Friss irodalmi húsok
Na tehát. 24 (-1) fiatal magyar író és az ő asztali szövegeik. Ez nem az. Néhány emlékezetesen finomra hangszerelt darab, néhány különlegesség, néhány lekent ujjgyakorlat, néhány mellélövés, kész. Talán bizonyítékok, hogy a világ a láthatónál is nagyobbat változott. Nincs idő. A gyorsbüfék, az utcán át is árult szendvicsek, hot dogok áramlása közepette alig ülünk bele egy négyfogásos, elő- és utóételes ebédbe. Író különösen nem. Mert nincs, ki elkészítse, nincs, ki megfizesse, mert éhesek vagyunk, nem ínyencek, mert…

   
   Friss irodalmi húsok
   
   Nem gyakori évekkel korábban megjelent könyvet recenzálni, kivéve talán az esetet, ha a rec. akkoriban átugrott a köteten, éppen elege volt a fiatal prózaírókból. Ám később kezébe kerül, és azt méregeti, hogy három évvel korábbi benyomásai – miközben a prózaíró munkáséletében három év semmiség -, hogy akkori benyomásai mennyiben állják meg a helyüket a telő időben. (Természetesen a rec. benyomásainak se éppen három esztendő az időmértéke). A kötet – elviekben – kimondottan érdekes. Fiatal magyar írók és a gasztronómia. Forrásvidékükről – Magyar Konyha – nem ismeri. Nem mintha érdektelen volna számára a magyar konyha, még úgy sem, hogy elfogultan viseltetik a húst hússal koncepció képviselőivel („krumplit, tésztát akkor együnk, ha ennél is szegényebbek leszünk”), de amit tud főzni azt már nagyon tudja, amit nem tud, nem akarja megtanulni. És egyébként is ételekről olvasni maga a perverzió.
   
   Az urak – érdekes, hogy egyetlen nőnemű konyhamunkás nem került a kötetbe -,hellyel-közzel fiatalnak számító irodalmárok. A címe kimondottan szerencsétlen, mert hogyan értelmezzünk egy ilyen szóösszetételt, hogy Friss irodalmi húsok? A friss „irodalmi húsok”-ról az irodalmi piacra felmasírozó hamvas és kevésbé hamvas költőnőkre gondol az ember, akik zsenge húsát a morózus, házasságuk-kapcsolatuk frissítgetésén morfondírozó szerkesztők méregetik, halálig bízva az ezeréves jelszóban „idegen edzi”. Az alcím még elrettentőbb: „24 fiatal magyar író irodalmi falatkái”. A „falatkák” irodalmi kontextben legalább annyira irritál, mint a szösszenetek, azt hiszem, ezért nem is néztem bele a maga idején. Van ebben egyféle olvasóriasztó anakronizmus, mert mekkora érzéketlenség diákújság humorával tenni eladhatóvá egy komolynak számító gasztronómiai gyűjteményt? Meg ezek a rajzocskák. Hm. tovább

   
2005-09-13 20:12:00