Kafkománia - Kállai R. Gábor, író
kállai r. gábor(fotó): kafkománia, Criticai Lapok Könyvek № 3., 2004. A szerzővel Balogh Robert beszélgetett.
Invitáció a Criticai Lapok-Könyvek bemutatójára Balázs Béla: Táncjátékok és Kállai R. Gábor: kafkománia bemutatója 2004 október 21-én délután 4-kor lesz a Merlinben. A könyveket bemutatja Tarján Tamás, közreműködik Hegedűs D. Géza.
Mennyire fertőzőbetegség a Kafkománia?

Eléggé. Remélem, aki elolvassa a könyvem, egyúttal el is kapja a kórt. Aki egyszer igazán rátalál Kafka ízére, megérzi, hogy mondjuk mit jelent a hivatal packázása, például, ha kitölti az adóbevallást.

Mikor kapta el ezt a fertőző kórt? Mióta érez ellenállhatatlan vágyat, hogy esszéket írjon Kafkáról?

Két forrása lehet a fertőzésemnek, először is turistaként Prágában körüljártam a Kafka emlékhelyeket, ez lehetett az első ok. Talán még ugyanabban az évben – akkoriban jogászkodtam – egy vidéki kiszállásra menet valami miatt a korábban már elolvasott Kastélyt vittem magammal. Éjjel unalmamban elkezdtem újraolvasni, és végigröhögtem a könyvet: megismertem az összes kollegát, a hivatali eljárást, a tárgyalópartnereket, a hatóságot, amellyel tárgyalni kellett… Ekkor fertőződtem meg véglegesen.

Kafka ma divatos? Írtak róla drámákat, újrafordítják a könyveit, kiadják a naplóit, vázlatait, ön esszét ír… Miért pont esszét?

Valóban divatos lenne? ’68 óta újra és újra felbukkan Kafka neve, mindenféle műfajban. Drámát én is írtam róla, de csak folyóiratban jelent meg. Az esszét érzem a legjobb műfajnak ahhoz, hogy ötleteimet, kérdéseimet a saját stílusomban megosszam másokkal. Ha tanulmányt írtam volna, akkor a lábjegyzetelés széttördeli a gondolatmenetem, érzésem szerint ez nem vitt volna közelebb Kafkához.

A könyvet olvasva úgy érezem, Önnek személyes köze van Kafkához. Meg tudja határozni, mi ez, vagy ez csupán életérzés?

A kollegialitás, a prágaiság… Ez egy roppant nehéz kérdés. Kafka írásai 1910 óta ugyanazt mondják, a köznapokba beleragadva hol szembetaláljuk magunkat a hivatallal, hol partnerként találkozunk vele. A hivatal, a bürokrata, a mindenható főnök, a mindenható hivatalszolga, az akta, amiben akár mi magunk is szerepelhetünk. Ezeknek történelmi előzménye ugyan volt, de a modern bürokrácia a XX. század elején telepedett rá ennyire az életre, s köszöni szépen, azóta is jól van. Rendszerektől, kultúráktól, tradicionális társadalmaktól teljesen függetlenül ugyanúgy működik a bürokrácia, s a legmindennapibb életünkben van jelen. Ezért van a könyvemben egy olyan rész, aminek a címe Berthold Kafka, ami Brechtre utalva arról szól, hogy mi ebben a játszmában Kafka szerint is partnerek vagyunk. Azzal sem védekezhetünk, hogy jön a hatalom és minket egyszerűen legázol. ’68-ban, amikor balra tájékozódott a világ, szerették volna azt hinni, hogy mi ezen kívül állunk. Nem, a bürokratikus folyamatnak éppúgy része vagyunk, mint amivel és akivel félelmeink szerint szemben állunk. Ez egy olyan hatalom, amely elől nem lehet elbújni, itt nincsenek hegyek, nem lehet elmenni előle sehová sem gerillának.

Kafka és Ön talál ebből kiutat? Hogy kafkául mondjam, kiút rengeteg van, de nem nekünk!

Fotó: Kadelka László

[ Balogh Robert ] 2004-10-13 09:34:00