Kerekes Tamás: A Da Vinci-kód
- Egész délutánomat Adyval töltöttem.
- Látom - mondja a férj. - Itt hagyta a kalapját.

   
   
   Leonardo, a szimbolikus ügynök
   
   

   Végre egy harmincmillió példányban eladott listavezető bestseller, melyben bármi jelenthet valamit.
   „Franciaország szimbóluma. Azt hiszem tökéletes.
   Langdon szórakozottan bólintott. A szimbólumkutatók gyakran állapították meg, hogy egy olyan ország, amely a macho tempóiról, szerelmes természetéről és az olyan, apró termetük miatt kisebbségi érzésekkel küzdő vezetőkről híres, mint Napóleon vagy Kis Pipin, keresve sem találhatott volna magához illőbb nemzeti jelképet egy háromszáz méter magas fallosznál”
-meditál Langdon, egy nem létező fakultás-a szimbiológia- professzora az Eiffel toronyról.
   A jel és jelentés fordított példája jutott eszembe a tudós főhős monológja kapcsán.
   Hazamegy az elfoglalt férj. Szépasszony felesége unottan hajítja a földre a kezében tartott verses kötetet és szemrehányóan szólal meg:
   - Egész délutánomat Adyval töltöttem.
   - Látom - mondja a férj. - Itt hagyta a kalapját.

   
   Egyébként Dan Brown listavezető regényének részben helyszínt adó Louvre valóban fantasztikus. Nemcsak azért, mert kétségkívül Európa leghosszabb épülete, de az előtte csoportokban ácsorgó, ezüst afrikai ékszereiket áruló szenegáli négerek két ujja is befér egy orrlyukukba. A regény azonban egy művészet-történeti thriller, amelyet sokan Eco közismert művéhez hasonlítanak, elmarasztalva Brownt, ám azt viszont nem veszik észre, hogy Brown a vitatható témák sokkal színesebb palettájával áll elő, mint az olasz tudós. A regény szemiotikai ötletek tárháza, vallástörténeti kuriózumokkal. A szerző komolyan vette Baudelaire tézisét:jelképek erdején visz által az ember útja.
   Ám bármi jelenthet valamit, sőt a fordítottját is.
   Egy híres magyar író, a koncentrációs táborban raboskodott barátjával, s onnan együtt szabadultak. Harminc év múlva találkoztak csak pesten az EMKE aluljárójánál.
   - Tudod, honnan tudtam meg, hogy élsz? - kérdezte a barát.

   - Olvastam a halálos ítéletedet 1956-ban.
   
   A regény tehát halálosan érdekes. Már az ellenkönyv is megszületett és a segédkönyv is. Noha a bostoni filharmonikusok máját babbal falatozó, s egy pun vezér nevét viselő pszichopata sorozatgyilkosról szóló regényekben nem olvashatunk Newtonról, Caravaggioról, Fibonacciról (a Fermat tétel kimaradt…) a regény minden bizonnyal kielégíti a láncfűrészes módszerben vakon bízó, az igényes szadomazochizmussal most ismerkedő olvasót is: már az első fejezetben hasba lő valakit egy félrenevelt albínó bérgyilkos.
   Szakértőnek a francia Ügyészségi Nyomozóhivatal Robert Langdont kéri fel, aki nemcsak, hogy szerepel a Boston Magazin A legizgalmasabb 10 férfi listáján, de tweed zakóban kiköpött Ford Harrison (előkelő, akár egy brit naszád). Kicsit klausztrofóbiás, de nem kell hordania „Lenyúltam Jennifer Alllistont” pólót azért, hogy észrevegyék: „Máskor oly élénk szeme most fátyolosnak és fáradtnak tűnt. Erős állkapcsán sötét borosta ütközött ki. Halántékán szélesebb lett az őszülő sáv, immár dús fekete sörényében megjelentek a fehér hajszálak.” (Jamaikaiban is ritkaság az ilyen pompás trombitás.)
   A francia hatóság rejtjelfejtőként, a fiatal Sophie Neveau-t jelöli ki, a gyilkosság felderítésére, ki történetesen a Louvre-ban meggyilkolt művészettörténész unokája.
   „Langdon hátranézve egy fiatal nőt látott közeledni.
   Hosszú, rugalmas léptekkel tartott feléjük a folyosón…lefegyverző magabiztosság volt a járásában. Laza öltözéke térdig érő, krémszínű ír szvetterből és fekete macskanadrágból állt, vonzó volt, és harmincévesnek tűnt. Sűrű burgundi haja szabadon hullott a vállára, keretbe fogva kellemes arcát. A harwardi kollégiumi szobák falán feszítő tündi-bündi szőkeségekkel ellentétben ez a nő minden cicoma nélkül, eredendően volt szép, és egészséges önbizalom sugárzott belőle (ő a lángolás).
   Ők ketten nyomozni kezdenek, átruccannak Angliába, szó esik pentagrammákról, rejtjelekről, Leonardo hermafrodita önarcképéről,
   Opus Dei-ről, mely egymilliárd dollárral támogatta vatikáni bankot, a Szent Grálról, Jézus házasságáról, megszületett gyermekéről, a kereszténységből kiebrudalt női princípiumról, illuminátusokról, templomosokról (végre megtudhattam, hogy mi a történelmi gyökere annak, hogy az emberek péntek tizenharmadikát szerencsétlennek tartják.
   És ez is jelent valamit.
Kerekes Tamás.

   
    A Da Vinci-kód - linkek
   
2005-03-11 19:59:00