Láttam és olvastam egy könyvet...
Láttam és olvastam egy könyvet. Ritka dolog, ha egy filmet könyvben is meg lehet nézni, de most a SORTALANSÁG-FILMKÖNYV, – Marx József rendhagyó kötete a Vince kiadó gondozásában – olyan eredeti vállalkozás, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni, ha már az ember kézbe vette.
 
Marx tulajdonképpen makacsul jár egy öt éve megkezdett úton: 2000-ben Jancsó Miklósról, 2002-ben Szabó Istvánról publikált elmélyült monográfiát. A következő választott téma – Kertész Imre Nobel-díjas regényének filmadaptációja. A megfilmesítés történetének összes kacskaringója a teljes nyilvánosság előtt tekergett, így aztán nem csoda, hogy a következő kötet megjelenéséhez már nem kettő, hanem három év kellett. Viszont, ami ezalatt megszületett az a korábbiaktól tartalmában és műfajában egyaránt jelentősen eltér: másfajta üzeneteket is hordozó kordokumentum lett, s ez az amiről mindenképpen nyilvánosan érdemes és kell gondolkodni.
A Sorstalanság című regény kitüntetése Nobel-díjjal egy karakteresen elsikkadt, már már elhallgatott irodaalmi teljesítményből világ-irodalom történeti fordulatot produkált és ezzel a mű és szerzője végső rangját a legbántóbb rosszindulat sem tudja kétségbe vonni, még ha erre tettek is kísérletet bizonyos kisszerű próbálkozások.

 
A Sorstalanság című film viszont két hónappal a bemutatás után, a maga kiemelkedő nézőszámával / háromszázer felett / még a bejárandó út elején van és a bemutatóval egyidőben megjelent FILMKÖNYV éppen azt dokumentálja, hogy a papírra leírt szó és kinyomtatott fotó, tehát a vizuális kommunikáció két leghagyományosabb formája nélkül továbbra is lehetetlen a valóság szellemi befogadásának és a teljesítmény értelmezésének teljessége.
A szerző, aki saját bevallása szerint elsősorban a filmkészítés naplóját szerette volna nyomon követni, a kiadó ösztönzésére olyan albumot hozott létre a két „főszereplő” – a rendező - a film és a regény szerzője valamint a fotókat készítő társszerzők – segítségével, amelyből kiderül szinte minden fontos tény és összefüggés, amely nélkül érthetetlen mitől is lett ennek a regénynek majd a belőle készült filmnek ilyen kalandos és ellentmondásos pályafutása.
A film bemutatása után akadt olyan kritikai hang, amely beigazolva látta az örök előítéletet, hogy ugyanis a filmadaptáció éppen a remekművek esetében reménytelen vállalkozás. A Filmkönyv viszont – és ebben oroszlánrész jut Gulyás Budának, a káprázatos színvonalú jelenet fotók készítőjének – a téma enciklopédikus igényességű feldolgozásával mintegy lezárja a „SORSTALANSÁG jelenség” történetét, méghozzá az ügyhöz méltó keretek között, ami lényegében azt érzékelteti, hogy a filmadaptáció erényeivel és hibáival együtt, igaz sajátos látásmóddal, de a szerző jóváhagyásával és egyetértésével „a lefordíthatatlan” szövegről átélhető vizuális élményt juttat el.
Ennek szerves kiegészítője ez az album, amelyben egy pályaképet kapunk a világhírű operatőrből szinte „sorszerűen” rendezővé vált Koltai Lajosról, a korábbi két rendezői portrénál szándékosan vázlatosabbat, de semmiképpen sem jelentéktelenebbet. Majd a film születésének története következik, végül a Nobel-díjas Kertész Imre tesz exkluzív vallomást az adaptációról és arról, hogy élete során mit kapott a számára legfontosabb filmektől és alkotóiktól, hogy ugyanis „mi a viszonya a mozival?”

 
Egy képes triptichon született így. Öblös mint egy feneketlen kút, amely fölé hajolva mélységeket és „magasságot” látunk és a kettő között a mindenkori művészi alkotó tevékenység egyfajta apológiáját ismerhetjük fel, s vele együtt azt is dokumentálja, hogy a kétségtelen tehetség érvényesülése, mennyire ki van szolgáltatva az adott kor béklyóként feszülő abroncsainak.
Végül a rész és egész harmóniájának dokumentuma is lett ez a Filmkönyv érzékeltetve, hogy a teljességre és tökéletességre törekvő puszta szándék már önmagában is képes a részletekben rejlő hiányosságok ellenére a beteljesedés élményével szolgálni. Sőt a részletek gazdagsága képes csak feltárni azt, hogy hogyan ölt végső formát a minőség sokféle szintje ellenére egységesen élmény lehetőségét is megteremtve.

Fotó: Gulyás Buda

[ Wisinger István ] 2005-04-06 10:02:00