De Sade, a perverzió és a hétköznapi ember
Az időt utolsó nője, Madame Quesnet, később egy 15 éves szűzlány kóstolgatásával tölti. Felesége 1790-ben elhagyja, látogató nincs, kivéve az utolsó évet, mikorra a szabadság és a társadalmon kívüliség hirdetője visszabújik a katolikus egyházhoz, a nyájhoz. Halála előtt gyón az őt felkereső párizsi püspöknek.
   Első feltámadása Baudelairrel, Apollinaire-rel kezdődik, Camus-val (Az Irodalmár) folytatódik, Beauvoir Meg kell-e égetnünk Sade-ot? című tanulmányával felmenti.

   
   
   De Sade, a perverzió és a hétköznapi ember
   
   

   Az alant következő négyezer karakter jelentése csak hétköznapi vonatkozásokban érvényes. A hétköznapi ember perverziója köznapi perverzió, teoretikus hátszél nélkül, összevethetetlen egy dokumentált, történelmi viszonyok közt értelmezett de Sade-életművel. A köznapi ember rendben elvan saját apró, különbejáratú perverzióival, nem óhajtja szaporítani csak külön parancsra. Arról nem is szólva, hogy huszonhét év börtönben a tizennyolcadik század francia börtöneiben, túl nagy ár. Mert közben pontosan emlékszik egy Rákosi nevű internacionalistára, aki csak tizenhetet töltött a Vácott, mégis úgy hatott rá, hogy egy egész országot miskárolt ki olthatatlan szenvedéllyel. Szóval nem. Egy kis Sade, aztán hosszú pauza. Ha valami előrángatja, újra kis Sade-adag. A kötelezőket persze kötelező. Mert szóba kerül, s olyankor ne üljünk, mint kecske a nyárson. Ha már vallomás, akkor hozzátenném, a nyolcvanas évek legelején csattantam bele teljes arccal az Ács János-féle Peter Weiss darabba (Kaposvár, Marat üldöztetése és meggyilkolása – Sade úr betanításában), ami félreérthetetlenül ötvenhatra hegyezve, ezt követően Sade nálam hosszabb pauzát szenved. tovább
   

2005-07-18 22:23:00