A sütemények királynője
Szkéné Színház
Pintér Béla és társulata a Szkéné Színházban mutatta be A sütemények királynője címmel azt a produkciót, amelyet Pintér Béla írt és rendezett. A nézők nagy része fiatalokból állt, akik szemmel láthatóan élvezték az előadást.
A Budapesti Műszaki Egyetem befogadó színházaként, repertoár rendszerben működő Szkénében öt éve rendszeresen, teltházakkal mutatkozik be Pintér Béla és társulata. Évente alig egy-két produkciót állítanak elő: elszánt kísérletezés, makacs küzdelem, kitartó munka jellemzi előadásaikat. Öt év alatt közönséget neveltek maguknak, három alkalommal az évad legjobb alternatív színházi produkciójáért járó, elismerő díjban részesültek.
A társulat tagjai nem hivatásos művészek, nem a színművészetiről kirostált tagokból verbuválódtak. Mindegyikük igen erős karakter, több mint ösztönös tehetség.

 
 
A sütemények királynője hetvenpercesre tervezett egyrészes előadás végül is kilencven percig tartott. Azért is kerülgettem a dráma vagy színmű megjelölést, mert Pintér Béla laza szövetű mondatai valójában ürügyként szolgálnak egy szokatlan színházi formavilág megjelenítéséhez.
A cirkuszi porondra emlékeztető tenyérnyi játszótér mindvégig forgószínpadszerűen körbe-körbe jár, s rajta igencsak nyers, vad, lepusztult emberi kapcsolatok világa tárul elénk. Pintér Béla mint szerző s mint rendező bátran él a színházban szokatlan naturalista eszközök felmutatásával. Van ebben némi áthallás az olasz új hullám ismert képviselője, Pasolini híres-hírhedt filmjeiből is. Mások Tarr Béla filmjeinek eldurvult, sivár világához hasonlítják az előadást. Ez még önmagában nem is lenne baj, hisz a művészetek velejárója az elődök nyomán építkezve az új generációknak mindig újat és újat felmutatni. Csakhogy sokszor a nyers naturalizmus kevésbé illeszkedik abba a mondandóba, amit Pintér a szórólapon így fogalmaz meg: „…éljék át újra a gyermeklét örömeit”.
A színpadon csak a keserű, szorongó gyermeklétről esik szó.

 
 
Különben a szórólap kevés eligazítást ad az alternatív vagy modern színház kifejező eszközeiben járatlan nézők számára. Pintér Bélának elkelt volna némi dramaturgiai segítség, akkor talán – akár a szórólapon, akár az előadás kapcsán a rádióban nyilatkozva – sokkal tartalmasabb, orientálóbb gondolatokkal segíthette volna nézőit az általa megteremtett szokatlan világban eligazodni.
A szűk (cirkuszi) nézőtérre bezsúfolt közönség egy része csak azért nem tudott kimenni előadás közben, mert erre nem volt lehetősége. (Nincs abban semmi meghökkentő, ha egy-egy néző előadás közben távozik. Példaként említhető, hogy a Budapesti Kamaraszínház Ericsson Stúdiója Bűn és bűnhődés a rácsok mögött című produkcióját kevésbé sokkoló mondatok elhangzása után az első tíz percben hagyta el egy fiatal hölgy. Bánhatta, mert a türelmesebbek igen szép színházi élményt kaptak.)

A sütemények királynője előadás nagy erénye viszont az a színészvezetési munka, amit Pintér Béla az amatőr színészekkel véghez visz. Nagy színházak művészei megirigyelhetik a produkció résztvevőit – így nem csoda, hogy zarándokolnak az érdeklődő, az újra fogékony, mindent begyűjtő szakmabeliek, és színházrajongók az előadásra.

Fotó: Dusa Gábor

[ Deák Attila ] 2004-11-17 00:02:00