Egy idilli portréfestő a polgári Kassáról
Aki élőben kívánja látni, mit jelent mentalitásban, gondolkodásban, életvitelben, normában, munkában és magabiztosságban a polgár főnév, Benczúr szerelmes-, családi-, és szaklevelei olvastán megismerheti.

   
    Egy idilli portréfestő a polgári Kassáról

   


   Ha Márait kassai polgárnak nevezzük, azaz a XX. század egyetlen polgárnak maradt emigráns kassaijának, akkor mit mondjunk Benczúr Gyulára, akit meg sem érintett a vészterhes lehetőség szele, hogy megpróbálkozzon az ötvenes évek toplistás szocialista realizmusával?
   
   Régen nem találkozhattunk az eredeti polgárral. Mi is jellemzi a polgárt, mit jelent polgárnak lenni? Nem érdektelen felidézni, kirángatni némelyest a mai politikai romok alól. Benczúr abban a korban nő fel, amikor elevenen rongál az 1848-as szabadságharc tragédiája. A Monarchia viszont él, a hozzá kötött ország élni akar, a gazdaság fejlődik, a polgárosodott városok megerősödnek. Érdekesség, hogy a magyarul és németül iskolázott kassai polgárság lelkesen és látványosan vállalta magyarságát a szabadságharcban, aztán persze futott, amerre látott a megtorlások csendesedéséig. Kassa Felvidék gazdasági és pénzügyi központja. Benczúr családja régi Felső-magyarországi család, Liptó-, Árva-, Nyitra-, Sáros- és Abaúj-megyei ősökkel. A család vezető kassai polgár. Előfordul, hogy egyik Benczúr a polgármester, a másik a helyettese.
   
   Benczúr Gyula Kassán kezdi tanulmányait az evangélikusok elemi, majd a premontreiek középiskolájában, később a reáliskolában folytatja. Amikor magántanulóként Klimkovics Ferenc festőművész keze alá kerül, sorsa eldől. És úgy is használja tehetségét, mint a kor polgári mentalitása tanítja neki: ne kiabálj, ne lázadj, használd, amit tudsz, használd a kapcsolataidat, tehetségedet Isten és a Császár szolgálatában.
   
   Benczúr tizenöt-tizenhat éves korában úgy festett már, mint az élemedett művészek, mondják a szakemberek. Ha művei közt keresgélünk, ha festett tanulmányait vesszük sorra, vagy rajzolt vázlatait, mindenütt kész művészre találunk. Nincs jele a kísérletezésnek, a tapogatódzásnak, nincs rontott, megbánt húzása, nincs kereső kéz, melyekkel a legnagyobb művészek is a formák határait kerülgetik. Összefoglalva: a polgárfiú ismeri a feladatát, kötelezettségeit, lehetőségeit. Ehhez tartja magát. Tudja, mit várnak el tőle, ahhoz tartja magát.
   
   Benczúr polgári apropója: a Széphalom Könyvműhely megjelentette válogatott levelezését. Aki élőben kívánja látni, mit jelent mentalitásban, gondolkodásban, életvitelben, normában, munkában és magabiztosságban a polgár főnév, Benczúr szerelmes-, családi-, és szaklevelei olvastán megismerheti. A kötet százhúsz tételt tartalmaz. Az írások nagy részéből (és a biztos tájékozódást nyújtó lapalji jegyzetekből) - annak ellenére, hogy a szerelem és a mátkaság, ezek ismétlődő lírája elnyomja némiképp - nyomon követhetjük a tehetséges polgárfiú korabeli problémáit. A pénz, a nő, a mindennapi élet, a megbízások és a tanulmányok, az egymást követő drámák.
   
   Benczúr a 1860-as évektől Kassától távol él, de figyelemmel kíséri a család életét. A művész fénykora hetvenes és nyolcvanas évek, a kor a neobarokk kora, Benczúr a neobarokk alkotója, legismertebb nemesi (elit)-portréfestője. Portréi a lélekábrázolás színpadias barokk formáit alkalmazta. Jelentéktelen fejekből imponáló figurákat alkotott. Ugyan kinek jutna eszébe, hogy a rangemelés ellen tiltakozzék? - írja a szakember.
   
   Benczúr a komoly, szakállas, megfontolt öregúr. Az önarcképéről. Egy portréfestő önarcképéről. A levelek bizonyítják, nem volt mindig az, főleg nem, amikor szenvedélyes szavakkal epedt menyasszonya, a bajor lány után. A levélválogatás több - esetleg kétséges - tényre bizonyíték. Először is, hogy az embernek jó családi szövetségben is keményen meg kell dolgoznia az eredményekért, de nem árt a magabiztosságnak a jól összezáró családi háttér. Másodszor: a férfi a nő miatt hegyeket hord el. Harmadszor, ami Benczúrra különösen érvényes, a művészet, lett légyen festészet, irodalom, zene, lutri, a fény gyorsan kopik. Negyedszer: azon szerencsés magyar polgárcsaládok leszármazottai, akik valami módon átvészelték a ’89-ig tartó kíméletlen ötven évet, ma is pontosan ismerik az utakat, a lehetőségeket. Könnyebb a dolguk.
Onagy Zoltán

   
   (Drága Linám! Benczúr Gyula leveleskönyve
   Széphalom Könyvműhely; 3200 Ft .
   Fordította: Tandori Dezső)

   
   Megjelent http://ujkonyvpiac.hu/
   
   
2005-02-03 22:36:00