Szar-, szappan-, szalámicsomagoláson tetten ért úrilányok és uracsok
Kamera Hungária, Televíziós Műsorfesztivál Pécs 2005. március 18-19-20.
Az ötödik alkalommal megrendezett médiaeseményen 94 mű kelt versenyre tizenhárom kategóriában. Az ORTT idén 35 millió forinttal segítette a rendezvényt. Pécsett a szakmai programok mellett alkotói fórumokat, kerekasztal beszélgetéseket, közönségtalálkozókat is tartottak. Az elismeréseket március 21-én, gálaesten adták át a budapesti Művészetek Palotájában.
Pécsett a POSZT otthonra találása okán egyre nagyobb számban fordulnak elő fesztiválok. A Filmszemlét ugyan nem sikerült a városba csábítani, lett helyette Filmünnep, s úgy tűnik, könnyen előfordulhat, hogy ezután a Kamera Hungária rendezvényei is itt bonyolódnak le. A mostani, hát, talán tekinthető nulladik alkalomnak. Miért? A hiányosságok miatt.
A szervezés nem volt a fesztivál erőssége. Bár, relatív, mit tekintünk hiányosságnak. A fesztiválnak a Művészetek Háza és az Uránia mozi adott otthont, illetve még egy diszkóban is volt esemény. Ha nagyobb a hírverés, nem fér el a közönség a Művészetek Házában, így meg péntek kora délutánig szinte néptelenek voltak a termek. Pécsett a Művészetek Háza egy olyan intézmény, amely a nevének megfelelően nívós komolyzenei, irodalmi esteknek filmkluboknak, kiállításoknak ad otthont, a háromnapos rendezvény egészen más közönségréteget mozgatott meg, gondoljunk csak kit vonz Kocsis Zoltán, Szakcsi Lakatos Béla, Márton László, Kukorelly Endre (mondjuk a ház szokásos vendégei) és kit Lagzi Lajos, Bajor Imre, Erika C vagy Payer Öcsi (a Kamera Hungária rendezvényeinek néhány vendége). Sőt, maga Korda György sem gondolta volna, hogy póker-szakkomentárként fog tündökölni valamikor Pécsett, és senki nem várja el tőle, hogy Balázs Klárival dalra fakadjon, éppen ellenkezőleg.

A Kamera Hungária POSZT-val való összehasonlítása helytelen volna, hiszen a K H költségvetése (a K H-t szervező magáncég nem adta ki szponzorai mekkora összeggel járultak hozzá a költségekhez) nagyságrendjét tekintve, még a felét sem éri el a POSZT-nak. De. Célkitűzéseiben – versenyhelyzetben felmutatni az elmúlt év műsorai közül a legjobbakat, szakmai fórumokat tartani, közönségtalálkozókat rendezni - nem különböznek egymástól, egyszerre célozzák meg a legszélesebb közönséget és a szakmát. Végül is, ez csak egy smúzfesztivál, ahogy az egyik résztvevő említette. Alapvető, hol palástolt, hol felszínen is megmutatkozó ellentétnek ott a kereskedelmi és a közszolgálati televíziósok közötti ellenérzés és kollegialitás. A jó beszélgetéseket könnyebb volt megszámolni, mint az olyanokat, ahol ismert arcok üres média-közhelyeket hangoztattak.
Az egész fesztiválból kiemelkedett Horváth János, Lugosi Viktória, Nagyistók Tibor és Gasparik Attila egynéhány hozzászólása. Masszív érdeklődés mutatkozott a sportról szóló rendezvényeken, akár a sportkommentátor munkájáról szóló beszélgetésen, akár a Pókeriskolán.

Az esti rendezvények közül Török Ferenc rendezte Csodálatos vadállatok című tévéfilmje emelkedett ki. A közönségtalálkozón a film rendezője és a főszereplő, Eszenyi Enikő tartották szóval a szép számú közönséget. Eszenyi nyolc év után filmezett - Garaczi László színdarabjából készült a forgatókönyv -, és Eszenyi zseniálisan oldotta meg a feladatát, gyönyörű volt, érett és gyönyörű (a tévéfilm majd a Duna Televízióban lesz látható).
Érdekes, bár kifejezetten női beszélgetéssé alakult a Bombera Krisztina által vezetett Jakupcsek Gabriella közönségtalálkozó. Érzékenység, hitelesség, középkorúvá öregedés, meddig engedjük a bulvársajtót a családi életünkbe…

Nehezen megfogalmazható, miről is szólt ez a három pécsi nap. Fontos beszélgetésekről, teltházak és üres székek előtti vetítésekről, narancssárga parókás, fürdőköpenyes lányokról, energiaitalt osztó egyenruhás, hátizsákos lányokról, s a médiáról. Legellentmondásosabban Bárdos András fogalmazott Kaki, pisi, szex, híradó a műsorfolyamban című előadásában. Bárdos arra a bűvészmutatványra tett kísérletet, hogy egyszerre beszéljen műsorkészítőként, s egyszerre kacsintson össze a hallgatósággal, mert ő látja, miről folyik a szó, a politikus csak hazugsággal tud érvényesülni, médiapolitizálás történik, négy-öt szóban kell átjönnie az üzenetnek, de ez – mármint a médiacsinálás – még így is csak arra jó, hogy szart, szappant és szalámit csomagoljanak belé, mert a nézőket úgy is csak ez érdekli, s lám, lám, nézettségi indexeket mutogat, hogy a színházi világnapon kit, mit érdekelt (legtöbben a boxot választották, kevesebben a megasztárnak szegődötteket, s a színház alig valakiket, de Bárdos szerint, aki a színházat nézték, főképpen csak azért tették, mert nem jött be más a tévéjükön) . Ha így van, s bizonyára így van, mert Bárdos mégiscsak szakember, akkor is felvetődik a kérdés, hogy vajon, miért csinálja azt, amit csinál. Nos, erről nem beszélt. Mármint, hogy jól megfizetik érte, s ennyi pénzért még a szart is csomagolja. Ehelyett kacsingatni próbált, mintha kissé fölötte állna az egésznek.
Szóval nem történt semmi különös. Bajor Imre szakállas vicceket mondott, énekelt is, Vágó István mesterkurzust tartott, néha szólt egy-egy erősebbet, ilyesmit, hogy szar, a közönség meghökkent, volt, aki nevetett, rajta, majd Vágó is énekelt. A moziban Fábry Sándor, Szőke András, Tóth Vera, Gáspár Laci…

Valami ilyesmi most a tévé: Szar, szappan, szalámi.
És valami más…

A Kamera Hungária nyertesei (kamera.doc)

[ Balogh Robert ] 2005-03-24 07:45:00