’’Az emberek unalmasak…’’
’’…ráadásul kilencven százalékuk hülye!’’
A Krétakör Színház a napokban érkezett meg Kanadából, ahol – ez már nem újdonság – hatalmas közönség és szakmai sikert arattak. A POSZT-on a Civil Közösségi Házban bemutatott SIRÁJ című előadást felfokozott érdeklődés előzte meg. A Morcsányi Géza fordította, Schilling Árpád rendezte előadás erre rászolgált, és nem okozott csalódást.
Az előadás ’’elkezdhetetlen’’ volt, a bejutni vágyók sokszorosan többen voltak, mint a férőhelyek száma. A szó szoros értelmében minden talp és fenék alatti helyet elfoglaltak – később volt jelenet, ahol a szereplőnek alig sikerült kikerülni a földön ülő nézőt.
A helyszín parányi, de az előadáshoz nagyon alkalmasnak bizonyult, emiatt megkérték a fotósokat, hogy ne dolgozzanak. Ez első hallásra furcsának tűnt, de utóbb az előadás igazolta a kérés jogosságát.

Amikor a nézőket beengedik, ott álldogálnak-üldögélnek – mintha ők is nézők volnának – fiatal emberek, köztük néhány ’’ismertebb’’ arc is. A szegényszínház annyira szegény, hogy még ly-ra sem telik. Színházra sem, mint tudjuk, de ma este bebizonyítják, hogy valóban nem kell semmi, még jelmez sem: csak egy kis (valóban nagyon kicsi) tér, és természetesen tehetség amivel ki-és betöltik ezt a teret.
A címben szereplő ’’J’’ betű tulajdonképpen mindent elmond, és semmit nem mond az előadásról. A klasszikus Csehov, Morcsányi Géza naprakész, sallangmentes fordításában, Schilling Árpád színészeket csillogtató rendezésében olyan modern, szívhez és lélekhez szóló: nem csoda, hogy alig győzik teljesíteni a külföldi meghívásokat.

A ’’klasszikus’’ Csehovon nevelkedett néző is két mondat után elfelejti, hogy egy annyiszor látott művet néz, annyira napra kész, most születő amit lát. A közönséggel ennyire testközelben játszani elképesztően nehéz lehet.
A végeredmény: valóban csak tehetség kell!
Csákányi Eszter bebizonyítja, hogy a legnagyobb színészek sorába tartozik. Ritmus és hangulatváltásai karnyújtásnyira a nézőtől olyan hitelesek, mintha egy film premier plánját néznénk. Gyabronka József, túl a szerepkör és társulat váltáson, a lélek húrjain virtuózan játszik: Csákányi Eszterrel való jelenete egy gazdag élet minden tapasztalatát felmutatja.
Schilling profizmusát talán az mutatja a legjobban, hogy rendezőként teljesen háttérben maradva fiatal tehetségekből előhozta a legtöbbet – a hitelességet. Láng Annamária, Nagy Zsolt, Tilo Werner, Terhes Sándor, Péterfy Borbála,, Sárosdi Lilla, Katona László mindannyian kitűnően illeszkedtek a közös játékba, kiaknázva minden lehetőséget. Talán Scherer Péter, máskor oly jól bevált harsánysága lógott ki a sorból.

Ami feltétlenül dicséretet érdemel, mindenki kitűnően beszél, jól artikulál. Most amikor annyi szó esik az édes anyanyelvről és azt oly sok színpadon csúfolják meg, ez igazán fontos.
Ez valódi európai produkció.
A POSZT első napja magasra tette a mércét, nem rossz kezdet…

Fotó a fentiek miatt a helyszínen nem készült.

Kalóz Róbert

[ Kalóz Róbert ] 2004-06-04 10:35:00