilagosan, sőt bizonyos mértéktartással, távolságtartóan és elidegenítve magát a témától.

 
„A bohóc“ különös érzékenységgel és vonalkulturával készített rézkarc, amiben semmi nincs a közhelyes bohóc-felfogásból. Nem lehet vidám vagy szomorú bohóc – mert nincs is arca. Lekötözött, kötéllel kipányvázott „lehet, hogy bohóc“ cipőt, buggyos nadrágot látunk. Ebben a képben a bohóc az elvonatkoztatott téma, amelyet a kiköttetés és a szerencsétlen lépegetés jelez. Mindez kulturált, visszafogott előadásban.
A „Szabadság“ „Egyenlőség“ „Testvériség“ címet viselő sorozatán a rácsos gyerekágyról nyakánál fogva lelógatott baba a szó és kép, a verbális és a vizuális megfogalmazás az anya-gyermek kapcsolat jelzése. Itt a „kiváltságos, mágikus tárgy“ – a baba – nyelvi és plasztikai kapcsolatot, az anya és a gyerek viszonyát, a felelősséget és a lázadást közvetíti.
A családról, a családi kapcsolatokról és az összetartozásról,a nő és a férfi, a gyerek és szülők viszonyáról szólnak munkái. A mesterséges összekötésből – a házasságból - induló, a textúra felfeslésével jelzett és mégis erős emberi viszonyokról szól és intimitásokat közöl a Különbségek című sorozata.

 
Mesterei Pruttkay Péter és Kéri Imre grafikusművészek voltak. A tokaji alkotótelepen és a Ajkai Grafikai Műhelyben tökéletesen megtanulta a borzolásos technikát, a lágyalapot - amit professzionális módon alkalmaz. Ennek a nehéz technikának különösen szép példája a „vászonfazekak“ kép, amely a víz, a törés és az összefogás, a kapcsolatok és az élet védelmét is jelenti.

 
2001-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE) tagja. Nyaranta a szőgyényi nemzetközi grafikai műhelyben dolgozik.
Asszociatív művészet Zeikfalvy Annáé. Műveit beleérző absztrakcióval eszmei, nyelvi, képi játék fonja a valóságos világ jelenségeinek ábrázolásán keresztül - miközben minden a szellemi minőségre utal.

Angyal Mária
művészettörténész

2006-03-21 17:39:00