Janis Joplin
"1968-ban Bob Dylan menedzsere, Albert Gross, veszi pártfogásába Joplint. Fellépésein gyakran tett nyárspolgár idegborzoló kijelentéseket. Megesik, két férfival jelenik meg a plázson, és a kedves hallgató tudomására hozza, egyszerre akár két férfit is képes szeretni. Megesik, hármat is képes."

   Hang a tengerben

   

   1970. október 4-én – 27 évesen -halt bele az életbe Janis Joplin, a legnagyobb fehér bőrű bluesénekes, aki úgy nyomta a bluest, hogy a fekete énekesnők levették a kalapot előtte. Későbbi jelmondatához híven – „élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, halj meg fiatalon” – lelépett otthonról. Október tizenharmadikán - harmincöt éve - szállt fel a kisgép, szórta hamvait a Csendes óceánba.
   Nem tudni, a Joplin-hang, a JOPLIN-jelenség a szingli-diszkó idején, a bugyuta dalocskák idején mit jelent. Joplin maga volt a forradalom. A duplaszaltó. A recsegés sima hangeffektek közepette. A zavaró tényező. Joplin volt a remény. Azt, ha a huszonéves ember kicsit odafigyel, Aczél elvtárs nem is létezik. Persze ez álom. Ma is álom, álom volt mindig. Ma is a pénz gazdája diktál, a kommunizmusban is a pénz gazdája diktált. Az élet, a hatalmi rendszer állandó, vannak a gazdák, a „nagyok”, és a szolgáltató rendszer. Szolgáljuk a nagyokat, vagy ne szolgáljuk. Janis Joplin erről szól.
   Az „élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, halj meg fiatalon”-t persze ő sem gondolta ennyire komoran. Viszont megcsinálta. tovább
   
       

2005-10-03 07:20:00