Luca széke - első naptól a tizenharmadikig
Luca a fénykorát Mária-Terézia idején éri el, ezért az ezerhétszázas évek második felén gyakorolt rontáselhárító módszereket ismertetjük némi akatualizálással, korszerűsítéssel.


Luca széke

1. dec. 13. hétfő



Előrelátó ember december 13-án, Luca napján, gondol a következő évre, akkor is, ha ez a Luca nap szombatra esik ráadásul.
Nekilát a széknek. Minden napra kis munka, ha december 26-án, keresztúton, éjfélkor ráállva meg akarná pillantani a jövő vonatkozó boszorkányát. (Akinek van boszorkánya, azért, hátha jut egy szebb, jobb, akinek nincs, nem jutott, ő reménykedjen, ezen az éjszakán felismeri, meglátja seprőn elsuhanni az alacsonyan vonuló téli felhők alatt.)
Indul tehát a tizenhárom részes Luca-széke tanfolyam. Azok számára, akik hajlamosak a bűbájosság befogadására, akiket megérint az ezotériába rejtett népszokások sűrű atmoszférája, deleje, ne álljanak tanácstalanul a forgószelekben. Tudják, a rontó bennünk van, ismerjék a teendőt.
A téli napforduló a boszorkányok főnökasszonyának, Lucának a napja. Luca királynő megköveteli, hogy a többi hatalmassággal együtt őt is ünnepeljük. És éppen mint a civil nagyurak, számon kéri. Ezért nem árt ha tudjuk, mennyi mindent kérhet számon. Ennyiből hasonlít a mindenkori basákra, cárokra, helytartókra, titkár elvtársakra.
Luca a fénykorát Mária-Terézia idején éri el, ezért az ezerhétszázas évek második felén gyakorolt rontáselhárító módszereket ismertetjük némi akatualizálással, korszerűsítéssel.
Luca napján tiltott a szövés, a varrás, a fonás. Aki a tiltás ellenére varr, befoltozza a tikok pispekfalatját (tyúkok likát); aki sző, soha nem fejezi be; aki fon, egész évben fáj a keze. Luca napon tilos nagyobb munkába kezdeni, viszont engedélyezett, sőt kívánatos a szokottnál jobb kedvű, lendületesebb szerelem. Luca ezt jó szemmel nézi. Aki Lucát szerelemmel köszönti, s a tizenhárom napot végigcsinálja, a szerelem, a szeretett társ kíséri, el nem hagyja semmi pénzért a következő Luca napig.


2. dec. 14. kedd


Az asszonyok egyik átka, az átkok egyik legnehezebben legyűrhető alfaja a házalás, faluzás, szomszédolás, vendégeskedés, a „leugrok a Mariho’ egy kis kaporé’”. Ahogy ők összeülnek, telnek a percek, futnak az órák, kibeszélik a távol lévő asszonyokat-lányokat, azok szeretőit, lehető szeretőit, a legényeket, a papot és a házvezetőnőt, a titkárt és a titkárnőjét, a lenti szomszédot, a fenti szomszédot, a kecskét, az új burkolót, a bukta lekvárját, és azt csak a jó Isten tudja, mi mindent még.
Férfiembernek hihetetlenül fárasztó egy kétórás asszonyi beszélgetés, ha mondjuk: a hűtlenség gyanúja fészkel a szívébe, és a palláson elrejtőzve, mint valami 007-es ügynök, tölcsérekkel és egyebekkel lehallgatja a fészernél kora délután óta összehajolva sustorgó asszonyokat. Köztük a sajátját. A második óra zsibbad, görcsöl a combja, vakaródzik a portól és a rajta mászkáló tiksolyoktól. Évtizedekre leszokik a féltékenységről, a kíváncsiságról. Évtizedek alatt szűnik a szépség, az ok. Bár az ifjú féltékeny élete végéig hülye marad, les, kutat, amíg belebolondul.
Luca tiltja a Luca napi házalást. (Ott az év többi része.) Büntetésfajtákat helyez kilátásba, mert a legjobb barátnőt is boszorkányos szándék mozgatja, ha tiltakozik is a gyanúsítás ellen. Ring a szép fenék. Csapkod a pilla. Csapkod a kétértelmű mosoly. Elforgatja a ház ura figyelmét. Megosztja, elviszi a ház hasznát. Nem tartanak a szerszámnyélbe vert ékek.
A következő retorziókkal számolhatnak a titkolt bűnös szándokkal látogató nőneműek: a legnagyobb fejszére guggoltatják őket rémüljön meg attól, amit lát; a lányok alfelét odaverik a kemence szájához – a tűz égesse ki!, kukoricaüszköt hajítanak utánuk – ilyen legyík! Máskor nyírseprűre ültetve színes rongyokat csomóznak a szoknyájukra, védelemül a rontás ellen.


3. dec. 15. szerda


Egy darab a férfiember feladatai közül. Érvényes, hasznos, kötelező.
A mai nap szép délutánján a férfiember metszőollóval a kézben, egyedül, hogy végiggondolhassa védelmezendő értékeit, ne legyen alkalom vitára, kiballag a Nyíresbe. Vág tizenhárom szál karcsú nyírvesszőt. A helyszínen lenagyolja. Hulladékot nem illik Luca-terminusban hazavinni.
Seprűt készít. Minden nap megnézegeti, igazítta. A nyírvesszők száradnak, alakulnak. Szent Karácsony reggelére koronája olyan legyen, mintha a száraz akácnyélből nőttek volna ki az ágacskák.
Az éjféli misén szentelést nyer. Lopás elleni varázserőt. Amit a gazda körbeseperget vele, hozzáragad a tolvaj kezéhez. (Hogy mit, mi fontos számára, magánügy.
De – mondjuk – igen komoly segedelem a szolgáló és védő rendőrség számára, ha az autónk, ha nyári lakunk, ha adótízezreink odaragadnak a tolvaj kezéhez. Válóperes ügyvédünk is olcsóbb, kevesebb forduló vár ránk, ha a csábító odaragadt az asszony hasára, s ezt látja a bíró. Bár hozzáteendő, a nők tisztában vannak a tevékenység varázserejével. Ha körbe akarnánk sepregetni őket, nyomban odavágnak valami súlyosat. Ezt nevezik ellenbűbájnak.)

4. dec. 16. csütörtök


Nem adunk kölcsön. Az biztos.
A kölcsön elviszi a szerencsét, elviszi a kamatot, a hasznot, a távollátás képességét, az értelmes takarékosságot. Luca szerint: semmit nem szabad kiadni a házból. Se egy szerszámot, egy kanalat, zacskócska lisztet, kis pirospaprikát, se egy pumpát. Pohár vizet se. De a pénz a legfontosabb. Az összeg inkább gyarapodjon ezen a napon, mintsem csökkenjen. Ha jó boltosunk van, nem valami diszkont vagy ABC, érjük el, hogy hitelbe adja.
Ha kintlévőségünk volna, legyünk kemények, erőszakosak behajtásában, mert a Luca napon visszaszerzett hitel aranynak számít a következő évben, és az arany vonzza a többi aranyat, értékállóvá teszi vagyonkánkat, ami nem mondható el a forintról a demokrácia nagyobb dicsőségére.
Lehetőleg ne látogassuk meg szeretőnket. Luca napi légyott azt is jelenti, nem becsüljük valódi értékeinket. A szerető minden más napon értéknek, jókedvnek és örömnek számít, de mivel nem a mi valóságos vagyonunk, inkább költséges szórakozás, ráadásul ellenőrizetlenségében párhuzamosan más vagyona is lehet, amit ő kap, kikerül a házból.
A jó szónak is a családon bévül kell maradnia. Luca tudja, jó szóval, kedvességgel-gyengédséggel nehéz bánni a mufurc időkben, így tehát azt tartja, habár ugyan nem hangzik el otthon, de marad, nem viszik ki át a küszöbön, a házé marad és gyarapszik.
Gyarapodhat. Luca emberből készült. Butaságot nem követel.


5. dec. 17. péntek


Bontani, rontani, fosztani, dönteni, borítani, fejteni, nyitni, szétszedni, nyűni, rombolni, elpucolni, szétkapni, eltakarítani, yes! Így fogalmaz az amerikai nyelvterületről idetévedt Luca.
Érkezik is természetesen. A boszorkányok nagyasszonyát az átkosban sem tarthatták vissza zöldávósok, speciálisan képzett határőrök, vasfüggönynek nevezett rozsdás szögesdrótok, ilyen és olyan titkos ügynökök, besúgók és kisúgók, pártemberek és párton kívüli pártemberek. Söprűjét senki nem tükrözgette alulról, oldalról, senki nem állíthatta szerelőaknára. Ha kedve volt, tett egy kört a határ fölött, bár sok értelmét nem látta a körözésnek, mert már várták Szent Gellért hegyén is, és Tokajban is a hazai boszorkányok. Ha információt akart, nem nézett, hallgatott inkább. Hallgatta a beszámolókat.
Tehát: bontani nemcsak szabad a sok-sok tiltás között, de kötelezően javallott. Ami elromlott, de soha nem jut rá kedv, idő és erő, a következő évet is árnyékolja.
Leszedni a cserepet a régi, használatlan, kertvégi budiról, fölfeszegetni a téglákat, lekalapálni róla az öreg maltert, gúlázni szépen.
Elbontani a telekben, őszi esőkben pusztuló üres nyúlólat, félrerakni a valamire jó lesz akácdeszkákat.
Kilökni az ablakon az évek óta kerülgetett, rozoga szekrényt, rozsdás mosógépet, levagdosni a ruhaként többé nem funkcionáló nadrágokról, kinyúlt pulóverekről, penészes zakókról a gombot, csatot, pántot, tűzre a rongyokkal, tízéves újságokkal, egyéb helyfoglaló, lejárt értékű szeméttel.
Száz és száz füstszalag bodorodjon az ég felé amikor Luca elrepül a fekete akácokkal díszített fehér táj fölött, hadd dobbanjon meg a szíve: Lám, hát helyet csinál az újnak az én kedves, szorgalmas népem.


6. dec. 18. szombat


A fokhagyma Luca mama külön trükkje (legkedvesebb, legáttételesebb, legnehezebben megfejthető.) Mert mi mindent kenet össze fokhagymával? Nem csak a szombati sütésből maradt, garatban elakadó pirítóskenyeret, dehogy.
Luca szerint már előző este fokhagymát kell enni. Reggel megint. Csak úgy pusztán, minden nélkül. Az rendben, hogy gyógyfűszer. Erősíti a gyomrot, megszünteti a felfúvódást, szelet hajt, görcsöt csillapít. Megelőző gyógyszere a spanyolnáthának (infulenzia). Férgek ellen igen hatásos, menekülnek a bélférgek, mint az eszelősök, ha összefutnak a fokhagymával valamelyik kanyarban. Az érelmeszesedés kényelmetlenségeit enyhíti. Köptető, vizelethajtó, és még egy sereg betegséget gyógyít, megelőz, enyhít.
De bekeneti a kilincseket. Az ágylábakat. Bekeneti a szoba négy sarkát. A kaput. Egy csokorka a párna alá. Enyhén végigdörzsöltet még egy-két intim testrészt is, szimbolikusan (nem sorolom), hogy a boszorkány meg ne szállhassa, hogy legyen tej a gyereknek, legyen erő, egészség, termékenység. Ugyan minek? Luca maga ellen hoz utasításokat? Hogy ő maga ne tudja megszállni, amit pedig megszállna? Luca mama saját magától óvja a meztéllábas embert? Nem. Dehogy.
Azt mondja, aki becsül engem, betartja szabályaimat, azokat segítem, megőrzöm őköt egymásnak. Aki pedig nem becsül, az az ő dolga. De rajtam számon semmit ne kérjen.
Luca tudja, az ürdöng ott fickándozik minden pillanatban. Kísért bennünket. De ez a nap meghatározza a jövő évet, tehát ha más esetben engedünk is a test csábításának, a gonosznak, ma ne tegyük. Ne tehessük. Mi hiszünk Lucánknak. Fokhagyma orrba-szájba. Olyan bűzt árasztunk, a villanyröndér átvált közeledtünkre. Így próbáljuk meg elcsábítani, akire gerjedünk. Luca tudja: család. Nincs más védelem.


7. dec. 19. vasárnap


Eljutottunk a hetedik naphoz. A tizenháromból. A hetedik székalkatrészhez a tizenháromból. Három láb, három keresztléc, + ülőke. (A maradék hat leeső darabka, kézzel faragjuk vagy az ülőkébe vágott lyukakból, vagy a lábak, illetve keresztlécek hulladékából.) Vegyük hát sorra, mely 13 jelzésértékű szimbólum közül választhatunk az ülőke lapjára, amellyel helyünket, helyzetünket mutatjuk meg Lucának. Rajzolhatjuk, véshetjük, festhetjük, kinek mi esik jobban. Hazudni a választásban nemigen érdemes, Luca pontosan tudja, mi van, még nálunk is jobban tudja, minthogy látja a jövőt, mi pedig nem. Mondunk valamit, amit évekre szólóan érvényesnek gondolunk, pedig már holnap érvénytelen.
[ 1. „Látod, kedves néném, így vagyunk mink az urammal, ilyen jól, de köszönöm, hogy figyelsz ránk.”
{ 2. „Egy virág vagyok, egy ártatlan, kedves virág, Luca. Rám nem érvényesek a mondások. Csak a többi nőről szólnak.”
ˇ 3. „Igazad volt, Luca néni: kétszeres szilárd körrel, megerősített védelmi gyűrűvel kell védeni azt, amit megszereztünk.”
L 4. „Ilyen évem volt, köszönet a komenistáknak, mégis itt vagyok, és örülök, hogy látlak, Luca, drága!”
J 5. „Ilyen évem volt, köszönet a komenistáknak, mégsem feledkezem meg a névnapodról, te édes boszorkány! Köszöntelek!”
€ 6. „Egy körben ott a másik, tartson ki a szerelem, Édes Luca!”
¤ 7. „Bűbáj ellen körben pont,
csirkét, lovat meg nem ront.
Hernyók, lárvák, kósza nyüvek,
szentelt körben elkerülnek.”

T 8. Luca, itt a világkerék. Mi megyünk, te maradsz. Igy kell lennie, ha így van megírva.”
| 9. „Ekkora gyász az év, Luca. Te okoztad? Volt bűnöm tavalyról? Jelezhettél volna.”
Z 10. „Szeretnek, Luca, mintha török volna az uram. Igaz, sokat nem szólok bele a gazdaságba. De soha nem is akartam. Csókoltatom a bicsérdistákot meg a feministákot. Add át, szívem!”
® 11. „Tiszta tüske vagyok mindenfelé. Féltem, amim van, amit elértem.”
 12. „Éjfél van, Luca, a te órád. Nem látunk egy évig. Vigyázz magadra, le ne fordulj a söprűről, el ne üss valami Iljusint, mert kit várunk jövőre, ha bajod esik!”
(ě 13. „Mindig szétfelé megyünk, csak tőben össze vagyunk csukva, Luca, aranyom. Jó, hogy így van, lehetnénk fejjel is összecsukva, akkor oszt úgy mennénk, mint a sziámi ikrek.”
A szimbólum ezer és egy dolgot jelent a szék ülőkéjén. Kinek amit gondol. Székemről az 5. rajz vigyorog Lucára:J. Az 5. számú szimbóleum,


8. dec. 20. hétfő


Az alapokon túl talán nem nagy merészség szót ejteni a kotlóvarázslásról, annak feltételeiről, hátteréről. Természetesen termékenységi varázslás ez is, mint a Lucához kapcsolódó varázslatok, bűbájosságok, vajákolások, garabonciálások valamennyien.
A rontó, rontást kivédő, az ártó és semlegesítő szertartásokat úgy fordíthatnánk a mai magyar világ nyelvére, hogy mondjuk nyomul egy ellenzéki párt, súlya támad neki, ha megszólal, föl vannak kapva a fejek. Mit tesz a hatalom, ha a hatalmat utálja a szavazó, és ha módja van tenni? Elkezdi szeretni. Dicséri, szereti, idézi ha kell, ha nem, hivatkozik a vezetőjére, igazat ad neki lényegtelen témákban. A szavazóba, aki most csak készülődik a választásra, próbálgatja fejben, ugyan mi lenne, ha őt választanám budai pasámnak, milyen, ha azt, szöget üt, de csókolom, miért szeretik az én kedvencemet, szabadna megtudnom? Mi van itt a háttérben? Ezek már megint összejátszanak. Megint nem tudja, kire szavazzon. Hát ilyes a rontáselhárítás. Ha a szomszédasszonyról gyanítom, meg akarna rontani, kivédem, közben én rontom őt.
De a kotlóvarázslás nem ennyire szigorú ügy, nem lapul az alján néhány milliárdocska. Kivégzés sincs eredetileg beiktatva. Esetleg ijesztgetés. Ráförmedés. Ki-ki hite szerint. Persze a végén, ha minden hiába, fazékban végzi a lusta kotló.
Egyik asszony este hétkor leül, s azt szavalja: „Édes tyúkom tojj, koty, kotty! Másé ne tojj, ne koty, kotty!” Másik asszony napkelte előtt apróra tört lopott szalmával dobálja meg a tyúkokat, de előtte elás egy záptojást a rivális kertjében. Egy harmadik lopott forgácsot rak a tűzhely négy sarkára, hogy úgy pattogjon a tyúkból a tojás, mint a forgács. Világos dolog, nem elég, ha az enyémek tojnak, mint a krokodil, az övé ne tojjon, mert ha sok a tojás, kevés a haszon. (Lásd: burgonyamizéria) A gazdasági verseny nem asszonyjáték. Sok múlik a jó kakason.
Holnap kakas-fejezet a nőneműnek számító Luca székében.


9. dec. 21. kedd


Tehát mi a helyzet akkor, ha minden van, tyúk, tojás, jó esztendő, kedvező feltételek, csak éppen kakas nincs. Ott a tojás hegyibe, kotlik a tyúk, dugdossa, rejtegeti a tojásokat, készíti a fészket, közben nem vette észre, kakas meg sehol.
Egy remek, masszív, nagypofájú tarajas, aki dühös futkosás, kergetés, dühös kukurikú, haragos tarkócsípés, hátkarmolászás után bepöttyinti a magot. Nélküle rántotta, tojáshab, sütemény, rakott krumpli, rántott leves szabadon, de csirke ritkán lehet a tojásból.
Tehát: mi van ekkor? Tyúk van. Vágy akad. Idő van. Helyzet is.
Luca napnál nincs megfelelőbb, hogy szerezzünk egy megfelelő kokast. Persze figyelemmel tudására, természetére, energiájára. (A szerzés persze csak abban az esetben oldható meg csatazaj nélkül, ha az a személy, akitől vesszük, cseréljük, nem ismeri a kötelező Luca napi teendőket. Van másik lehetőség is, lopjunk a szomszéd faluból.)
Na tehát. Ott a kokas. Ott a hölgyek. (Tyúkok, tyúkocskák, pipik, jércék, csirkék és egyebek.) A gazdaasszony most tegye kedvessé a tyúkokat a kakas számára. Hárem esetében ez nem kérdés, ha jól ismerjük a kakasok lelkivilágát.
Ahhoz, hogy a kakas felfigyeljen – ha nem tenné – tyúkjainkra, és értékelje őket, a következő asszonyi technikák alkalmatosak. Éjszaka cukros vízzel, meszelővel lepermetezi őket. Vagy: reggel, amikor kisorolnak az ólból, mézzel bekeni a hátukat. Vagy: urát megkéri szépen, álljon fel a szemétdombra, kukorékoljon ott hetet (ettől a tyúkok megzavarodnak, a kakashoz rohannak védelemért, akinek igen tetszik a dolog, nincs aktívabb, mint egy önbizalmában meg nem roppant kakas). Persze egyszerűbb változatok is ismertek. Pl. a gazdasszony három üres zsákot dob a vállára, baltával bezörög a tyúkólba, beszól: Te kokas! Ha ezt a három zsákot tele nem tojják a tyúkok, evvel a baltával vágom le a fejed! Ettől a kakas megrémül, hajtja tyúkjait, szórja a magot.


10. dec. 22. szerda


Ott a búza. Férfidolog. Ekkor már aggódva nézegethetjük a Luca napon cseréptálba terített, meleg helyre – kemencepadkára, kályha mögé, radiátor fölötti ablakpárkányra, kandalló tetejére – állított, azóta kizöldült, arasznyi szárat nevelt maroknyi búzánkat, mit igér a következő évre. Jót mutat-e. Arra is választ ad, jó birtokosai vagyunk-e tulajdonunknak.
Ha nem locsolgattuk naponta kétszer, enyhén, kézből, langyos vízzel, a hajtások görbék. Ha görbe, a következőkben jobban figyeljünk.
Arra is választ ad a próbabúza, mit művel velünk a tárca a következő esztendőben. Az éjféli mise előtt Mindenszentekről megtartott gyertyát állítunk a cserép közepébe. Ha a láng öt méternyiről látható, átvilágít a hajtásokon, a tárca (nem egyedül az agrártárcáról, minden szakma minisztériumáról informálódhatunk ezen a napon) várhatóan nem változtat alapállásán. Minden marad a régiben. Adni nem ad, csak elvesz. A cserepet a búzával s a gyertyával a konyhaasztalon hagyjuk misére menet. Hazaérkezve megnézzük: ha tisztán, folyásmentesen égett, talán valami változás történik. Ha az oldalon folyott a viasz, nehéz év elé nézünk.
Ha két oldalon indult meg, vegyünk vissza fogyasztásunkból, tegyünk le nyári terveinkről: jövőre az ideinél is drasztikusabb nyúzás következik.


11. dec. 23. csütörtök


Luca tudja, rendben, hogy türelem, család, összetartozás, hagyománytisztelet, helyismeret. Rendben, az ember ismeri feladatait, kötelezettségeit közvetlen környezetében, tágabb környezetében, a Földön, a világegyetemben (csak hogy túlzásba ne essünk).
Luca tudja, a feladatok nehezek. Luca tudja, mi aranyozza be a napokat, az erőfeszítéssel teli heteket. Valahol már mondtam: Luca emberből van. Éppen úgy érez, mint a földi ember, de számtalan évének, tudásának és tapasztalatának köszönhetően esze annyira fölszaporodott, hogy nincs az a messiás politikus, aki milliomodrészével rendelkezne.
Luca okos. Ismer múltat, jövőt. Minden halandó ember múltját, jövőjét. És ha ezt nem mondja el, csak jelzi, mit tegyél, és mire várhatsz, az is nagy eszét, végtelen bölcsességét bizonyítja.
Tudja, mire képes a szerelem. Mire a hiánya. Ezért nem hagyja ki 13-napos programjából a szerelmi jóslást. Akit jó hír köszönt, azt viszi magával, vele nyitja a következő esztendőt. És nem mindegy a jó remény.
Például a dió. Luca napján a lányok diót kötnek zsebkendőjük sarkába. Karácsony böjtjében ébredés után az ablakban feltörik, és szép lassan eszegetve várják, ki megy az utcán. Ha legény, ő lesz a jövendőbeli. Ha a pasi öregebb a kelleténél, neve a jövendőbelié. El lehet játszogatni ezzel, ha egy faluban él – mondjuk – hetven választható János.
Faluszéli leány számára nem alkalmatos a dió, ugyan ki ballag el faluszéli ablak alatt, hacsak a részeges kondás nem? Luca megoldja: „Vágj egy somfaágat, tedd vízbe, hogy karácsonyig kizöldüljön. Az éjféli misén érintsd meg vele titokban a választott legényt, és várd őt.”


12. dec. 24. péntek


A tizenkettedik nap a lazításé.
Ma már semmit nem pótolhatunk, ha aprajával, rövidkéjével az elmúlt tizenegy napon nem végeztünk.
Ez is a jövő évet, hozzáállásunkat jellemzi.
Luca benéz, legyint.
Elszáll kedvetlenül.


13. dec. 25. csütörtök

Megérkeztünk a célhoz.
Székünk alkatrészei elkészültek. Ülőke-korong a szimbólummal, három fúrt lyukkal, három láb ugyancsak hárommal, merevítőlécek-botok, és az azokat rögzítő pálcikák. Fogunk egy kalapácsot, ügyesen összeállítjuk. Ez már nem idő, hiszen nem egy csomagoltan vásárolt elemes konyhaszekrény, hogy a guta üssön meg vele bennünket.
Minden darabkát név, születés, óraszám szerint ismerünk.
Tudjuk, melyik vonatkozik ránk, melyik életünk társára, melyik felelősségünkre, melyik ellenségeinkre. Azt is, melyik darabbal kínlódtunk a kelleténél többet. Azt is, melyiknél szúrtunk a tenyerünkbe. Azt is, melyikhez kértük a gyerek segítségét, mert nem boldogultunk a cigányfúróval, a deszkalap kitáncolt alóla a hokedlin. Elevenebben, amikor a kedves észrevétlen megközelített bennünket hátulról, s a nyakat átkarolva forrón a fülünkbe lehelte: „Hát te mibe’ mesterkedel?”
Végiggondoltuk, amit legalább évente egyszer végig kell gondolnunk: „Hogyan volt, hogyan van, hogyan lesz?” És persze: hogyan szeretnénk.
13 órakor könnyű ebéd. Utána 66 perc könnyű szundikálás. Ha mód van rá, ne egyedül dőljünk le, mert idegesíti a másik délutáni alvása azt, aki éppen duzzogva mosogat. Oldjuk meg. (Molnár barátom szokja mondani rosszkedvűen, ha valami megoldhatatlannak látszik: Oldd meg, ne magyarázd szét!) Pl.: a másik mosogat, mi törölgetés után felmossuk a konyhát. Egyszerre végzünk.
Az éjféli keresztút privát ügylet, egyedül kell mennünk, hogy ne kotorjon bele semmi zavaró. Ha félünk egyedül a szeles éjszakában, fütyörésszünk, mint gyerekkorunkban. Amikor egy-egy szélroham dallamot fújva rohan át a telegráfdrótok, a kopasz fák koronája, a fagyos szamárkórók közt, tudjuk csak biztosan, kétkedés nélkül, a dallam bennünk van, a miénk, a dallamot már 13 napja fújjuk. Ő Luca.
Felpattanunk a székre. Ha látni akarjuk arcát, kezét, testtartását, lobogó szoknyáját a seprűnyélről hosszan lelógva, láthatjuk, nem tagadja el, nem távolodik. Luca tudja, egész évben azt látjuk, amit akarunk. A közbülső 13 nap a függetlenség feladása – hódolatból. Persze: móka, játék, kacagás, irracionál.
Az egész szertartássorozat azt szolgálja ma, hogy a Lucát köszöntő ember közelebb jusson a megfejtéshez: mi végre lépked a földön.
Mi a dolga.

[ Onagy Zoltán ] 2004-12-13 10:31:00