Faludy György születésnapi bulija szept. 22-én a Nemzeti Színházban
"..Villont azért választottam átköltésem tárgyául, mert a Villon álnév alatt sokmindent kimondhattam, amit ha a magam neve alatt írom, nem tűrnek el" - írja Az utolsó szó jogán című 1988-as torontói visszaemlékezésében.
   Nem mindenkit szeretett, nem mindig lehetett a hazájában.
   Most itt van köztünk, itt vagyunk közte.
   Majd száz év magány. Majd száz év együtt lét.
   Csak le kell emelni a polcról. Megpróbáljuk.

   Faludy György születésnapi bulija szept. 22-én a Nemzeti Színházban

   Az esten közreműködik:
   
   Böszörményi Zoltán (Irodalmi Jelen), Prof. Fried István, Füzi László (Forrás), Galkó Balázs, Gerendás Péter, Haumann Péter, Kocsis Zoltán, Kulka János, Lang Györgyi, Markó Iván és a Magyar Fesztivál Balett, Matyi Dezső (Alexandra Kiadó), Pogány Judit, Psota Irén, Szabó Balázs, Szőcs Géza, Törőcsik Mari, Vámos Miklós.
   
   Műsorvezető házigazdák:Farkasházy Tivadar és Jordán Tamás
   
   Jegyár: 1.500 Ft - 1.800 Ft
   Jegyek válthatók: - A színház pénztárában hétköznap 10 és 18 óra között, munkaszüneti és ünnepnapokon 14-18 óráig, illetve az előadás kezdetéig. Telefon: 476 6868; - A Nemzeti Színház jegyirodájában (Budapest, VI., Andrássy út 28.) hétköznap 10 és 18 óra között, szombaton és vasárnap 11 és 19 óra között. Telefon: 373 0963, 373 0964, 373 0995, 373 0996; - Valamint az ismert jegyirodákban.

   
   Faludy György
   
   1910. szeptember 22-én született Budapesten, polgári családban. A fasori evangélikus gimnáziumban érettségizett, a bécsi, a berlini és a grazi egyetemen tanult. 1934-től jelentek meg Villon átköltései a budapesti liberális napilap, a Magyar Hírlap hasábjain. "..Villont azért választottam átköltésem tárgyául, mert a Villon álnév alatt sokmindent kimondhattam, amit ha a magam neve alatt írom, nem tűrnek el" - írja Az utolsó szó jogán című 1988-as torontói visszaemlékezésében. A verseket kötetben is szerette volna kiadni, de erre egyetlen kiadó sem vállalkozott, így a Villon-balladák végül saját költségén, magánkiadásban jelentek meg. Faludy félt, hogy a kiadásra kölcsönkért pénzt sem tudja majd visszafizetni, de az ezer példányban kiadott kötetet három nap alatt szétkapkodták, majd egymás után jelentek meg az újabb kiadások, immáron az Officina Kiadó gondozásában. A szamizdat kiadásokat is beleértve máig körülbelül negyven kiadás látott napvilágot. A kötet fogadtatására így emlékszik vissza a fentebb idézett írásában Faludy: 'A Villon-balladák megjelenését a demokrata és baloldali sajtó, úgy hiszem, a megérdemeltnél nagyobb dicsérettel fogadta. A dicséret, ha ugyan helyesen látom, nem annyira a kis kötet költői érdemeinek szólt, mint annak, hogy a szabadság hangja és a fasizmus elleni támadás félreérthetetlenül kihangzott a versekből. A szélsőjobboldali sajtó fuldoklott a méregtől. Már-már azt képzeltem: valamelyik tollforgatójuk előszedi a francia Villont és rámhúzza a vizes lepedőt. Például azzal, hogy a kötet két legprominensebb verse közül az egyik, A haláltánc-ballada, hiányzik az eredetiből (minthogy én írtam), míg a másik vers, A testamentum 384 sorából csak kettő Villoné... Még szerencse, hogy szélsőjobbról senki sem tudott franciául, nemhogy a 15. századi nyelvhez konyított volna.' A Villon-balladák hihetetlen népszerűsége rányomta bélyegét költői indulására, sok költőtársa szembefordult vele, a következő évben megjelent verseskötete, a Pompeji strázsán, pedig a Villon-átköltések árnyékában maradt.
   
   1938-ban elhagyta Magyarországot. Zsidó származása és politika nézetei miatt egyaránt ellehetetlenült, és sokakkal ellentétben ő nagyon hamar megértette, hogy merre tartanak az események. A történelem sajnos őt igazolta, itthon maradt húgát a Dunába lőtték, a Villon-balladákat könyvmáglyán égették el a nyilasok. Emigrációjának első állomáshelye Párizs, de a német megszállás miatt onnan is távozni kényszerült. Algérián keresztül az Egyesült Államokba ment, ahol a Szabad Magyar Mozgalom titkáraként és lapszerkesztőjeként tevékenykedett. Három évig az amerikai hadseregben szolgált.
   
   1946-ban hazatért, a Népszava munkatársa lett. 1947-ben még megjelenhetett az Őszi harmat után című verseskötete, és a Villon-balladák 14. kiadása, de mivel az új rendszer is ellenségének tekintette, ettől kezdve egyetlen kötete sem jelenhetett meg. '...a Horthy-időkben kommunista ízűnek bélyegzett és lázítással vádolt versek (két évet kaptam in contumnaciam) polgári csökevénnyé változtak át. Sillabuszokban, irodalomtörténetekben a kötet erkölcstelenségét kárhoztatták.'- emlékszik vissza Faludy. 1949-ben hamis vádakkal elítélték, és három évre a recski büntetőtáborba zárták. A Recsken írt versei először Münchenben jelentek meg 1983-ban, Börtönversek 1949-1952 címen. Szabadulása után fordításokból élt.
   
   1956-ban Nyugatra menekült. Londonban telepedett le, ahol 1957-től az Irodalmi Újságot szerkesztette. Londoni tartózkodása alatt 1960-61-ben angolul írta a Pokolbéli víg napjaim című önéletrajzi visszaemlékezéseit, mely az 1962-es Londoni kiadás után magyarul először 1987-ben az AB Független Kiadónál jelent meg kalózkiadásban. 1963-1967 között Firenzében, majd Máltán élt. 1967-ben Torontóba költözött. Kanadában és az Egyesült Államokban különböző egyetemeken tartott előadásokat, az Ötágú síp és a Magyarok Világlapja szerkesztőjeként dolgozott. 1980-ban New York-ban jelentek meg összegyűjtött versei. Időközben Magyarországon a Kádár-korszakban még a nevét sem lehetett leírni, az Országos Széchényi Könyvtárban még a katalógusból is kiszedték a könyvei céduláit. 1988 novemberében másodszor is hazatelepült. A korábban csak szamizdatban megjelent művei a rendszerváltás után végre legálisan is megjelenhettek. Faludy a kilencvenes években is több új verseskötettel jelentkezett (200 szonett, 100 könnyű szonett), továbbá számos fordításkötete is megjelent. 1994-ben megkapta a Kossuth Díjat.
   
   1998-ban jelent meg a Vitorlán Kekovába, 2001-ben a Limerickek című verseskötete. Pokolbéli víg napjaim után címen 2000-ben látott napvilágot önéletrajzi visszaemlékezéseinek folytatása.
   Faludy György 2002 nyarán feleségül vette Kovács Fanny költőnőt.
   
   Bár életszeretete töretlen, az emberiség jövőjéről pesszimistán vélekedik. Úgy látja az emberiség elpusztítja önmagát; sok versében bírálja a fogyasztói társadalom mérhetetlen dőzsölését, a környezetszennyezést, felháborítja, hogy az embereket még saját gyermekeik biztonságos jövője sem érdekli. A "jövő század lesz a végső" - állapítja meg fanyar humorral.
   
   
       
2005-09-09 10:04:00