Erdélyi írók Esztergomról - György Attila
Pedig Esztergom minden bizonnyal a borkedvelő férfiak és szép asszonyok városa is - Szindbáddal együtt hiszem, hogy történelemmel telített helyeken ábrándos, kalandvágyó nők és higgadt, erős férfiak teremnek.
   
   
   ÚTKÖZBEN
   
   Erdélyben mindenféle netközeli irodalmárokkal találkozunk, ez a feladat. Naponta megkérdek egy írót, mi jut eszébe Esztergomtól.
   

György Attila - zöldben
   György Attila író, 1971-ben született Gyimesközéplokon. A Székelyföld folyóirat szerkesztője, a Magyar Nemzet publicistája, a Csíkszeredai Székely Tanács elnöke.
   
   Esztergom? Az oroszlánok. A bazilika. Ister-gám, és az egész tündökletes, virtuális őstörténet. A királyok sírjai, és a mítoszok. A hajdani, Kaukázusból és Belső-Ázsiából átmentett dicsőség emléke, az árpádsávok a címerben. Sokkal inkább történelem és jelkép, mintsem valóságos város. Kicsit amolyan Középfölde, - innen, a Hargita lábától lovagok, tornyok és lobogók képzete társul a belső Esztergom-képhez.
   
   És Esztergom a Duna-kanyar is, Párkány, a szomszédváros, és a hajdani önmagunkhoz vezető híd. Hídfő a Felvidék fele - oda, ahová pontosan két napja a legerősebb valóság köt: Réka nevű lányom. Csíkszeredából Pozsony fele alighanem sokszor áthaladok majd ezen a hídon - és Esztergomból kompváros lesz, saját külön kompvárosom Erdély és a Felvidék között.
   

   Esztergom az a szimpatikus fiatalember is, akivel egy nyári éjszaka kellemeset söröztünk az Olt partján, némi szilvapálinkát ittunk hozzá, és olyannyira talált a szó, ahogyan csak pálinkázó székelyek között szokás - pedig mint másnap megtudtam, Esztergom polgármestere volt. Tulajdonképpen ő az egyetlen esztergomi ember, akit ismerek (rajtad kívül). Már amennyire meg lehet ismerni egy embert asztal mellett. Pedig Esztergom minden bizonnyal a borkedvelő férfiak és szép asszonyok városa is - Szindbáddal együtt hiszem, hogy történelemmel telített helyeken ábrándos, kalandvágyó nők és higgadt, erős férfiak teremnek.
   
   Egyébként pedig még sosem jártam Esztergomban. Egyike azon kevés helynek Magyarországon, ahol még nem fordultam meg. Egy hét múlva majd, talán e pár sornak köszönhetően is, Pozsonyból jövet útba ejtem Esztergomot. Átsétálok a hídon, és lefedem a valósággal e belső képet. Erősen remélem, lovagokat, tornyokat és lobogókat látok majd, az utcákon pedig szép nőket és erős férfiakat.
   
   
*    
Írók - Esztergomról Zalán, a gesztenyék és Balassi
[ György Attila ] 2004-02-19 22:49:00