Lengyel Nagy Anna: FEHÉR EMBER A LYUKBAN
Történetekkel megterhelt sors(ok) könyve
Szűknek bizonyult a Fókusz Könyváruház Könyvszalonja, Lengyel Nagy Anna (fotó) - akit az évtizedeken át sugárzott Embermesék tett ismertté -: Fehér ember a lyukban című, az Athenaeum 2000 Kiadó gondozásában megjelent könyvbemutatóján. A nagy érdeklődést Szilágyi János, a szerzővel folytatott beszélgetése igyekezett kielégíteni, amelyet Cserje Zsuzsa felolvasása egészített ki.
Lengyel Nagy Anna Ausztráliában járt. A turista megállóhelyek egyike Cooper Pedy, amely az Ausztrália „vadnyugata”, ahol tonnaszámra található az opál a föld alatt. Ennek megfelelően a kincskeresés és a meggazdagodás reményében mintegy negyven náció él együtt. A későbbi szerző első látásra beleszeretett a helyszínbe, még inkább a fantasztikus történetekbe, amelyeket az első, rövid ott tartózkodás alatt hallott. Akkor, ott, rögtön elhatározta visszatér és „jegyzetfüzetes”-ként megörökíti az ott hallott embermeséket.

 
Az elhatározást tett követte, 2000-ben visszatért és hónapokig együtt élt, együtt bányászott és együtt kocsmázott – jegyzetfüzettel a kezében – a település nagyrészt férfi lakóival. Akadt közöttük egykori ötvenhatos hős, volt ávós (vajon van a világnak olyan sarka, ahol nem találkozhatunk magyarokkal?!), vietnami veterán, SS-közlegény, osztrák kispolgár és görög kalandor…
A mozgató erő az opál ez a varázslatos, ezerszínű kő, amelynek egyes példányai többet érnek mint a gyémánt, és a meggazdagodás lehetősége. Ezért érdemes élni és szenvedni!
Róluk szól ez a könyv. Arról a kemény férfi-világról, amelyben mindenki „tiszta lappal” indul, és természetesen sok történettel.
Lehetetlen eldönteni, hogy amit olvasunk, az valóban megtörtént-e, vagy a szerző fantáziájának szüleménye. Ez a különös izgalmas könyv a mindenki által áhított szabadság levegőjét kínálja az olvasónak, aki nemcsak az egzotikumot találja meg benne, hanem könnyen szembesülhet saját mély, sokszor elfojtott vágyaival is.

Szolgálati közlemény: volt alkalmam azon a vidéken járni, amely Lengyel Nagy Annát elbűvölte, magához vonzotta, de bevallom engem taszított az, az enyhén szólva is „nomád” a higéniai lehetőségeket nélkülöző vidék. Most, a könyvet olvasva belátom tévedtem. Ha a jósorsom újra arra visz, biztosan jobban körülnézek. Persze akkor, már Lengyel Nagy Anna lesz az útikalauzom.

[ K.L. ] 2005-11-14 00:02:00