Írók Esztergomról - Pacskovszky Zsolt
   Aztán két nap múlva felhívott egy lány a kollégiumban. Állítólag én adtam meg neki a számomat. Sőt: jósoltam az esztergomi buliban a tenyeréből (!).

   
   Sötétség Esztergomban
   
   
   Bajban vagyok. Olyasmire kellene emlékeznem, amire nem akarok emlékezni, és mélyen eltemettem magamban, az „eltemetett nők” zugába, amely talán a húgyhólyagban fészkel, és ürül, ürül...
   Ami biztos: P-vel mentünk el Esztergomba. És hogy akkoriban kollégiumban laktan, vagyis valamikor 92 és 94 között történt. Fogalmam sincs, hol volt a buli, és arra sem emlékszem, kinél. De a kertben nagy, fehér kuvasz nézelődött. Meg előtte még elmentünk cigit venni.
   A Dunánál nem voltunk, az biztos, homályosan az egytornyú templom képe dereng előttem (vagy az máskor volt?), meg talán a presszóé, ahol cigit vettünk. A presszóban egy férfi megkérdezte tőlem, hogy fiú vagyok-e vagy lány (akkoriban még hosszú hajam volt). Azt mondtam, lány, de nem hitt nekem.
   A városról semmi más nem rémlik - azt hiszem, már akkoriban is inkább az embereket néztem, nem a házakat. Már ameddig láttam őket. Ahhoz képest, hogy ma már évente ha három sört megiszom, abban az időben elég keményen piáltunk P-vel.
   Sötét évek. Aznap este is nagyon hamar besötétedett nekünk a kép.
   Nőt szerettünk volna fogni magunknak, de az egyetlen potenciális áldozatot hamar lenyúlta egy bájgúnár: a lány rosszul lett valami töménytől, a bájgúnár meg bekísérte a fürdőszobába azzal, hogy megmossa neki a fogát, a lány attól majd jobban lesz – aztán már nem nagyon jöttek onnan elő.
   Röviddel azután sötétedett be nekünk, hogy P. vécépapírt tekert a nyakára, és valami hülye meggyújtotta a végét, P. haja megpörkölődött. Iszonyú büdös lett. A sötétből kocsival hozott vissza bennünket valaki a félhomályba. Megint egy buli egyetlen jó nő nélkül. Legyintettünk kijózanodva, már valahol Budán.
   Aztán két nap múlva felhívott egy lány a kollégiumban. Állítólag én adtam meg neki a számomat. Sőt: jósoltam az esztergomi buliban a tenyeréből (!).
   Hogy mit?
   Ha akarom, elmondja a hétvégén, éppen Budapesten lesz dolga. Zavarban voltam, semmire sem emlékeztem. Kásás hangja nem volt túl bíztató, de azért felkeltette a kíváncsiságomat.
   Hogy is mondjam finoman? Ha a világ, a természet, a sors (Isten?) csúnyán elbánt nővel, az volt ő. Néztem az arcát, és szinte szégyelltem magam, amiért én nem vagyok legalább fele olyan csúnya, mint ő. A zavarom csak fokozódott, amikor elmondta: azért bátorkodott felhívni, mert azt jósoltam ki a tenyeréből, hogy jövő nyáron együtt utazunk el Párizsba.
   Mon Dieu! Párizsba? Mi? Mi ketten?!
   Nem volt szívem határozottan nemet mondani neki.
   Egy ideig hívogatott a kollégiumban (nem esztergomi volt amúgy, dorogi). Mindig találtam okot, miért nem érek rá találkozni vele. Aztán egy ízben álmomból csörgetett fel. Ingerült lettem, és félálomban, fáradtan, a hívásaitól csüggedten belerebegtem a telefonba életem egyik legszörnyűbb mondatát.
   - Ne haragudj, de én nem hiszek a szerelemben. - Ennyit mondtam, majd lecsaptam a kagylót.
   A világ, a természet (Isten?) bocsássa meg a vétkeimet.
   
   ********
   
   Pacskovszky Zsolt: 1968-ban született Celldömölkön. Futballistának készült, sportolói karrierjét azonban derékba törte egy sérülés, amit a Celldömölki Vasutas Munkás Sport Egyesület játékosaként szenvedett el a nyolcvanas évek elején, egy idegenben játszott mérkőzésen (már az ellenfél kapusát is kicselezte, amikor rázuhant az őt elgáncsolni próbáló melák középhátvéd). Azóta novellákat, hangjátékokat, filmforgatókönyveket, regényeket ír, és franciából fordít. Budapesten él (de szereti Párizst is).
   Tanulmányok, ösztöndíjak: 1994, egyetemi diploma: ELTE-BTK, francia nyelv és irodalom szak 1993, Université Libre de Bruxelles, francia nyelv és irodalom szak, Tempus ösztöndíj 1998, Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj. Beszél és fordít franciából, portugálból. Kötetei: Záróra (novellák), Cserépfalvi kiadó, 1995.; Intim (levélregény), Filum, 1998.; Moribond („regényfilm”), Filum, 1999.; A szerelem hangja (rádiójáték), Magyar Rádió, Rádiószínház, 2001 + novellák, újságcikkek. Forgatókönyvek: Angst (kisjátékfilm), Filmszemle legjobb kisjátékfilm díja, 1995.; Altamira, Filmszemle legjobb kisjátékfilm díja, 1998.
   
   ********
   

   Kapcsolódó cikkek
   NAPLÓ
   Mesenovell
   A leghomokosabb könyvheti

   
   Írók Esztergomról - Ficsku Pál
   
   Írók Esztergomról: Grecsó Krisztián
   
   Írók Esztergomról: Vass Tibor
   
   Írók Esztergomról: Kukorelly Endre
   
   Erdélyi írók Esztergomról: Sántha Attila
   
   Írók Esztergomról: Bikácsy Gergely
   
   Felvidéki írók Esztergomról: Grendel Lajos
   
   Írók Esztergomról: Kozma György
   
   Felvidéki írók Esztergomról: Hajtman Béla
   
   Erdélyi írók Esztergomról: Gergely Edit
   
   Felvidéki írók Esztergomról: Németh Zoltán
   
   Felvidéki írók Esztergomról: Pénzes Tímea
   
   Erdélyi írók Esztergomról: Demény Péter
   
   Írók Esztergomról: Szálinger Balázs
   
   Erdélyi írók Esztergomról: Szabó Géza
   
   Erdélyi írók: Esztergomról György Attila
   
   Írók Esztergomról: Benedek Szabolcs
   
   Írók Esztergomról: Zalán, a gesztenyék és Balassi
   
   

2004-04-12 08:17:00