Kovács Ferenc festőművész
Kovács Ferenc 1946-ban született Kisszentmártonban. Tanulmányait Siklóson, Pécsett, és Budapesten végezte. A kirakatrendezői iskola elvégzése után rajztanári diplomát szerzett. Egyik alapítója a Siklósi Képzőművészek Szimpóziumának és a Siklósi Szalonnak. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja.
Több hazai és külföldi művésztelep rendszeres látogatója és kiállító alkotója.
Festményei és grafikái számos európai és tengerentúli országba eljutottak – Ausztria, Jugoszlávia, Horvátország, Lengyelország Németország, Románia, Oroszország, Olaszország, Svájc, Franciaország, Japán, USA, Ausztrália.

Kovács Ferenc festőművész munkásságának kiteljesedését, új korszakának szintézisét, más gondolati egységbe foglalását fedezhetjük fel a bemutatásra kerülő festményekben.
A húsz évvel ezelőtti képeiben a szülőföld, a délaranyai táj sejtekbe ívódott, föld-szín meleg látványa tárul elénk, azon meghatározó élményeké, melyek a művészt a szülőföldhöz való ragaszkodásra ihlették, nevelték.
Érett korszakának képein a táj más megfogalmazásával, értelmezésével, új képi környezetbe helyezésével találkozhatunk az egyetemes emberi értékekhez való visszatérésnek alárendelve. Az érett, gondolkodó embernek a gyökerekhez való sajátosan újrafogalmazott viszonyát láthatjuk: a mitológia, a keresztény kultúra és a nembeli lét egyénre gyakorolt hatását, ennek fájdalmas, megtisztító, felemelő önvizsgálatát.

Corpusz
 
Akt
 
Egységként ível át képeiben a mitológiák és a XX. század végének kérdésköre: az egyén és közösség egymásra hatásának, boldogulásának megválaszolható és megválaszolhatatlannak tűnő ellentéte: az egyén kiszolgáltatottsága.
Miközben küzd az érzékiség istennőjével, szárnyaszegettnek érzi magát, mint Ikarosz, Dionüszoszként örül, ha sikeresnek érzi a szüretet, vagy ha barátai kitűnő óborait dicsérik. Átéli Laokoón kígyók közötti vergődését, vonzza Mózes elhivatottsága, bízik Noé örök értékeket közvetítő szerepvállalásában.

Corpus
 
''Szársomlyó''
 
Az eredetekhez való visszatérés megjelenik a szülőföldhöz, családhoz, a szülőkhöz való végtelen ragaszkodásban, új, személyre szabott mitológiát teremtve. Művészetében az eddigi életutat tükrözően egyszerre örvénylik az optimizmust tükröző tájképi festészet, a mitológia, a keresztre feszíttetés és az aktok víziója, dinamikus választ keresve a test és a lélek egymásra-utaltságának sorsfordító kérdésére.

Fény
 
Ősz
 
Aktjai emlékek lenyomatai, Krisztus korpuszai pedig falusi út menti keresztek vagy szőlőgyökérből applikált emblematikus jelek.
Kovács tájképein, keresztény és magán mitológiát idéző festményein, aktok és korpuszok vízióin keres választ a test és a lélek egymásra utaltságának emberformáló kérdéseire.

[ Angyal Mária ] 2004-12-28 00:02:00