Ötvenhat-bulvár
Ekkor született meg a Szu-ban széltében-hosszában terjedő legenda, amely miszerint a magyar „ellenforradalmárok” a budapesti szovjet követséggel átellenben kommunistákat feszítettek keresztre a gallyaiktól fosztott fákon. Ezért kellett közbeavatkozni. Más se kellett szegény nyomorgó orosz népnek, akik egyébként is abban a hitben voltak, hogy nekik azért nincs mit enni, azért nincs semmi, mert a nyomorgó és tehetségtelen Kelet-európai országokat el kell tartaniuk.
   
   Ötvenhat-bulvár
   
   

Andropov
   Nem ötvenhatozunk mostanában elég rendesen, de majd csak vége lesz egyszer. Ötvenhat bulvárszelete, hogy még csak kilencven éves volna Jurij Andropov (1914-1984) az egykori orosz távírász, KGB ügynök, majd KGB-elnök, magyarországi nagyköveti tanácsos - így nevezték az ügynököket - ötvenhárom és ötvenhat között.
   
   Kun Miklós SZU-prof. szerint: „Ha Sztálint leszámítjuk, Andropov volt jelenkori történelmünk legszörnyűbb alakja. Azon lehet vitatkozni, hogy ki volt a nagyobb sztálinista: Szuszlov, Molotov vagy ő. De tény, hogy amikor Andropov pártfőtitkár lett, egyetlen eszme mozgatta: hogy véghezvigye „a társadalom megtisztítását”, hallottam többször is Alekszandr Jakovlevtôl, a peresztrojka ideológusától. Ő igazán közelről ismerte a politikust, hiszen évekig dolgozott tanácsadóként és alkalmi beszédíróként a szikár, magas, hüllőarcú politikus keze alatt. Felfigyelt rá, hogy az egykori budapesti szovjet nagykövet rángatózni kezd, ha valaki szóba hozza elôtte 1956 őszét. Jakovlev szerint „Jurij Andropov gyűlölte Magyarországot. Nagyon gyorsan »zsákutcába vitte« ezt az országot, ahogy annak idején nálunk, a pártközpont szakmai zsargonjában mondták. És mivel közben rájött, hogy túlságosan sok tanácsot adott a moszkvai vezetésnek, keresni kezdte az utat, miként juttathatna valakit hatalomra a kreatúrái közül. Kádár voltaképpen az ő ötlete volt.”
   

   

   Néhány hónappal korábban még Rákosit támogatta a moszkvai pártközpontban. Nagy Imrét pedig valamilyen oknál fogva kezdettől ki nem állhatta. Szuszlovval és Nógrádi Sándor tábornokkal felkereste Nagy Imrét a Kútvölgyiben, és rá akarta beszélni, mondjon le minél előbb és minél „zökkenőmentesebben”.
   
   Andropovnak Moszkvában később igazolnia kellett a komenista szemmel elfuserált budapesti ötvenhatot. Ekkor született meg a Szu-ban széltében-hosszában terjedő legenda, amely miszerint a magyar „ellenforradalmárok” a budapesti szovjet követséggel átellenben kommunistákat feszítettek keresztre a gallyaiktól fosztott fákon. Ezért kellett közbeavatkozni. Más se kellett szegény nyomorgó orosz népnek, akik egyébként is abban a hitben voltak, hogy nekik azért nincs mit enni, azért nincs semmi, mert a nyomorgó és tehetségtelen Kelet-európai országokat el kell tartaniuk.
   
   Hruscsov nem bízott Andropovban, mivel Molotov favoritjának tartotta. Miután Kádár helyzete megerősödik, maga Kádár is intrikálni kezd a kulisszák mögül a szovjet helytartó ellen, aki pedig kiszöktette őt Budapestről lés fejére tette a koronát.
   
   Kun Miklós szerint Andropov notórius hazudozó volt. És nagyon ravasz. Noha anyai - de lehet, hogy mindkét - ágon nem árja ősöktől származott, gondosan titkolta ezt. Ami nem jelent többet, minthogy okosan elsimította a KB-ben nem kis problematikát, mely szerint zsidó volt a papa, a mama. Hamis születési adatokat adott meg a főnökeinek. Senki nem tudta, kik a szülei. Azt sem, hogy nincs érettségije. Az viszont közismert moszkvai történet, hogy Andropov vén fejjel berendeltette főiskolai tanárait a mindenki által rettegett (KGB-)hivatalba, hogy „levizsgáztassák”. Hehe. Máris diplomás KGB-főnök lett belőle. Mintha hasonló esetről tudna a magyar .politikatörténet is. Megint hehe. A történelem ismétli magácskáját. A komenizmus bármikor beteszi bakancsát az ajtón.
   
   Hétpecsétes titok volt az is, hogy első házasságából származó nagyobbik fia kábítószeres, köztörvényes bűnöző, a kisebbik pedig – akit egy alkalommal büntetésül évekre Magyarországra zavart „Kossuth Lajos életútjának tanulmányozására” – krónikus alkoholista. Hja. Nehéz a politikuscsemeték élete, nem is volnék KGB-főnök fia, ha kérdez valaki.
   
   Ilyen elvtárs volt Jurij Andropov elvtárs, aki ma volna kilencven éves, és aki az agyalágyult (ezt tessenek a szó szoros értelmében agyalágyultként értelmezni) Brezsnyev regnálásának utolsó időszakában került a pártközpontba, hogy a főtitkár koporsójánál pityergő, kipróbált öreg bolsevikik őt emeljék pajzsra, és ne a másik öreg vitézt, Csernyenkó elvtársat.
   
   De az is meglehet, a sors és a Kreml útjai kiszámíthatatlanok, hogy azért haltak évente a pártfőtitkárok, hogy jól fejünkbe véshessük Sugár András elvtárs (korabeli televíziós megasztár) évenkénti férfiasan bentről zengő nyíltszíni zokogását.
   
   
2004-06-15 10:23:00