Az illír Nagy Utazás (egy albán regényről)
   A szüzsé röviden és gorombán: a hős, egyben narrátor, a Vágy Napján történő számolatlanul lebonyolított titkos és tiltott szerelmi aktust követően úszni indul Albánia egyik határtavába (Ohrid), és a boldogságban plusz a tóban úszó férfit az éber albán határőrök összekeverik egy aktív disszidenssel, mert aktív disszidens.
   
   
   Az illír Nagy Utazás
   
   

   A Pont Kiadóról tudunk ezt-azt. Célkitűzéseiről, vállalt feladatáról, az amúgy meglehetősen avandgardnak látszó illúzióról, amely a változó természetű, architektúrájú-kultúrájú népek közeledését célozza az irodalom segítségével. Valljuk meg, az irodalmi viszonylat bizonytalan válaszokat adott az elmúlt kétezer évben, a vonatkozásban, hogy a kultúra egy szint alatt/fölött elválaszt, netán közel hoz. Az elválasztra könnyebb példát találni. De a történelmi korokon átívelő problémakör feloldása nem a recenzens dolga. A recenzens örül, ha saját megoldhatatlannak tűnő ügyeit képes halogatni a jobb időkre, nemhogy ne lássa örömteljes realitásnak a kiadó CONFLUX-programját, amely szerint bekövetkezett a kultúra-mellérendelések elvének korszaka.
   
   Indulásnál eldől, kihagyom a Benedek Szabolcs által felkínált mankót, az utószót. Fölszedtem annyit Albániáról, az albán irodalomról, hogy eligazodjak, legyen bármennyire különleges a Kuciuk-könyv. Ismail Kadare részletes feltérképezése láthatóvá tette az iszlám végtelen fennhatóságát, a forradalmakat, a tengerpart behódolásait az éppen érkező eszme, világnézet előtt, a hegyek népe pedig maradt, ahol volt, a Nagy-Albánia vágyképénél (gegek és toszkok). Az albánhoz hasonló elszigetelt és felszalámizott balkáni nép többféle történelmi háttérből termelhet ki írót, aki másként használja az igeidőket, de most úgy döntök, beszéljen a szöveg, nem kell előzetes sorvezető.
   
   A szüzsé röviden és gorombán: a hős, egyben narrátor, a Vágy Napján történő számolatlanul lebonyolított titkos és tiltott szerelmi aktust követően úszni indul Albánia egyik határtavába (Ohrid), és a boldogságban plusz a tóban úszó férfit az éber albán határőrök összekeverik egy aktív disszidenssel, mert aktív disszidens. Harmad unokatestvérei élnek a macedón part Ohrida nevű városában, oda igyekszik át a vízen. Mint a Haza Ellensége kap tíz évet.
   Ismerős képlet. Az is ismerős formula, hogy bekerül a paranoia és a költői nihil legextravagánsabb paradicsomába, balkán politikai foglyai közé, akiknek ilyen és ehhez hasonló neveket ad: Az Öreg, A Hallgatag, A Végtelen Énekes. És mivel a párbeszédek az albán közelmúlt és jelen történéseire utalnak, amit látunk stilizált politikatörténeti tabló. Bennünket, balkáni szüzeket, az Enver Hodzsán túli alapmotívumok analfabétáit, stílusukban részben a kapitány és a gépész dialógusára („Mi harminc?”), részben Rejtő Csontbrigádjának katartikus képekkel görgetett Tűznézés esti összeüléseire emlékeztetnek. Kuciuk nem sok segítséget ad, lebegtet és elemel. Jelenések, szimbólumok, álomszex (fantasztikus betétekkel), költészet, semmi tárgyi. A diktatúra és a szabadságvágy küzdelme, fájdalma, tehetetlensége. Végig ott a legegyszerűbb válasz, a regény Semprun Nagy utazása geo-alteregója. Elforgatott idősíkok, helyszínek, narráció. Ámbár a fasizmus nagy utazásairól mindent tudunk, a kommunizmus, főként az ilyen elszigetelt, az elmebajjal és direkt népirtással határos kommunizmus (Kambodzsa, Észak-Korea, Albánia) nagy utazásairól sokkal kevesebbet. Némi támaszt nyújt alkalomadtán Enver legismertebb jelszava: „Albánia lehetne a szocialista tábor gyümölcsöskertje és nyaraló helye” - de az is, hogy a börtönben albán létkérdésekkel találkozik. A hol költői, hol személyes, hol átlagemberi sorskérdések szépen rögzültek az olvasóban, nem idegenek a korabeli magyar viszonyoktól sem. Mindenesetre mellbevágó látvány, hogy ahogyan egy fiatalember a végső kérdéseket teszi föl. Különös szituáció. Fogalma nincs, a túli világ milyen logika mentén működik, de meri remélni, valamilyen felfogható logika mentén. Ami ott, a helyen, sehogyan. Ha jól választ pozíciót – akár a börtönben -, állíthatja, a világ szól hozzá, és ő érti. A hattyú a remény regénye.
   
   A hattyú feltálalásának éve 1997-en jelent meg Bukarestben, Romániában. Kuciuk emigráns albán író. Az előző rendszert demokratikusra váltó Albánia, a maga nemében is a legrongyoltabb gazdaságot örökölte. A gazdaság mára totálisan összeomlott, a munkanélküliség ötven százalék körüli, a 19-40 éves korúak negyven százaléka elhagyta Albániát, Európába indult. Lehet, több albán írót, költőt kellene olvasnunk, ismernünk, ne akkor csodálkozzunk, hogy nem értjük a lefojtott, szenvedélyes, kíméletlen és sértett illír néplelket, amikor beköltöznek a szomszéd lépcsőházba. És ez nem csak az albán irodalomra, kultúrára vonatkozik.
Onagy Zoltán

   
   Adrian-Christian Kuciuk: A hattyú feltálalásának éve
   Fordította Szonda Szabolcs, Benedek Szabolcs utószavával
   Pont Kiadó 2005. 1375 Ft.
   Pont Kiadó

   Kapcsolódó:
   Új Könyvpiac 2005. április
   Új Könyvpiac 2005. március
   Új Könyvpiac 2005. január-február
   Új Könyvpiac – 2004. december
   Új Könyvpiac, október
   Új Könyvpiac, szeptember
   Új Könyvpiac, június
   Új Könyvpiac, április
   
       

2005-04-11 07:45:00