A média a szerepe és a szekrény méretű ember
A POSZT versenyprogramjaira bejutni nem kis bűvészkedést igényel, a média szereplői nem minannyian dolgoznak észrevétlenül, sokszor zavarják az előadást, az ilyenek miatt nem kedvelik a rendezők és a jegyszedők a sajtót. Nem vagyunk egyformák!
Vegyük a tévéseket, kitelepültek a Színház térre, nagyszerű, ott van élet, mozgás, gyerekek pancsolnak a szökőkútban… De nem, jön a szekrény méretű ember, leszedi a bicajról a kiskölköt, az megszeppen, de hát hogy is merészeli zavarni a nagy televíziósok munkáját, a világmegváltó Repeta készül itt, vagy mi a frász. Méghogy bicajjal, s hogy belelóg a borzas feje a képbe? Mivel dolgoztam már tévénél, tudom, hogy van atmoszféra mikrofon és van az, amit az alany orra alá dörgölünk, ez utóbbi arra szolgál, hogy a közeli hangokat vegye fel, tehát a háttérből beszűrődő ricsaj alig zavarja. És hogy elmegy egy ember? Ettől élő a műsor. Aki ezt nem bírja, menjen stúdióba!

 
Aztán még egyszer a tévések. Bemegy az operatőr az előadásra, felvesz öt percet, és megy tovább, nyikorog, zavar, kizökkent. Ez a munkája? Tudna dolgozni a próbán? Igen. Zavarna valakit? Nem. Na, ilyenkor jönnek azzal, hogy a diszpó…

A Fregattban, egy kapualjban működik a Remény Rádió, élőben, látni, ahogy a műsor készül. Érdekes, hogy a szomszéd épületben működik a Magyar Rádió Pécsi Szerkesztősége, vajon miért nem ők jöttek ki az utcára? A Magyar Rádiótól Sándor Erzsit látom gyakran, egy kb. tíz hetes tacskókölyök rajongja körbe.
A fotósok idén kevesebben kattogtatnak, vagy voltak előadások, ahol egyáltalán nem. A média része a kritikus is, aki csöndben végigüli az előadást, bár néha el is alszik. Persze csak akkor, ha bejut, ha kap jegyet, ha kiharcolja magának a helyet. Előadásonként maximum negyven szakmai jegyet nehéz szétosztani úgy, hogy mindenkinek jusson, bár van vagy tíz-tizenkét ember, aki nagyjából végigírná a POSZT-ot.
De hát a kritika úgyis csak a szükséges rossz.


Balogh Robert
[ Balogh Robert ] 2004-06-11 12:07:00