Varnus Xavér koncertje a Zsinagógában
A negyedik nap – nemzetközileg is – kiemelkedő OFF-rogramja volt Varnus Xavér koncertje a Zsinagógában. A kezdést megelőzően hatalmas felhőszakadás zúdult a városra, ez úgy látszik jó ellőjelnek számít az orgonavirtuóznak, mert a budapesti zsinagógai koncertje előtt is hasonló eső áztatta a gyülekező közönséget.
A XIX. Század közepén (1865-60) Pécs város ipara hatalmas fejlődésnek indult.Ekkor épült a Zsolnay kerámia, a Littke pezsgő, a Hamerli kesztyű, és ekkor épült és kezdte meg működését az Angster Orgonagyár.
A zsinagóga 1865-69 között, romantikus stílusban épült. Terveit a korszak legkiválóbb építésze, Feszl Frigyes, valamint Gerster Károly és Kauser Lipót készítette. Az épület belső terében két, egymás felett elhelyezkedő karzat van. Ahogy Varnus Xaver bevezetőjéből megtudtuk, az ezer főt befogadó zsinagógában építették meg a pécsi Angster Orgonagyár első orgonáját, amelyet nemrég csodálatosan felújítottak. Ez a hangszer, az Ewald Liszt-díjas fúvósegyüttes (akik Varnus kérésére, a Keleti Szél fúvósegyüttes helyett vállaták a fellépést), és az állandó ''közreműködő'' elektronikus orgona voltak a méltó társai a polihisztor szólistának.

 
 
Varnus Xavér a magyar kultúra nemzetközi nagykövete, aki – mint egy nemrég Párizsról készült TV műsorából is kitűnt – épen olyan természetességgel készít rádió és TV műsorokat, ír könyvet, fényképez és állít össze fotóalbumot, mint ahogyan kézenfogja hallgatóságát és végigvezeti, beavatja a zenetörténet titkaiba hallgatóságát. Teszi ezt olyan magától értetődő természetességgel, hogy a zeneileg teljesen képzetlen hallgató is beavatottnak érzi magát és titkok tudójaként vár a zenei élményre. És nem csalódik.
Varnus Xavér közönsége általában a fiatalabb korosztályból tevődik össze. Ezen az estén a tapasztaltabb évjárat töltötte meg zsúfolásig a zsinagóga padsorait. Sajátos volt a publikum összetétele, ez alkalommal nem voltak jelen a ''Xavér-rajongók'', hanem inkább a bizalmat szavazók és a nem annyira ''vájtfülüek'' várták a kezdést. Nyilvánvalónak látszott, hogy itt meg kell majd felelni az előzetes várakozásnak.

 
 
 
Varnus virtuózan bánik a közönséggel is nemcsak a hangszerével, elkezdődött a varázslat: épületről, hangszerről, a zseniális és immár Liszt-díjas Ewald együttesről. J.S. Bach szagénységéről és zsenialitásától Maurice Ravel Bolerojáig. És amikor már teljesen az újja köré csavarta a zenére hangolt, már magát szakértőnek érző publikumot, akkor... akkor leült az orgonához és elkezdte a varázslatot – valóban, talán a rendkívüli időjárás volt rá ilyen rendkívül jó hatással -, ahogyan haladt előre a programban egyre forróbbá vált a hangulat, amely a szünet után a Bolero végére hatalmas ünneplésbe csapott át. A ráadásban a ''Szeretnék szántani...'' improvizációja után többszázzal gyarapodott a Xavér-rajongók tábora.

Fotó: Peti Péter

[ Kovács Beáta ] 2004-06-07 10:15:00