József Attila három anyaverse
Május elseje, május első vasárnapja: Anyák napja

   
   József Attila három anyaverse
   
   Nem tud úgy szeretni
   Nem tud úgy szeretni a világon senki
   Mint az édesanyám tud engem szeretni.
   Akármit kívántam megtette egy szóra,
   Még a csillagot is reám rakta volna.
   Mikor a faluban iskolába jártam,
   Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
   El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
   Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
   Éjjel - nappal őrzött mikor beteg voltam,
   Magát nem kímélte, csak értem aggódott.
   Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
   Őröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
   Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
   Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
   Lássak a szemében boldog őrömkönnyet,
   Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.
   
   MAMA
   Már egy hete csak a mamára
   gondolok mindig, meg-megállva.
   Nyikorgó kosárral ölében,
   ment a padlásra, ment serényen.
   
   Én még őszinte ember voltam,
   ordítottam, toporzékoltam.
   Hagyja a dagadt ruhát másra.
   Engem vigyen föl a padlásra.
   
   Csak ment és teregetett némán,
   nem szidott, nem is nézett énrám
   s a ruhák fényesen, suhogva,
   keringtek, szálltak a magosba.
   
   Nem nyafognék, de most már késő,
   most látom, milyen óriás ő –
   szürke haja lebben az égen,
   kékítőt old az ég vizében.
   
   ANYÁM
   A bögrét két kezébe fogta,
   úgy estefelé egy vasárnap
   csöndesen elmosolyodott
   s ült egy kicsit a félhomályban - -
   
   Kis lábaskában hazahozta
   kegyelmeséktől vacsoráját,
   lefeküdtünk és eltűnődtem,
   hogy ők egész fazékkal esznek - -
   
   Anyám volt, apró, korán meghalt,
   mert a mosónők korán halnak,
   a cipeléstől reszket lábuk
   és fejük fáj a vasalástól - -
   
   S mert hegyvidéknek ott a szennyes!
   Idegnyugtató felhőjáték
   a gőz s levegőváltozásul
   a mosónőnek ott a padlás - -
   
   Látom, megáll a vasalóval.
   Törékeny termetét a tőke
   megtörte, mindig keskenyebb lett –
   gondoljátok meg, proletárok - -
   
   A mosástól kicsit meggörnyedt,
   én nem tudtam, hogy ifjú asszony,
   álmában tiszta kötényt hordott,
   a postás olyankor köszönt néki
   
       
 
2005-04-30 06:03:00