Harasztÿ István szobrászművész – KÉPEK
Új Színház Galéria
HARASZTŸ ISTVÁN szobrászművész KÉPEK, című kiállításának megnyitójára, 2005. január 31-én, hétfőn 18. órakor kerül sor az Új Színház Galériában (1061 Budapest, Paulay Ede u. 35.). A kiállítást megnyitják: Galkó Balázs színművész és Márta István, az Új Színház igazgatója.
A Harasztÿ-jelenség különösségeit a művész monográfusa, Frank János művészettörténész 1998-ban így ecsetelte:
„Legendássá vált Harasztÿ indulása: nem művésznek készült, hanem lakatosnak − innen hihetetlen anyagismerete, sőt piacismerete (vagyis hogy honnan lehet ingyen vagy fillérekért különböző anyagokat és alkatrészeket beszerezni). Európai hírű, pár négyzetméteren felépített, elektromos és elektronikus, elvarázsolt kastély-szerű lakása és műterme, fantasztikus szerszám- és gépparkja. Számtalan történet kering a művészek és művészettörténészek körében arról, hogy miként javította meg pár mozdulattal és egy pénzérmével Nicolas Schöffer high-tech mobiljának méregdrága érzékelőjét, hogyan tört borsot Aczél György orra alá, hogyan működtette illegálisan a demokratikus ellenzék sokszorosítógépét, vagy hogyan adta el Soros Györgynek a nullákat összeadó elektromos számológépét.”

 
 
A Harasztÿ-munkák alapvetően játékos, játékosan filozofikus művek; megváltoztatták az évszázados, az évezredes plasztikai konvenciókat. Harasztÿ István a szobrászat megszokott anyagait és eszközeit módosított, új szerepkörben alkalmazta, és általuk új összefüggésrendszereket, hatásmechanizmusokat szervezett, s mindemellett a szobrászattól addig idegen effektusokat épített kompozícióiba: az állandóságot és a mozdulatlanságot felváltotta a változás és a mozgás, s műveiben fontos szerepet kapott a fény, a hang és esetenként az illat is. A bronz és a márvány súlyos állandósága helyére az elektromosság, a mágnesesség, a ballisztika, a mechanika, a pneumatika, az automatizmusok rejtélye és izgalma, programozott kiszámíthatatlansága lépett. És ezen újítások eredményeként a XX. századi magyar művészet olyan főművei és egyszersmind legendái születtek meg, mint a Fügemagozó, a Madárkalitka, az Agyágyú, a Termékszerkezet-váltás vagy a székesfehérvári Deák Dénes-kút.

 
A térbe komponált, a térbe helyezett, a tömeget dinamikusan alkotó, az önálló közeget teremtő munkák mellett Harasztÿ István falra függesztett, a festészettel távoli rokonságba hozható műveket is alkotott és alkot. Természetesen itt nem hagyományos táblakép-festészetről van szó: a Harasztÿ-kép, bár alapvetően síkba transzponált a mű, és lényeges eleme a szín, mégis inkább az elemeket egyesítő, kollázsszerűen felépített kompozíció, mintsem hagyományos olajfestmény.

 
 
Harasztÿ István számára a kép nem az ábrázoló motívumok képszerű megjelenítésének, hanem az elemek kollázsszerű felmutatásának, egyesülésének játékosan megbomló rendbe rendezett terepe. A hagyományos táblaképekkel a Harasztÿ-képek csak azért hozhatók rokonságba, mert a művész óriási önmérsékletet tanúsítva e műveiben mellőzte a mozgást, a hang- és fényhatásokat, de azért itt is jelen van a szobrász: a képek csaknem mindig domborművekké alakulnak; kacérkodnak a művész eredendő közegével, a határtalan térrel.

(Wehner Tibor)

[ Ebics Anna ] 2005-01-30 02:02:00